Hirdetés

Pazar kilátás a Csofronkáról

Levélbontás
Becsült olvasási idő: 3 perc
Pazar kilátás a Csofronkáról
Fotó: Márton Adél

A Hagymás-hegység egyik látványos, de ritkábban látogatott pillérét, a Csofronka-követ (írd és lásd: Cofronka–Czofronka) fedeztük fel a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezte túrán.
Kiindulópontunk a Pongrác-tető volt, ahol túravezetőink, Márton Gyula és Adél rövid eligazítója után gyorsan megszámoltuk, hogy ha egy embert se hagyunk el, akkor hányan kellene épségben visszaérjünk: 34-en vágtunk neki az aznapi kalandnak.
A célunkhoz vezető útvonal nem nehéz, viszont annál látványosabb 14 km volt. Igazi tavaszi túra, ahol a panoráma mellett a virágok áradata is nekünk kedveskedett. A társaság apraja-nagyja önfeledten beszélgette végig a távot, jobbnál jobb helyszíneket találva a fotózkodáshoz, dokumentáláshoz, olyan magasztos helyszíneket érintve, mint a Lóhavas, a Lóhavas-pusztája, meg a Lóhavas pusztáján levő lósz*r…
A Csofronka tisztásán leraktuk a hátizsákokat, hogy biztos, ami biztos, mind elférjünk a kő tetején, és hogy senkit ne akadályozzon a mászásban; majd nekiláttunk a túránk legtechnikásabb részének, az 1607 m magas Csofronka-kő megmászásának.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Csapatunk bátor férfitagjait még a fejbe és/vagy vesén rúgás veszélye sem tántorította el attól, hogy lovagiasan siessenek a hölgykoszorú felsegítésére, közbenjárásukkal mindenkinek sikerült felérni a csúcsra.
Az elénk táruló látványért megérte legyőzni a magasságtól való félelmet, olyan messzire láttunk, ameddig akartunk. A Csalhótól a Kelemen-havasokig – ami tényleg havas volt! –, a Görgényi-havasoktól a Hargitáig mindenben engedett gyönyörködni a tiszta idő. Batyunkhoz visszaérve a jól megérdemelt ebédet majszolva az ereszkedés félelmei váltak semmivé. Kevés békésebb dolog van, mint a kissé fáradt, de annál jobban megéhezett társaság pihenője, ahol a finom falatok élményét csak fokozzák az elsütött adomák.
Így történt, hogy népes csapatunk jóllakottan és elégedetten indult vissza a parkolóban hagyott autókhoz, ahol aztán az arra érdemesek elolvastak egy-két jó novellát, a gyengébbek – mint én – egy diós házicsoki ígéretében vették hazafelé az irányt.

Ferencz Blanka,
Szépvíz





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!