Valahogy más legyen az idei karácsonyunk… Így kezdődött egy elalvás előtti gondolat. Reggel egy üzentet várt: cipőket gyűjtenének Csíkszeredában. Szól is a telefon hamarosan, Antal László, a Happy Feet gyermekcipőbolt tulajdonosa hív, hogy ők helyet biztosítanak a begyűjtött cipőknek, s majd jelentkezik ismét december elején. Vannak beszélgetések, amelyek maguktól barátivá változnak, ez is ilyen volt. Másnap Sepsiszentgyörgyről érkezett egy fénykép, hogy egy tanító néni, Wagner Erika és kollégái a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban tanfelszerelést gyűjtenek a frumószai magyarul tanuló gyermekeknek. Megkérik a szülőket, küldjenek gyermekeikkel egy pici csomagot füzettel, írószerekkel. Harmadnap egy levél érkezik Mitterpach Emesétől és Bori lányától, miszerint egy kis névre szóló ajándékkal kedveskednének a gyermekeinknek, csak épp a nevüket írjam meg, ők majd postázzák Magyarországról. Sorba szedem hát a gyermekek nevét és küldöm. Így kezdődött… És én tudtam, hogy az idei ajándékozás teljesen más lesz. Először a névre szóló medálok érkeztek meg. A gyerekek neve volt rajtuk, magyarul. Gyönyörű munka, összetartozásunk tagadhatatlan jelképe. És mennyire fontos ez itt a végeken! Alig bírtam ki, hogy ne mutassam meg e kincseket a nagyoknak legalább. Hétvégére a sepsiszentgyörgyiek érkeztek meg, tele zsákokkal, szatyrokkal, sok munkafüzettel. Közben egy új ismerős is felpakolta az induló autóra az ajándékait, a T3 Kiadó hatféle kiadványát. És begyültek a cipők Csíkból. 101 pár cipő és egy korcsolya. Álltam az osztály közepén, három irányból körbefogott háromféle ajándékcsokor, és még mielőtt a csomagoláshoz fogtam volna, mielőtt névre szólóan zacskókba helyeztem volna az ajándékokat, csak annyit mondtam: Istenem, add, hogy sikerüljön! Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Először a kiadványokat tettem a csomagba, a T3 Kiadó csodás kincseit, mellé került a Napsugár ünnepi száma, majd válogatni kezdtem a cipőket. Ahol kistestvér is van a családban, ott pici cipő is került a nagytestvéré mellé. Minden egyes kinyitott zsákban, dobozban értékes ajándék volt. A csíkszeredaiaknak szívből köszönöm, valóban kiváló minőségű lábbeliket küldtek a gyermekek számára! Ezt követte egy kis édesség. És kész is volt a 77 karácsonyi csomag a magyarul tanuló frumószai gyermekek számára. Az idén először nagyrészt hazai segítséggel. Leírhatatlan büszkeségemre! A vakáció első napjára időzítettük a csomagok átadását. A VIII. osztályosok hamarabb jöttek, segítettek fát díszíteni, a csomagokat kihordani. Megbeszéltük, hogy ki miben segít, ki adja kézbe a csomagokat, ki a keresztszülős csomagokat, ki a medálokat. Végre nem siettünk. A gyermekek szépen, sorban kézbe kapták a csomagokat, majd következett a csodás medálok kiosztása, a nevükkel, diófából faragva. Elkattant a fényképezőgép, és nem rohantunk sehová, ott beszélgettek az udvaron a gyermekek még egy jó darabig. Figyeltem őket. Igen, ilyen egy valódi ajándékozás! Hisz minden került a csomagba, meleg, jó minőségű lábbeli, olvasnivaló, színezők, vízfestékek, érem. A legszebb ajándékozás volt az idei. Szívből köszönöm mindenkinek, aki segített. Köszönet Antal Lászlónak és Erzsikének a csíkszeredai Happy Feet gyermekcipőbolt tu­lajdonosainak, Wagner Erika tanárnőnek és a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium diákközösségének a tanfelszerelésekért, Mitterpach Emesének, Lórántnak és Borinak az érmeket. És mindenkinek, aki ebben a csodában részt vett! A frumószai gyerekek szüleinek nevében: Máthé Kriszta, Frumósza (X) [gallery link="file" ids="19570,19569"]