borús égbolt
szórványos felhőzet
Péntek 13.
Furcsa számmisztikája van a terrorizmusnak: a New York-i ikertornyok elleni merényleteket 2001. szeptember 11-én követték el, és sokan összefüggést véltek felfedezni az amerikai sürgősségi hívószám – 911 – és a merénylet napja között; a nyugati kultúrában – amelynek része a babonás hit is – a péntek 13. balszerencsés dátumnak számít, s ezen a napon követték el a hétvégi párizsi merényleteket. Tény, hogy az amerikai nyelvészek megállapítása szerint a 911 – „nine-eleven” – elsődleges jelentése a tragédia napja lett, csak másodsorban gondolnak arra az emberek, hogy ez az általános sürgősségi hívószámot jelenti az Egyesült Államokban. Tartok tőle, hogy a péntek 13-i párizsi események is a babonás félelmeket erősítik, s az általánosan balszerencsés nap jelölésére használt fogalom elsődleges jelentése a párizsi vérengzés lesz.
Sok ismerősömben kétségbeesést, szorongást váltottak ki a hétvégi merényletek. Ez több, szörnyűbb, mint a félelem, mert annak oka ismert – az ember csak ismert dologtól, eseménytől, történéstől fél. Az ismeretlen szorongást vált ki, ami állandó készenlétet, bizonytalanságot jelent, olyan állapotba taszítja az embert, amelyből menekülni kíván. A félelem ellen lehet harcolni, mert ismert az ellenség, az ismeretlenről nem lehet tudni, hogy mi az és hol, mikor csap le, milyen logika vezérli tetteit.
A világ kinyílt, a gazdasági bizonytalanság és a jólét reménye szétszórta az embereket, ma már ritka az olyan székelyföldi család, amelynek ne legyen tagja nemcsak Magyarországon, hanem a nyugati országok valamelyikében: Németországban, Angliában vagy a Skandináv államokban. Így a félelem is megnőtt az itthon maradottakban, a szülők, nagyszülők, testvérek aggódva figyelik, mi történik a nagyvilágban, s a balesetekről, tömegkatasztrófákról, merényletekről szóló beszámolókban arra figyelnek, hogy az áldozatok között vannak-e román vagy magyar állampolgárok, s ha igen, rettegéssel várják, hogy nyilvánosságra hozzák az áldozatok nevét. Megnyugvást csupán a bizonyosság hoz ideig-óráig: ebből a tragikus eseményből kimaradtak az ismerősök, hozzátartozók.
Bebizonyosodott, hogy Európa nem tud mit kezdeni önmagával, saját magát emészti fel. Ebből eredően nem tudták egységesen kezelni az idén kicsúcsosodott, de végeérhetetlennek tűnő menekülthullámot sem, s nyilvánvalóan nincs receptje a párizsihoz hasonló tragikus történések megelőzésére sem. Legalábbis egyelőre…
Mi péntek 13-án a magyar nyelv napját ünnepeltük. Miközben Európa saját kultúrájáról mond le fokozatosan, mi a magunkét kívánjuk erősíteni. Bizonyára kisebbségi helyzetünkből, állapotunkból ered igyekezetünk, s jelzi, hogy él még bennünk a megmaradás vágya, ösztöne. Igyekezetünk azonban háttérbe szorul a hétvégi történések árnyékában, holott akár magatartási minta is lehetne Európa számára: ragaszkodjunk mindahhoz, ami minket meghatároz, ami megkülönböztet környezetünktől, óvjuk azt a kultúrát, ami európaivá tett mindnyájunkat. Péntek 13. erre figyelmeztessen minket!
Sarány István
_web.JPG)
