Szalay Zoltán szerkesztésében jelent meg a Csak tiszta forrásból címet viselő magyar népdalgyűjtemény második kötete. Az igényes grafikai kivitelezésű kiadványt holnap este 6 órakor mutatják be Csíkszeredában, a Csíki Játékszín Hunyadi László kamaratermében. A könyvet Sarány István ajánlja. Magyar népdalok alcímet viseli a Csíkszeredában élő és alkotó dr. Szalay Zoltán szerkesztésében megjelent Csak tiszta forrásból című munka második kötete. A szerkesztő által jegyzett elósző szerint ez a kötet alig egy év távlatában követte az első kötetet, amely „nagy népszerűségnek örvendett a hagyományaink iránt érdeklődő, a népdalt szerető és azt művelő közönség körében”. Mint írja, „Az Erdély és Partium külön­böző helységeiben, a népi kultúra egy-egy kiemelkedő központjában tartott könyvbemutatók alkalmával fény derült arra, hogy fontos, hiánypótló kiadvány látott napvilágot”. Az első kötet Bánság, Bihar, a Felső-Tisza-vidék, a Szilágyság, Kalotaszeg peremterületei, Aranyosvidék, a Felső-Szamos-vidék, a Közép-Szamos-vidék és a dél-erdélyi szórványterület népdalaiból közölt bő válogatást. A második kötet tartalmáról így ír a szerkesztő: „Jelen kiadványunk mindössze négy tájegységet foglal magába. Ennek ellenére a dallamok száma ugyanannyi, mint az előzőben”. A fentiekből azt a következtetést vonta le a szerkesztő, hogy „a második kötet hagyományőrzőbb, a gyűjtők körében népszerűbb vidékeket foglal magába”. Mint írja, „A kistájanként tervezett 30 népdalt az első kötetben csak a Nagy-Szamos mellékéről sikerült egybegyűjteni. Vannak ugyan olyan kistájak benne, melyek esetén megközelítettük ezt a mennyiséget, de akadnak olyanok is, melyekről alig találtunk néhány dallamot. A könyvben szereplő 364 dallam 23 kistájat képvisel”. Megjegyzi, hogy ezzel szemben: „A második kötetben jóval nagyobb a kistájakra eső átlag dalmennyiség: a 364 népdal 15 kistájra oszlik. A tájegységek száma is sokkal kisebb.” A szerkesztő megjegyzi, hogy a fentebb vázolt arány „egyrészt a hagyományokban nagyon gazdag tájegységekről való válogatásnak (Kalotaszeg, Mezőség, Felső-Maros vidéke), másrészt az ezekről gyűjtött anyag rendkívül nagy mennyiségének köszönhető”. Ebben a kötetben is vannak olyan kistájak, amelyek esetében „nem sikerült a tervezett 30-nál abbahagyni a válogatást”, így a Ná­das-mente és a Belső-Mezőség 35-35 népdallal, Szék 42-vel, Észak-Mezőség 31-gyel és Tóvidék 32 dallammal szerepel a gyűjteményben, „Mezőségről kivételes mennyiségű dallam került be (148): több mint 40%-a e kötet népdalainak.” A válogatás szempontjairól ezt írja a szerkesztő az első kötetben: „Már az elején eldöntöttük, hogy csak olyan dallamokat választunk, amelyek hiteles előadásból, eredeti gyűjtésből származnak, és a felvétel minősége élvezhető, a dallam és a szöveg jól érthető, könnyen lehet róla tanulni.” Megjegyzi: „Ezért, ahol lehetett, kerültük a régi fonográf felvételeket. Az első kötetben mégis helyet kaptak ilyen gyűjtésből származó dallamok, elsősorban a bizonyos tájegységekről származó későbbi gyűjtések hiánya miatt (például Kodály nagyszalontai gyűjtéséből). A mostani válogatáshoz, mivel rendkívül gazdag repertoárral rendelkező tájegységek kaptak benne helyet, nem volt szükség fonográf felvételekkel kiegészíteni a gyűjteményt.” A gyűjtések hetvenéves időszakot ölelnek fel, a közölt anyagot 1938 és 2008 között gyűjtötték. A kötetben olvasható Szalay Zoltán Ősi hagyományaink tudatos művelése című tanulmánya, majd tájegységenként közli a népdalszövegeket. A kiadvány adattáblázattal, rövidítések jegyzékével, illetve DVD-melléklettel egészül ki, ezen nemcsak a dalok szövege olvasható, hanem dallama is meghallgatható. A Hagyományok Háza és a Csoóri Sándor Alap által támogatott holnap esti bemutatón Szalay Zoltán ismerteti a kiadványt, közreműködnek a Györfi Erzsébet által vezetett Székelyföldi Énekiskola tanítványai. A kötetet Pávai István lektorálta, borítótervét Ádám Gyula készítette, megjelenését pedig a kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával jelentette meg a Romániai Magyar Néptánc Egyesület oktatási segédjegyzet-sorozatában.