Hirdetés

Nem többismeretlenes, hanem sokismeretlenes egyenlet

HN-információ
Az utóbbi esztendők során bizonyára sokan hallottak, olvastak arról, hogy Görögország hovatovább nehezebb gazdasági-pénzügyi helyzetbe sodródott, a külföldi finanszírozókkal és bankokkal szembeni adósság egyre tovább gyarapodott, következésképpen kiéleződtek a társadalmi feszültségek is. Az elmúlt esztendő folyamán pedig egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió egyik tagországa, illetve az eurózónába tartozó egyik ország, pontosabban annak bankrendszere az ellehetetlenedés határához érkezett. [caption id="attachment_5671" align="aligncenter" width="580"]12 millió fontért egy sziget, őrtoronnyal rajta… 12 millió fontért egy sziget, őrtoronnyal rajta…[/caption] [dropcap]E[/dropcap]gyelőre maradjunk a legutóbbi történéseknél. Az egyre elmélyülő pénzügyi válság, illetve az adósságtörlesztés már-már lehetetlenné válása okán bekövetkezett a kormányválság, előrehozott választásokra került sor és 2015 januárjában átvette a kormányzást Alexis Tsipras baloldali kormánya. Öt hónapig megpróbáltak hol ravasz, hol fondorlatos, hol pedig erőszakos módon engedményeket kicsikarni a nemzetközi pénzintézetektől, az Európai Bizottságtól, Görögország „ügye” szerepelt az Európai Tanács, valamint az uniós tagországos állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján is, de érdembeli előrelépés, konkrét megoldás (például az adósság átütemezése tekintetében) nem született, nem is születhetett. Kompromisszumkészség egyik fél részéről sem hiányzott, s e tekintetben inkább a nemzetközi pénzintézetek, illetve egyes tagországok csúcsvezetői bizonyultak rugalmasabbnak, megértőbbnek a görög vezetők kevésbé. Az vitathatatlan, hogy görög részről az eddigieknél jóval keményebb megszigorító intézkedésekre lett volna szükség, például az áfakulcs jelentős megemelésére vagy a nyugdíjak kvantumának további csökkentésére, továbbá a pénzügyi és az adófegyelem megszilárdítására, de mindezt a populista érzelmektől „túlfűtött” görög kormány, élén Tsipras kormányfővel, valamint a hétfőn reggel lemondott Yanis Varoufakis pénzügyminiszterrel nem vállalta fel. (Ez utóbbi egyébként túllépett mindennemű írott és íratlan viselkedési normán, amikor terrorizmussal vádolta meg a nemzetközi pénzintézeteket, s utólag azért is mondott le, mert rádöbbent, hogy az adott körülmények között őt már nem tekinthetik tárgyalópartnernek az eurózóna pénzügyminiszterei, a nemzetközi pénzintézetek illetékesei.) Az sem nevezhető szerencsésnek, hogy a kormányfő a múlt hónap végén szinte váratlanul, azaz meglepetésszerűen a tárgyalások folytatását egy népszavazás kiírásától, illetve annak eredményétől tette függővé. A referendumot ilyen körülmények között az uniós tagország túlnyomó többségének csúcsvezetői, de parlamenti pártjai sem tartották helyénvalónak sem indokoltnak. A nép „döntött”, de a patthelyzet maradt… A népszavazás kérdését olyan tekervényesen és nehezen érthetően fogalmazták meg, hogy azon nemigen lehetett eligazodni, s következésképpen a válaszadás is szerencsejáték-szerűnek bizonyulhatott. Ez „be is jött”, de az nyilvánvalónak látszik, hogy a balkáni ország lakossága nem volt és nincs tisztában a vasárnapi szavazás következményeivel. Ugyanis egyelőre nem oldódott meg semmi, az sem biztos, hogy javult a görög kormányfő, illetve a pénzügyminiszter tárgyalási pozíciója, és a bizonytalanság fennmaradt, illetve egyelőre folytatódik. Felvetődhet esetleg Görögország kilépése az eurózónából vagy akár az Európai Unióból is, de erre vonatkozóan úgy tudni, nem létezhet „életképes” forgatókönyv. Születhet egy megegyezés az európai államokkal, egy olyan, amely mentőövet jelenthet legalább is pillanatnyilag a görög gazdaság számára. Az adósságot törleszteni kell, ezzel úgymond egyetért a görög kormány is, de egy túlontúl hosszúra nyújtott és kis részletekben történő átütemezést szeretne elérni. Vétkesek kerestetnek Kit terhel a felelősség azért, hogy Görögország a fizetésképtelenség állapotába került, illetve csődközelbe. Az utóbbi időben elszaporodott „görög szakértők” az elméletek sokaságát dolgozták ki, meglátásban, véleményben nincs hiány. Tény, hogy a görög adósság elérte a 200 milliárd eurót (egyébként a görög kormányfőnek van egy olyan elképzelése, miszerint annak felét el kellene törölni). Ebből 140 milliárd euró az Európai Központi Bankot (BCE) „illeti meg”, következésképpen a legnagyobb vesztes ez a bank lehet. Az egy jó kérdés, hogy mire költötték el azt a pénzt a mindenkori görög kormányok, és miért nem sikerült talpra állítani a görög gazdasági és pénzügy rendszert. Ezért valakit, valakiket el kellene számoltatni. Ám létezik egy másik „jó kérdés” is: miért folyósított már-már nyaklótlan módon újabb és újabb hiteleket a Nemzetközi Valutaalap, és miért is fuccsolt be évről évre ennek a tekintélyes pénzintézetnek a Görögország gazdasági fejlődésére vonatkozó előrejelzése. 