Amárcius 8-hoz legközelebb eső hétvégén, minden évben nőnapi túrát szervez az Erdélyi Kárpát-Egyesület csíkszéki osztálya. Idén Kikelet havának ötödik napján, szombaton tartottuk ezt a tematikus túrát, amelyet évek óta Solti Imre túratársunk karol fel lelkesen, a téli túlélőtúrák és nyári kerekezések szervezése mellett. A korábbi évek gyakorlatához igazodva ezúttal is Patak­országba vezetett a gyalogtúra útvonala, a lóvészi vasútállomásról. Csíkszeredából pontosan gördült ki vonatunk 7.25-kor, és félórás, kényelmes utazást követően, a Karakó-völgyhídon való átkelés után meg is érkeztünk a célállomásra, ahonnan túránk indult. Rövid eligazítás után a vasúti töltés mellett haladva a völgyhíd felé vettük az irányt, hogy közelebbről is megszemlélhessük az építményt és a vasútvonal építésének történetéről többet megtudhassunk. Itt egyik túratársunk csokoládéval kedveskedett a túra hölgytagjainak, túravezetőnk pedig Áprily Lajos és Ady Endre verseiből gyűjtött össze csokornyit, hogy megörvendeztessen minket, ugyanakkor visszavezetett az időben, egészen az 1800-as évek derekáig, rávilágítva a nőnap kialakulásának kezdeteire. A nap ünnepeltjei énekszóval viszonozták a férfiak figyelmességeit túránk során, amely Kikelet havának ellenére mind nagyobb és nagyobb hótakarón folytatódott. Először csak 10–15 cm-es friss hóréteget szántottuk lábunkkal, aztán a Lóvész-tető magasságában, a Bocs-tetőhöz közeledve egyre csak vastagodott a fehér takaró, amikor elértük a Csíki-havasok főgerincének vonalát, a piros sáv turistajelzést, már térdig érő hóban meneteltünk, amit a szél helyenként még nagyobb kupacokba hordott össze Bodorvész-fejében. Kisebb pihenőkkel tarkított hótaposást követően, délidőben érkeztünk erre a helyre, ahol a már jól ismert hegyi hajlék szélárnyékában ebédeltünk. Egy rövid időre még a nap is kisütött, utat tört a fény az ólomszínű felhők fogságából, beragyogta a környéket, a gyönyörű, végtelen fehér hómezőt. Az elmaradhatatlan csoportkép is elkészült, megörökítve a pillanatot az utókor részére. Ebéd után újult erővel folytattunk utunkat az Egyeskő 60 teljesítménytúra táborhelyéről, ennek nyomvonalát követve egy szakaszon, igazi téli környezetben, akkora hóban, ami már megkövetelte a hótalpak felcsatolását. Némelyeknek nagy élményt jelentett ez a művelet, mert életükben először próbálták ki ezt a fajta felszerelést, ami bizony megkönnyíti a haladást az ilyen havas terepen. A többiek, viccesen a „lúdtalpasok” csapatának végére zárkóztak fel, így haladtunk szépen libasorban, karácsonyt idéző hószállingózásban. A hópihék táncától kísérve értük el a Naskalat-gerincének vonalát, megcsodálva a patakországi esztenák csendes, téli világát, elhaladtunk a Kondra-kereszt mellett és érintettük a Hármaskő sziklaformációt, ahol ezúttal nem időztünk sokat, tudva, hogy a vonat nem vár, és még van, amit menni a tarkői állomásig. Innen kezdtük meg az ereszkedést Antalokpataka irányába, követve a kék kereszt turistajelzést, amely egy takaros kaliba területén keresztül vezet a völgy felé. Mindig megcsodálom ezt a barátságos lakocskát apró ablakával, amelyben tükröződik a természet, és rácsodálkozom a mellette álló faépületre, ennek medvebiztos ajtajára. Addig lépegettünk lefelé az egyre nagyobb dőlésszögű lejtőkön, ahol a csúszásgátló karmocskáknak jó hasznát lehet venni, amíg egyszer csak az út kiegyenesedett és beértünk Antalokpataka házai közé. Innentől már sima terepen folytattuk utunkat, a vasútállomás felé tartva közelítettük a 20 km-es távolságot, amit egészséges gyaloglással tettünk meg, csoda szép környezetben, jó levegőn, összeforrott csapattal. Igazi közösségi élményben volt részünk ezúttal is, melyet köszönünk túravezetőnknek, túratársainknak, hálát adva az égieknek eme szép napért.

Péterffy Ágnes-Katalin, Csíkszereda