Ezúttal Bálványosra invitálta a kis és nagy barangolókat a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület (CsEKE). Május 26-án, vasárnap 35 lelkes túrázó gyűlt össze, no meg egy még lelkesebb kutya is velünk tartott. A kék jelzés mentén haladva nagyrészt erdőn át vezetett utunk. Első megállónk egy forrásnál volt, megpihenhettünk, megkóstolhattuk a csorgó vizét. Kisebb megállókkal elértük első célunkat, Bálványos várát. Itt kényelembe helyeztük magunkat, míg a túravezető László Csaba ismertette a vár legendáját, majd fényképezkedés és rövid nézelődés után újra elindultunk, nekivágva a még előttünk álló kilométereknek. Jó hangulatban telt az út, egy kisebb pihenőt a menedékháznál is megejtettünk. Végül elértük a messzinek tűnő Cecele-tetőt. Az elénk táruló panoráma látványa azonban egyből elfeledtette velünk a fáradtságot.

Itt előkerült a hátizsákokban addig kitartóan cipelt és jól megérdemelt pálinka, kávé, szalonna, sajt, kolbász és sok más finomság, ami a háromszéki panorámában talán még jobban esett mindenkinek. A csoportkép elkészítése után mindenki összepakolt, kipihenve és feltöltődve vette a hátára túrazsákját. Úgy terveztük, hogy visszafelé a megszokott útvonalon haladunk, de mégis úgy döntöttünk, együtt fedezzünk fel valami újat. Így cseréltük a Szent Anna-tói eltérőnél a kék keresztet piros háromszögre, ahol eltértünk a Buffogó felé. A Buffogóból áradó kénes szag nem tarthatott vissza attól, hogy a pallón állva meghallgassuk Csaba szavalatát, majd meglepetés ért a palló végén. „A turistaösvényt ideiglenesen lezárták” – hirdette egy tábla. Kevés elmélkedés után arra jutottunk, biztos csak itt felejtették, nem úgy tűnik, mint ami járhatatlan lenne. Így hát a táblát kikerülve, libasorban indultunk a jelzést követve, de hamar kiderült, nem véletlenül figyelmeztetett a tábla: az utat hatalmas ágak keresztezték legalább egy-két kilométeren keresztül. Azokon átlépegetve, vagy lehetőség szerint kikerülve, magas térdemeléssel igyekeztünk nem orra esni, de a jókedvnek ez sem szabhatott határt. Népdalok éneklésével, viccekkel és vidám történetek mesélésével gyűrtük le az utunkba sodort nehézségeket, s mire észbe kaptunk, már meg is érkeztünk az ösvény végére, ahonnan az aszfaltút vezetett vissza Bálványosfürdőre. Legnagyobb meglepetésünkre a „könyvtár” már bezárt, így közülünk csak páran oltották szomjukat a Nyerges-tetőn, a többiek új élményekkel meggazdagodva vették az irányt hazafelé.
Összefoglalva: verőfényes napsütés és 12 kilométeren át tartó jókedv kísérte utunkat. A vadregényes tájon haladva egy gondolat járt a fejemben végig: mennyire szép helyen élünk, és mennyi részét nem láttuk még.

Baló Noémi,
Csíkszereda