A 26. század messze van, bár hozzánk kissé közelebb, mint Aldous Huxley angol íróhoz és filozófushoz (kilenc alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra), aki Szép új világ című regényében 1932-ben tett oda egy időutazó kiruccanást, hogy megírhassa a szomorú és egyben ironikus londoni látképet, amivel találkozni vélt. „Zömök, szürke épület, mindössze harmincnégy emeletes. A főbejárat felett a felirat: Belső-londoni keltető és kondicionáló központ, egy címerpajzsban pedig a Világállam jelszava: közösség, azonosság, állandóság.” Itt készítik tehát (nem születnek, hanem készítik, futószalagon gyártják) az egyforma férfiakat és nőket a tervszerűen előírt azonos adagokban. Az ipari tömegtermelés elvét a biológiában is alkalmazzák, olykor egészen fáradságos manőverekkel alakítva az alanyokat a kívánt formára. „Miért veszik a fáradságot, hogy pszichológiailag lehetetlenné tegyék a Delták számára, hogy a virágokat szeressék? Az igazgató türelmesen elmagyarázta. Ha a gyermekeket arra késztetik, hogy üvölteni kezdjenek egyetlen rózsa láttán, ez a magasabb gazdaságpolitika miatt történik. Nem is olyan régen, ezelőtt egy évszázaddal vagy akkortájt, a Gammákat, Deltákat, még az Epszilonokat is arra kondicionálták, hogy szeressék a virágokat – különösen a virágokat és a szabad természetet általánosságban. Az volt az elképzelés, hogy arra késztetik őket, minden lehetséges alkalommal kívánjanak vidékre menni, s így arra ösztönözzék őket, hogy igénybe vegyék a közlekedési eszközöket. – És nem vették igénybe a közlekedési eszközöket? – kérdezte a hallgató. 

[x]

– Dehogynem, nagyon is – felelte az igazgató. – Csakhogy semmi mást nem vettek igénybe. A kankalin és a táj egyetlen szempontból igen káros: ingyen van. A természet szeretete nem foglalkoztatja a gyárakat. Úgy határoztak, hogy kiirtják a természet szeretetét, legalábbis az alsóbb osztályok között.” Kedves Olvasóm! A mélységes cinizmus ott rejtőzik, hogy ez a lényegre csupaszítva csak célirányos gazdaságpolitika. A Szép új világban totalitárius társadalom van: „És a diktátor… jól teszi majd, ha bátorítja… a szabadságot, hogy kábítószer, film és rádió hatása alatt álmodozzanak, ez segít majd megbékíteni az alanyokat a szolgasággal, ami a sorsuk.” A hátborzongató, mások szerint csak irodalmi színezékkel megfestett, pusztán figyelmeztető negatív utópiák, szakkifejezéssel disztópiák elemzése mentén két név említése kötelező: Huxley és Orwell, na és persze kell H. G. Wells is, aki „feltalálta” az időgépet, vagyis az időutazást. Orwell 1949-ben megjelent 1984 című regényének és naptári évének jóslatát már szerencsésen túlélte az emberi társadalom, de közben megtanulta tőle, hogy „A Nagy Testvér szemmel tart”. Huxley 26. századi embersorsa messze van. Vagy mégsem?! A 20. század elején a drogok törvényes korlátok nélkül, szabadon keringtek tudósok, amatőrök és kíváncsiak körében, Huxley tudósok, írók, képzőművészek, zenészek, színészek százaival együtt maga is bedőlt a divatnak, ami szerint az irányított tudatmódosítás élénk esztétikai élményt kínál, amely hozzájárul a művészetek jobb megértéséhez, és növeli a kreativitást minden munkában. Kevesebben foglalkoztak azzal, hogy a „Nagy Testvérnek” minden tudatmódosító szer egyben lehetőséget kínál a befolyásolásra, a mások feletti kontrollra és a társadalmi értékek rendjére is. A pszichológiai kontroll a különböző összeesküvés-elméletekben ma is valóságos fenyegetés, aki hisz benne, az máris Huxley képzeletvilágában él, és a Szép új világ ijesztően valóságosnak tűnhet, akár igaz, akár nem. 20–21–26. század! Miféle keltetőgépekben, kik tervezik a diktátorokat? Csak véletlen mutánsok lennének? Mindenkori torz jelen a diktátorok felbukkanása a világ akár békés, akár békétlen tájain? Hány rajongó tesz ki egy keltetőgépet? Hány megkeseredett szívű alattvaló szenved szolgaságban? Egy is sok? A kérdések segítenek legalább valamicskét megtartani a józan észből? A mai diktátorok már ritkán adnak kenyeret a népnek, a cirkusztól is óvakodnak, mert a tömeges gyülekezés kiszámíthatatlan. Legjobb néhány jelszó, amellyel kezessé teszik és ellenőrzik a tömegeket, és minden rendben van, amíg a többség hisz benne, az elit pedig boldognak érzi magát. A 26. századi Londonban is, íme, az emberi társadalom gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek háborúk, nincs szegénység, mindenki folyamatosan a hipnotikus boldogság állapotában leledzik. Vajon a vers megkarcolhatja a tökéletes nyugalmat? „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” Hihetünk József Attilának?

