Németországban, Madrid mellett
Ma már szinte közhelynek számít a külföldi munka fogalma, nagyon sokan döntenek úgy – nem csak fiatalok –, hogy a jobb megélhetés érdekében egy másik országban, netán más kontinensen próbálnak szerencsét. Ha valakit megkérdezünk, hogy mit dolgozik, mivel foglalkozik, az esetek nagy többségében azt a választ kapjuk, hogy külföldre megy, vagy visszamegy külföldre, még akkor is, ha ez nem így van. Mert ma ez (is) menő.
Ha figyelmesek vagyunk, tényleg megbizonyosodhatunk egy-egy ilyen füllentésről, nekem legalábbis azt hiszem, sikerült. Azelőtt soha nem találkoztam az illetővel, várakozás közben elegyedtünk szóba, amikor pedig a munkájáról kérdeztem, azt mondta, külföldön dolgozik egy építkezési csoporttal.
– Biztosan nehéz... – jegyeztem meg, emberünknek pedig mindössze erre a két szóra volt szüksége ahhoz, hogy hozzávetőleg tíz percig megállás nélkül beszéljen. Tudtam, hogy ez egy nehéz terület, mert nekem is van ismerősöm, aki hasonló munkával kereste a kenyerét, beszélgetőtársam azonban többször is megerősítette, hogy „bírni kell a strapát”. Amikor már javában tartott a „dicsekvés”, kezdett furcsa lenni, a nyolcadik perc tájékán pedig azt is megtudhattam, hogy nem lenne akárki képes betontömböket emelgetni a szinte negyvenfokos hőségben.
– Hát, én biztosan nem – mondtam halkan, ami ismét újabb két percre indította be a beszélgetőtársam szócsatornáját. Arra kezdtem gondolni, hogy talán kamu az egész, és mint utólag kiderült, valószínűleg jó megérzés volt. Amikor a munka helyszínéről kérdeztem, azt mondta, folyamatosan változik, de jelenleg Svájcban vannak, München mellett.
– Hol? – kérdeztem rá ismét, hátha csak eltévesztette, emberünk pedig megerősítette azt, amit az imént hallottam. Tény, hogy Bern és München tényleg nincs olyan vészesen távol egymástól, de még repülővel is kell legalább egy óra ahhoz, hogy a svájci fővárosból a bajor fővárosba, pontosabban melléje érkezzünk. További sok sikert kívántam, majd elköszöntünk egymástól. Hogy milyen következtetést vontam le ebből az egészből? Valószínűleg én is külföldi munkára adom a fejem, ki is néztem egy kockacukor-kisvárost Németországban, Madridtól egy köpésre.
Kertész László