Madarak és fák napi túrára indultunk má­jus 11-én, utunk a varsági Csorgókő-vízeséstől indult. Autóval jutottunk ide Csíkszeredából, és nagy meglepetésünkre, amikor körben állva, a vízesés melletti parkolóban megszámláltuk hányan vagyunk, 67 lelkes kis és nagy túrázót köszönthettünk körünkben.
Itt ismertettük a Kisbarangoló csapatunkkal az útvonalat, amelyet a nap folyamán követünk, illetve beszéltünk a Madarak és Fák Napjáról, mikor és miért is jött létre, ki volt az, aki nálunk ezt a napot meghonosította. Kiderült, idén az év madara a kerecsensólyom, illetve az év fája a közönséges bükk.
Miután a parkolótól nem messze lévő, közel 7 m magas, két teraszon keresztül lezúduló vízesést megtekinthettük, erdei úton indultunk a székelyvarsági kilátó felé. Vidáman baktattak a gyerekek fel az ösvényen, volt, aki még medvegombát is látott. Nem kellett sokat mennünk, a gyerekek voltak a túravezetőink, figyelmesen követték a kilátóval jelzett táblákat, és nemsokára célba is értünk. Itt rövid pikniket követően mindenki felment a fatoronyba, és élvezhette a kilátást. Láthattuk Varságot és a Hargitát, megcsodálhattuk a tavaszi tájat virágaival, madaraival. A gyerekek kövekből kirakták a Kisbarangolók feliratot, és még játszadoztak egy picit, majd elindultunk a parkoló felé, immár a kavicsos úton.

Lógott az eső lába, amikor a Jézus kútja forráshoz értünk, itt megkóstolva a forrás vizét, és megtöltve kulacsainkat, továbblépkedtünk a parkoló irányába. Útközben láthattuk az eper virágát, a kéknefelejcset, az árvácskát és az ibolyát.
Az autókhoz érve a beígért meglepetés következett. Majdnem a főút, illetve a Csorgókő felé vezető út kereszteződésében van egy ház, amelynek udvarán több mint 200 éves vízimalom áll. Az itt lakó néni mesélt a malomról, amelyet már négy generáció használt. Most a látogatókat várja, hogy a tulajdonosa meséljen a régmúlt időkről.
Úti célunk egy nárciszrét volt. A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület – akárcsak minden természetjáró egyesület is bizonyára – feladatának tartja, hogy a védett növényeket óvja, és ennek hangot is adjon. Ez itt sem történt másként. Elmeséltük a kis családoknak, hogy úgy szép a természet ahogy van. Nem kell ezek a virágok a lakásunkba költözzenek, mert a jövő generáció is szeretné majd megcsodálni. Ezekkel a szavakkal búcsúzunk most is kisbarangolóinktól. Nagyon jó érzés volt látni őket, amint rácsodálkoznak a természet szépségeire. 
Túravezetők Bakó Irén, Pál Teréz, Kosza-Bereczki Judith voltak.

Kosza-Bereczki Judith,
Csíkszereda