A felszabadulás nap­ját ünnepeltük egykor április 4-én. Eszembe jut a régi vicc: „Hány dú­lás volt Magyarországon?” A vá­lasz: „Három: a ta­tár­dú­lás, 
a tö­rök­dú­lás és a felszabadulás!” 
Történelmünk sötét korszaka volt, megfélemlítéssel, hengerlő propagandával próbálták megsemmisíteni az ezeréves értékeket. Sajnos sok magyar értelmiségi is – engedve az idő szavának – beállt a sorba.
Az oktatásban különös hangsúlyt kapott az ideológiai nevelés: ez nem kímélte az énektanítást sem. Kezembe került egy 1952-ben kiadott Szovjet dalok című énekeskönyv. A bevezetőben olvasható: „Da­los­köny­vünk célja a Szov­je­tu­nió rendkívül gazdag, sokrétű és színes dallamterméséből a legismertebbeket és leg­nép­sze­rűb­beket kiragadva, hiteles for­má­jukban, eredeti orosz szöveggel is, meg­is­mer­tetni országunk dolgozóival.”

[x]

Ez akkor a hetedik kiadás volt, így minden magyar „zeneszerető” bővíthette mozgalmi dalismereteit.
Természetesen az összeállítás a Szovjetunió himnuszával kezdődik, a zenéjét – más szöveggel – megtartotta a mai Oroszország is. Lapozgatva az oldalakat, számos híres zeneszerző művei kerültek be a válogatásba. Talán a legismertebb közülük Sosztakovics, aki két dallal is szerepel, az egyikben a munka dicséretét énekelte meg. „Szép gyermekem, jöjj ki a rétre, hol traktorok hangja zenél!” – szólnak a be­hí­zel­gő sorok. Nem hiszem, hogy az egyik legnagyobb szovjet-orosz zeneszerző ezt szívből írta, inkább félelemből tehette az őt ért folyamatos támadások miatt. Dunajevszkij, az akkori idők sláger-operett szerzője folytatja a Drága föld című dalával, ezt követi Alekszandrov, a nevét viselő együttes vezetőjének kantátája Sztálinról. Az együttes gyakran járt Magyarországon is, legutóbb 2015-ben, de szerintem e dalt nem adták elő. Vano Muradel szovjet-grúz komponista is letette névjegyét a Sztálin vezetett minket című kompozíciójával. Úgy tűnik nem volt elég e talpnyalás, mivel a zeneszerző kegyvesztett lett, s csak a nagyvezér halála után került vissza a pikszisbe. Ha már Sztálin nevét említjük, a generalisszimusz kedves dala, a Szuliko (mégpedig két szólamban) is bekerült a gyűjteménybe. A grúz ének egyébként szép dallamú, az akkori kórusok gyakran előadták. A diktátor halálakor a Magyar Rádióban is óránként elhangzott, s a kor hangulatát idéző filmekben, mint például az Angi Verában is felcsendült. A daloskönyvben egyébként Lenin dicsőítése kissé háttérbe szorult, hiába, a féltékenység nagy úr.
Nagyon sok dal megmaradt a kommunista mozgalmakban, mint a Kalinka, a Poljuska vagy az Amuri partizánok. Az utóbbi szövegéből idézek: „Dicsőségünk nem múlik el soha / Évek múltán sem halovány.” Szergej Jakovlevics Alimov szovjet-orosz költő víziója szerencsére nem vált be, a dal (partizánjaival együtt) egy feledhető kor szimbólumaként tűnt el a süllyesztőben.
 

