tiszta égbolt
Nyíljon ki szívetekben…
Így kezdődik a csíksomlyói búcsúra járók egyik igencsak közkedvelt Mária-éneke. Annak ellenére, hogy az idei pünkösdi szentmise zárt kegytemplomban lesz, mégis több minden a pünkösdre hangol, jelzi közeledtét. Minap részleteket közöltek az idei zarándoklatról, aztán kiderült, hogy hungarikummá nyilvánították a fogadalmi búcsút, hallottunk arról is, hogy megszépítik a Barátok feredőjének környékét, illetve személyes emlékeink is visszaköszönnek egy-egy fotón.
Valóban különös lesz az idei pünkösdi „forgatag”. Nekem hiányozni fog, hogy Csíkszereda főtere nem lesz hangos a csűrdöngölőn részt vevő gyerekek és fiatalok mulatozásától, munkából hazamenet nem találkozom az éneklő-imádkozó gyergyóalfalvi keresztaljával, vagy nem láthatom megérkezni valamelyik felcsíki vonatállomásra az anyaországból érkező zarándokvonatok egyikét. (Ehelyett csak a korona dübörög, s az sem a síneken.) Úgy vélem, bárki tudna ilyen és ehhez hasonló példákat felsorolni, de tényleg kár lenne keseregni. Egyrészt azért, mert azt gondolom, ezek közül is néhány csak olyan külsőség, mint a karácsonyi ajándékozás, igazi szeretet nélkül. Gyakran elgondolkodom azon, hogy tudunk mi „dizájn” nélkül, szívből ünnepelni? Vajon idén pünkösdkor a tömegérzés, a kürtőskalács, a szalmakalap vagy az árusok fognak hiányozni? Nem tudom, de nem is vagyok mindezek ellen, ha nem esünk túlzásokba, és nem vesz el az ünnep lényege. Abban bízom, hogy idén, ki-ki a saját otthonában, a közvetítések segítségével – ahogyan a ferencesek is kérik –, a szív zarándoklatával lesz részese az idei búcsúnak. Így talán megtapasztalhatjuk az első pünkösd egyszerűségét. Remélem, mindez és annak tudata, hogy a csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit (és nem csak pünkösdkor), hozzájárul ahhoz, hogy kinyíljon szívünkben az az örömvirág...
Biró István
