Ötszáz
Hajlamosak vagyunk mindent a számok nyelvére fordítani, számszerűsíteni, hogy mérhetővé, érzékelhetővé, összehasonlíthatóvá váljék. Szombaton elégtétellel nyugtázták, nyugtáztuk, hogy Márton Árpád festőművész 75. születésnapján mintegy ötszáz ünneplő gyűlt össze a csíkszeredai Mikó-vár udvarán, ennyi ember akart boldog születésnapot kívánni a művésznek, ennyien voltak kíváncsiak a kiállított százhúsz munkára.
S e számok kimondva, leírva, olvasva jelzik az esemény méretét, holott a szombati összejövetel nem a legekről szólt, nem kívánt a Guinness-rekordok könyvébe kerülni, hanem a tisztelet, az elismerés vonzotta az embereket a várudvarra, a kiállítótermekbe.
A népes részvétel azt bizonyítja, hogy a klasszikus értékek még mindig nagyobb hatással vannak az emberekre, mint rohanó korunk efemer értékei. Jelzi, hogy még mindig nagyobb elismerést, csodálatot vált ki a szépérzék, az alázat, a céltudatosság, a kitartás, a következetesség, az egyenes tartás, a szakma beható ismerete és szeretete, a pályatársak, a tanítványok és a nagyközönség iránti tisztelet, mint a versengés, az állandó megmérettetés és a mások teljesítményéhez való viszonyítás, a mások igényeinek való megfelelés kényszere, a népszerűség hajhászása.
Bizonyosságot nyert ismételten, hogy az egyéni teljesítmény akkor is elismerést érdemel, ha az nem verseny eredménye, nem mások háttérbe szorítása révén érik meg, hanem az állandó keresés, tanulás, tapasztalás következménye, nem másokat győz le az ember, hanem önmagát. Bebizonyosodott ismételten, hogy tisztelik azt az embert, aki következetesen kiáll elvei, tudása mellett, aki pedagógusként nemcsak tudást, tapasztalatot ad át, közvetít tanítványainak, hanem az ismeretek mellett szeretetet, alázatot, tiszteletet, a mások teljesítménye és sikere elismerésének képességét, a más sikeréért való örvendés erényét ruházza rá tanítványaira. S bebizonyosodott az is, hogy elismerik az intézményalapító tevékenységet: azt az igyekezetet, amellyel művésztelepet, kiállításokat hoz létre, generációs tömörüléseket segít levegőhöz jutni és érvényesülni.
Külön kiemelném azt a tényt, hogy nagy számban jelentek meg művészek Erdély minden szegletéből. Egy részük csoportosan érkezett a borospataki skanzenben zajló alkotótáborból, mások fáradságot nem kímélve, olykor korukat meghazudtoló frissességgel jöttek osztozni Márton Árpád örömében. Ritka dolog ez még akkor is, ha a képzőművészek általában jobban figyelnek egymásra, jobban számon tartják egymás teljesítményét, jobban örülnek egymás sikerének, mint más alkotók.
Úgy becsülik, hogy Márton Árpád köszöntésére mintegy félezren gyűltek össze. A számok azonban ebben az esetben mellékesek: a nagy tömeg a szeretet kifejezése, az őszinte elismerés mértéke, az együttérzés és közösségvállalás fokmérője. A számok mérhetők, de misztifikálásra is alkalmasak. A tömeg, az általa sugárzott szeretet azonban bizonyosság.
Sarány István