Nyolc csíkszeredai sportoló állt a dobogóra a hétvégén a Bukarestben tartott tékvandó WT országos bajnokságon, amelyen negyven klubtól összesen ötszáz sportoló vett részt. A csí­kiak nyolc éremmel zárták a viadalt.
– Hargita megyét ezúttal csak a Csíki Titánok SK csapata képviselte az országos versenyen. Nagyon büszkék vagyunk a sportolóink által elért eredményekre, hiszen több kategóriában is sikerült megszerezni a bajnoki címet. Nem volt könnyű a verseny, hiszen az ország legjobb és legeredményesebb sportolói indultak, így mondhatni mindenki erre a viadalra összpontosított. A legtöbb kategóriában 20-25 versenyző harcolt, így a sportolóink által elért helyezések még értékesebbek. A küzdelmi versenyeket piramis rendszerben tartották, tehát győzött az adott mérkőzésen, az továbbjutott. Több olyan döntőt és elődöntőt is vívtak a Csíki Titánok SK sportolói, ahol 1-2 ponton múlt a győzelem. Mint minden versenyt követően, elemezzük sportolóink teljesítményeit, levonjuk a következtetéseket és megyünk előre, folytatjuk a felkészüléseket, hiszen a továbbiakban is szeretnénk részt venni hazai és külföldi versenyeken is – írta beszámolójában Dombi Gyula, a Csíki Titánok SK 3 DAN-os tékvandó WT edzője.

[x]

A csíkiak helyezései
Küzdelem, A osztály. 1. helyezett: Nyírő Richárd (kadét, –61 kg); 2. helyezett: Dombi Patrik (kadét, –33 kg).
Küzdelem, B osztály. 1. helyezettek: Szávuj Kincső (gyerek 1, –25 kg), Szakács Balázs (kadét, –49 kg); 2. helyezett: Dombi Denisz (kisifjúsági, –30 kg); 3. helyezettek: Demián Dóra (kadét, –44 kg), Vrenceán Nóra (kadét, –37 kg), György Csongor (gyerek 2, –25 kg).
A csapat tagja volt még: Cantea Emilia, Szávuj István és Lévay Zselyke.

A közlemény szerint ez a döntés a kisgazdák 65 százalékát érinti, köztük nagyon sok erdélyi gazda javát szolgálja.

[x]

„Ezért mondjuk, hogy ott kell lennünk az Európai Parlamentben, hogy legyen erőnk ehhez hasonló változtatásokat kiharcolni, hogy jó irányba változtassuk az uniót” – idézték Winkler Gyulát, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét. Winkler beszámolója szerint

a KAP egyszerűsítéséről szóló jogszabályt sürgősségi eljárással tárgyalta meg és fogadta el az Európai Parlament, kevesebb mint egy hónap alatt.

