szórványos felhőzet
borús égbolt
Őszi töprengő
Idén talán még hamarabb megjelentek az üzletek kirakataiban és polcain a karácsonyi kellékek, mint eddig bármikor. Mintha minden évben egy kicsivel hamarabb kezdődne az ünnepi készülődés, legalábbis ami az anyagi világot illeti. Aki nem jár üzletbe, a közösségi oldalak különböző csoportjaiban is már jó ideje ajándékötletek közül válogathat, vagy lakásdekorációt rendelhet kedvére. Nem korai még kicsit? – gondolkodom el minden évben, amikor meglátom az első karácsonyos csecsebecsét, s mindig megállapítom, hogy bizony számomra nagyon korai a november elején vagy közepén szembejövő ajándéktipp, ünnepi dekor, miegymás. A járványhelyzet miatt nyilván a kereskedők úgy gondolják, fontos hamarabb kezdeni a szezont, mert hátha így sikerül több portékát értékesíteni a jelentősen megemelkedett árak ellenére is. Mindannyian keresünk most valamit, amit talán meghatározni sem tudunk, de nyilvánvalóan köze van a biztonsághoz. Ebben a minden percben változó szabályokkal fenyegető világban azt a területet keressük, ahol magunk dönthetünk a hogyanról, ahol megtehetjük azt, amit szeretnénk, ahol a biztonság „tetten érhető”. Bár mindenkinek mást jelent ez az állapot, az ünnepi készülődésben meg tudjuk élni az állandóságot, ami közvetetten biztonságot is jelenthet.
Egy kedves ismerősöm mindig az év legsötétebb hónapjában, novemberben igyekszik tetteivel fényt vinni mások életébe, és nem anyagi vagy tárgyi javakkal segít, hanem az idejével és a cselekedeteivel elsősorban. Nem is gondolnánk, sokszor be sem valljuk magunknak, hogy mennyire szükségünk van egy jó szóra, egy önzetlenül ránk szánt félórára, egy megértő tekintetre. Ezek nélkül a sötétség még sötétebb, a megváltozott világ még félelmetesebb, s a hétköznapok taposómalma még elviselhetetlenebb lesz.
Míg elődeink ennek a hónapnak is jelentőséget adtak, manapság úgy tekintünk rá, mint egy köztes állapotra, átmenetre az ősz és a tél között, egy szomorkás, befelé forduló időszakra. A népi kultúrában a Szent Márton-napi lakomák, a szerelmi jóslásokkal kapcsolatos hiedelmek, a házassági jövendölések, a Katalin-bálok időszaka volt a november, ekkor kóstolták meg az új bort, és a mezőgazdasági munkák lejárta után virágzott a közösségi élet. Mielőtt elkezdődött az adventi időszak, megadták a módját az ünneplésnek, hálát adtak a termésért, és minden szempontból felkészültek a téli időszakra. Mi most másként élünk, rohanva, kapkodva, kergetve valamit, ami inkább a csendben, az emberi kapcsolatok melegségében, lassan születik meg.
Boncina-Székely Szidónia
copy.jpg)
