Nemrég nagy visszhangja volt egy jelentéktelen esetnek: egy magyar határ közeli településen álláshirdetésben elvárásként fogalmazták meg, hogy a jelentkező magyar nyelven is beszéljen. Megjegyzem, vendéglátó-ipari egységbe kerestek munkatársat. Valaki jelentkezett telefonon és hangfelvételt készített arról, hogy elutasították, mert nem tud magyarul, pedig románul és angolul is beszél. Hátrányos megkülönböztetésként tették közzé egyes portálok az esetet. Kérdem én, senkinek nem tűnt még fel, hogy a román határhoz közeli magyarországi üdülőhelyeken románul is bemondják a fontos tudnivalókat a hangosbemondóba? Vannak románul beszélő alkalmazottak. Akkor miért kell botrányt csinálni abból, ha fordított helyzetben, román üdülőtelepülésen magyarul is beszélő munkatársat akarnak alkalmazni? Felesleges feszültségkeltés. Igenis sok cégnél volna szükség magyarul beszélő munkatársakra, nemcsak a határ mentén. Például a mobiltelefon-szolgáltató biztosíthatna lehetőséget arra, hogy a magyar anyanyelvű kliensek, ha szeretnének, magyar nyelven beszélhessenek az operátorokkal. Erre néha van is lehetőség, de nem mindig. Előfordult olyan, hogy valakit felhívtak egy ajánlattal, nem tudott jól románul, a telefonáló pedig azt kérte, keressen valakit, aki tud, s majd visszahívják. Miért nem keresett ő egy magyarul beszélő kollégát? Bezzeg, amikor én közöltem, hogy a továbbiakban nem kívánom igénybe venni a szolgáltatást, bármilyen nyelven megszólaltak volna, csak meggyőzzenek, hogy szerződést hosszabbítsak. Lázár Hajnal