„Azt kell mondanunk, hogy ez a gazdatüntetések eredményeképpen történt, hiszen az Európai Bizottság belátta, hogy a helyzet tarthatatlan, hogy a gazdákkal nem lehet kifizettetni a zöld átállás és a természetvédelem költségeit. A mostani helyzet is bizonyítja, hogy a többi területen elfogadott, téves, a valóságtól elrugaszkodott szabályt is vissza lehet hozni az Európai Parlamentbe, és meg lehet őket változtatni, kijavítva, ami hibás, helyretéve minden olyan túlzott döntést, amely nem állta ki a mindennapi élet próbáját” – kommentálta a döntést az EP-képviselő.

A KAP Strasbourgban megszavazott felülvizsgálata enyhíti a gazdákra nehezedő adminisztratív terheket és rugalmassá teszi a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírások (ökokondicionalitások vagy GAEC) alkalmazását.

A KAP-kifizetések alapjául szolgáló kilenc ökológiai feltétel közül hatot módosítottak, nagyobb rugalmasságot biztosítva a tagállamoknak a politika végrehajtásában.

Többek között a kötelező talajborítás, a vetésforgó és a parlagon hagyott földekre vonatkozó szabályok alól mentesítik a gazdákat, és ez már 2024-től alkalmazható. Az Európai Parlament plénuma április 24-én hagyta jóvá a KAP előírásainak felülvizsgálatát – olvasható a közleményben.

Székelyudvarhelyi és szé­kely­ke­resz­tú­ri közép­is­ko­lá­kat kerestek fel az UIET előadói az elmúlt napokban, a Középiskolai Kara­ván során rendhagyó tanórákat tartottak a diákoknak, igyekezve elmélyíteni a közigazgatással kapcsolatos ismereteiket. Mint Tornai Szilárd, az UIET elnöke lapunknak elmondta, az esemény során kvízjátékon vehettek részt a diákok, amelyben az államháztartást, közigazgatást érintő kérdésekre keresték együtt a válaszokat, majd egy-egy, a kérdőívben megjelenő té­mát a szervezőkkel közösen, részletesen is megbeszéltek. A témák között szerepelt az Európai Unió, Románia EU-csatlakozásának előnyei és hátrányai, a kormány és a parlament közötti különbségek. Az órán helyzetgyakorlati kihívás is várt a tanulókra, többek között beleképzelhették magukat egy napra az államelnök szerepébe, de terítékre kerültek az ifjúságot érintő programok is, mint a DiscoverEU vagy az Erasmus+. 

[x]

A Karaván Udvarhelyszék négy iskolájában több osztályt keresett fel, a rendhagyó órán részt vehettek a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola, Kós Károly Szakközépiskola és a szé­kely­ke­resz­tú­ri Berde Mózes Unitárius Gimnázium XI–XII. osztályos diákjai. 
Tornai Szilárd, az UIET elnöke elmondta, a rendhagyó órák jó hangulatban teltek, a diákok élvezték a kötetlen beszélgetést, bátran mertek kérdezni, és azok is nyitottak voltak, akiket elsőre kevésbé érdekelt a téma. 
 

Új könyvekkel bővült a Csíkszentsimoni Községi Könyvtár. A helyi önkormányzat kétezer lej étékben vásárolt összesen 64 darab könyvet, amellyel a könyvtár állományának bővítésén túl az olvasói igényeknek is igyekeztek eleget tenni. Sándor Katalin csíkszentsimoni könyvtáros kiemelte: a helyi könyvtárnak több mint négyszáz bejegyzett olvasója van, ebből közel a fele számít aktív olvasónak. „Időnként olvasóink érkeztek kérésekkel, amelyeket lejegyeztem, és a korábbi évekhez hasonlóan, amikor a könyvállományt bővítettük, akkor ezt a listát is figyelembe vettük. Az újonnan vásárolt könyvek között található gyermekirodalom, science-fiction, klasszikus regények és kortársszerzők tollából származó könyvek egyaránt” – mondta a könyvtáros.