A’48-as magyarság „az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának”, mert tudta, hogy a „szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház” – fogalmazott honfitársainak címzett levelében a magyar miniszterelnök. 1848. március 15-én egy nemzet született újjá, amely „ütőképes hadsereg, megfelelő ipari háttér és szövetséges nagyhatalmak nélkül, kívül-belül körülkerítve fogott hozzá, hogy fordítson egyet sorsának kerekén”. A ’48-as magyarság határozottan és bátran állt ki a nemzet követelései mellett: császári önkény helyett felelős minisztériumot és törvény előtti egyenlőséget, a pénzügyi függés helyett nemzeti bankot, az elnyomás helyett szabadságot kívánt. „Az azóta eltelt 168 év csak elmélyítette bennünk ezt a gondolatot (...), törvényeinket, mindennapi életünket ma is ahhoz akarjuk igazítani, amit számunkra jelent a szabadság itt, ebben a Kárpátok által koszorúzott medencében.” „Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be és küldhesse idegen háborúba fiainkat.” „Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal” – fogalmazott, levelét „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” felkiáltással zárva.