Az új esztendő jelentette kanyart a nyugdíjasok túlnyomó többsége nem volt képes könnyűszerrel bevenni. Amikor ezt állítjuk, illetve feltételezzük, arra gondolunk, hogy valakik, valahol késlekedtek a január havi nyugdíj folyósításával, illetve kifizetésével. Ünnepek utáni időszakról lévén szó, ez nagyon sok nyugdíjas számára, s különösképpen a kisnyugdíjasok számára, komoly anyagi gondot jelenthet és jelentett is. Magyarázkodni lehet, de semmiképpen sincs rendjén, hogy január 15-én reggel országos viszonylatban még mintegy 1,3 millió nyugdíjas nem kapta kézhez az őt megillető havi nyugdíját. Felháborító és megengedhetetlen az, ami történt, még akkor is, ha a közszférai intézmények esetében 2019. december 27-ét (pénteket) és 2020. január 3-át (ugyancsak pénteket) munkaszüneti nappá nyilvánítottak. Ilyen esetekben a szokásjog szerint a legutolsó munkanapon kellett volna folyósítani azokat az összegeket, amelyek kifizetése január első napjaiban lett volna esedékes, a később esedékeseket pedig a szokásos időpontokban. Nem így történt, s igen halovány magyarázattal állt elő a legilletékesebb Violeta Alexandru munkaügyi miniszter. Előbb a postát hibáztatta a késlekedésért, majd a későbbiek során egyes kereskedelmi bankokat, akik úgymond önkényesen jártak el. Szerintünk a kormány, s az érintett szaktárcák legalább ugyanolyan mértékben ludasok, lévén, hogy a munkaszüneti napokká nyilvánításról még december 20-án döntöttek, s lett volna idejük és módjuk a megfelelő intézkedések foganatosítására, s mindenekelőtt a pénzátutalások előrehozására. Annak idején egy kormányülésen a pénzügyminiszter azt mondta, hogy december 27. szokásos munkanap lesz az államkincstárnál. Tehát ott nem akadhatott volna el a pénzutalás, hogy a postánál miért volt munkaszüneti nap, azt nem tudni lévén, hogy az nem közszférai intézmény, hanem állami tulajdonban lévő kereskedelmi társaság, azaz cég. A kereskedelmi bankok nagy része viszont azokon a munkaszüneti napokon tudtunkkal nem szüntették be tevékenységüket. Tehát a bajok forrását máshol kell keresni, mert például, ha a postának átutalják a pénzösszegeket december 21–22-én, akkor bizonyára nem lett volna gond az idejében történő kézbesítéssel. Vonatkoztatható ez a kereskedelmi bankokra is. Amúgy hasonló esetek, azaz munkaszüneti nappá nyilvánítás az elmúlt évek során többször is előfordult, de az soha nem okozott fennakadást a bérek és a nyugdíjak idejében történő folyósítása tekintetében. Mi több, arra is volt példa, hogy egy küszöbön álló törvényes munkaszüneti napra való tekintettel előbbre hozatták a szóban forgó jogosultságok kifizetését. Nem idetartozik, de ebben az összefüggésben megemlíthetjük, hogy nem is olyan régen a munkaügyi felügyelőségnél történt bérfolyósítási baki, illetve késlekedés terítékre került még a kormány ülésén is, de a nyugdíjügy felett átsiklott a kormány. Nem véletlenül időztünk el ennél a problémánál, mert a nyugdíjasok a hazai lakosságnak egy igen jelentős hányadát képezik, s minden őket érintő kérdésnek nagy társadalmi jelentősége van. Márpedig a nyugdíjasok vegzálása már-már állandóvá vált az utóbbi időben. Hol a nyugdíjas és az alkalmazotti jogállás halmozása csípi a kormányfő szemét, hol arról beszélnek, hogy indokolt lenne a nyugdíjkorhatár megemelése, hol arról, hogy a még hatályba sem lépett új nyugdíjtörvényt, a 2019/127-est, meg kellene „reformálni”, és egyre inkább a közbeszéd tárgyát képezik a szeptemberben esedékes 40%-os nyugdíjpontérték-megemelés (esetleges) elnapolása is vagy annak elmismásolása. Ez utóbbi kapcsán napvilágot láttak (talán nem véletlenül) olyan feltételezések is, miszerint a parlamenti választások előrehozásának egyik „mozgatórugója” a szóban forgó időpont elnapolása lenne egy, a parlament által meghozott törvény révén vagy esetleg egy sürgősségi kormányrendelet révén. Kétségtelen, hogy egy olyan intézkedésről lenne szó, amelyet nemigen ajánlatos meghozni a parlamenti választások előtt. A kormány „szellemi atyja”, Johannis államelnök a közérdeklődésre is számot tartó, nagy jelentőségű tárgykörökkel kapcsolatos kérdésekre sandán mosolyogva ad félszavas válaszokat, a kormányfő pedig igen diplomatikusan hangoztatja, hogy a nyilvánosság elé akkor állnak, amikor majd megszületik egy adott döntés, a munkaügyi miniszter nyakra-főre intézkedéseket „ígér” , a kormányüléseken pedig már-már meglepetésszerűen a miniszterek előrángatnak olyan jogszabálytervezeteket, amelyek nem szerepeltek annak napirendjén, ugyanakkor visszavonásra kerülnek olyanok, amelyek ott voltak a kormányülés napirendjével kapcsolatos közleményben stb. stb. Más: gyors és energikus átállást, átrendezést ígért november elején a kormányfő, de ennek ellenére két és fél hónap elteltével is még prefektusokat és alprefektusokat cserélnek, felmentenek és kineveznek államtitkárokat, kormányfői tanácsosokat stb. Apropó átszervezés: az államigazgatási intézményrendszer átszervezésére vonatkozó 2019/68-as sürgősségi kormányrendelet még november elején megjelent, s annak előírásaival összhangban, a kormányfő azt ígérte, hogy a hónap végéig sor kerül a minisztériumok megszervezésére és működésére vonatkozó kormányhatározatok módosítására és kiegészítésére. Nos, az első ilyen jellegű kormányhatározat, nevezetesen a pénzügyminisztérium megszervezésére és működésére vonatkozó 2019/34-es kormányhatározatot módosító és kiegészítő 2020/8-as kormányhatározat alig január 9-én, a múlt csütörtöki kormányülésen elfogadásra került, s még három hasonló jellegű kormányhatározat egyelőre nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Január 20-át írunk…

Hecser Zoltán