szórványos felhőzet
borús égbolt
tiszta égbolt
Nyár van
Szélsőséges. Az időjárás a nálunk igen szokatlan hőséget produkálja nappal még a hegyvidéken is, estére aztán hatalmas viharokkal, özönvízszerű esőzéssel, áradásokkal próbálja lehűteni magát a természet. Régen is voltak nagy kánikulák, száraz nyarak, de ekkora hőmérsékleti különbségek aligha. Örüljünk a nyárnak, mert gyorsan telik, s ez nem csak olyan közhelyes kijelentés, hanem tényleg követhetetlen lassan az idő. Nem tudjuk megállítani a pörgését. Augusztus már olyan, mint a nyár vasárnapja. A népi hagyomány úgy tartja, augusztus 10-én belepisil a szarvas a patakba, és attól kezdve nem lehet fürödni benne. A patakok még aránylag tiszták, ahol nem száradtak ki teljesen, de a folyóban nem fürdik már hosszú ideje senki, pedig a minap jutott eszembe: gyerekkorom egyik legnagyobb élményei közé tartozott. Amint felidéztem, előjött valahonnan az emlékek süllyesztőjéből az illat, amit mi csak egyszerűen Küküllő-illatnak neveztünk akkoriban. Emlékszem, egyszer Váradon és egyszer Aradon is megéreztem, a Körös és a Maros partján, és mondtam is, milyen jó Küküllő-illat van. Mert az iszap, a folyó illata nekem a gyerekkort jelenti, az önfeledten eltöltött nyarakat a Nagy-Küküllőn. A nyár a szabadságról, a fiatalságról, lehetőségekről, kalandról és felfedezésről szólt. A nyár a remény könyve volt. Azért szerettem mindig a nyarat, mert arra kényszerített, hogy higgyek.
Mi most épp sátorozunk. Városi emberként régen elszoktunk az effajta szórakozástól, pedig a természetben, földön aludni minden bajra gyógyír, kivéve persze a derékfájást. Nincs fürdőszoba, nincs vezetékes víz, nincs semmi komfort, de ezért olyasvalamit kapunk cserébe, ami feltölti energiával a tartalékainkat. Nehéz idők jönnek, úgy érzem, szükségünk lesz rá. Tábortűznézés közben kiürítjük az elménket, és nem gondolunk semmire. Nem létezik rossz, nem létezik az örökös megfelelési kényszer, a rohanás, semmi. Még magunk se. Csak a tűz, a levegő, a föld. És a patak csobbanása. A hullócsillagok, a fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan. De akkor is megéri. Talán örök nyár marad a hálás szívben.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)
 cm.jpg)