2010-ben még a GDP -0,4%-os visszaesését jósolták, ezzel szemben a tényleges visszaesés 4,9%-os volt, ugyanabban az évben 11,8%-os munkanélküliségi rátára számítottak, az viszont 12,6%-ra „kerekedett ki”. 2012-ben igazi optimizmusnak adtak hangot, amikor előrejelzéseik szerint 1,1%-kal fog növekedni Görögország GDP-je, igen ám, de ahelyett 7 százalékpontos „zsugorodás” következett be, az előrejelzett 14,8%-os munkanélküliséggel szemben pedig 24,3%-os következett be. Az IMF optimizmusa nem hagyott alább: a 2013-as esztendőre a GDP 2,1%-os növekedését jósolták, bekövetkezett újabb visszaesés, nevezetesen 4,2%-os, a várható 14,3%-os munkanélküliségi arányszám pedig 27,3%-nál „kötött ki”. Az elmúlt esztendő végén is kedvezőtlenül alakultak a makrogazdasági mutatószámok, de társadalmi vonatkozásban is tovább súlyosodtak a gondok. Mindezzel együtt és mindezen túl a kormány részben adós maradt bizonyos megszorító intézkedésekkel. A nemzetközi pénzintézetek illetékesei, de tekintélyes gazdasági elemzők is elfogadhatatlannak tartják a szerintük és az adott körülmények között indokolatlanul alacsony, 13%-os áfakulcsot. Az is furcsállandó, hogy Görögország egyik húzóágazata, nevezetesen a hajószállítás a nemzetközi jövedelmei után semminemű adót, illetéket nem fizet, ezt szavatolja az ország alkotmánya. Egyébként a görög hajóflotta a legnagyobb a világon, 2013-ban az közel 3600 hajót számlált és 192 000 munkahelyet biztosított. Vannak, akik azt állítják, hogy az adósságspirálban „aktív” szerepet vállaltak külföldi magánbankok, befektetési alapok is. Úgy tudni például, hogy a német bankok finanszírozásainak értéke 13,3 milliárd eurót jelent, az Amerikai Egyesült Államok bankjainak hitelvonalai 12,7 milliárd eurót tesznek ki, a nagy-britanniai bankrendszer finanszírozása 12,2 milliárd eurót jelent, a franciaországi 1,6 milliárd eurót, a hollandiai pedig 1,6 milliárd eurót. Visszatérve az IMF-re, megemlítendő az is, hogy a Görögországnak nyújtott hitelek tekintetében saját alapszabályzatát is szem elől tévesztette… Romániai megközelítésben Hallani arról, hogy ügyfelei számára bizonyos gondot, kockázatot jelenthetnének a hazai görög bankok. Le kell szögezni, hogy nem „görög bankokról” van szó, hanem a Romániában hatályos jogszabályok alapján bejegyzett jogi személyiséggel rendelkező kereskedelmi bankokról, amelyek külföldi érdekeltségűek, ez esetben görög érdekeltségűek. Jogállásuk ugyanakkor nem teheti lehetővé törzstőkéjük ide-oda utaztatását Romániából Görögországba, s onnan esetleg vissza. A betétek 100 000 euróig terjedően a Román Nemzeti Bank szabályzatai értelmében szavatoltak. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint „a szomszéd betegségével”: ha a tőszomszéd fiának vakbélgyulladása van, az nem azt jelenti, hogy a mi gyermekünk is vakbélgyulladásban szenved. Hallgassuk meg a jegybank felügyeleti igazgatóságának igazgatóját, Nicolae Cintezát: „a görög hatóságoknak azon esetleges intézkedései, miszerint korlátoznák a tőkemozgást, semmiképp sem alkalmazható, semmiképpen nem érintheti a görög tőkeérdekeltségű romániai bankokat, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy a görögországi banki pénzfelvétel-korlátozást Romániában is alkalmaznák”. Erről csak ennyit… Amúgy Görögország mint külföldi befektető nem elhanyagolható. A romániai külföldi befektetők ranglistáján a hatodik helyet foglalja el a görög tőke. Több mint 6100 olyan cég szerepel a kereskedelmi törzskönyvi nyilvántartásban, amelyek görög többségű tulajdonban vannak. A romániai külföldi összbefektetésben a görög részesedés 4,5%-ot tesz ki, abszolút számban kifejezve ez 1,4 milliárd eurót jelent (2014 végén). A szóban forgó érték 2006-ban még csak 522 millió eurót tett ki, majd 2010-ben meghaladta az 1,9 milliárd eurót, ez esztendő májusában 1,74 milliárd euró volt. Tíz olyan görög érdekeltségű cég szerepel a pénzügyminisztérium adatbázisában, amely 2014-es esztendei üzleti forgalma meghaladta a 140 millió lejt, és amelyek együttesen mintegy 13 000 alkalmazottat foglalkoztattak. A legjelentősebb a Telekom Fix, amely üzleti forgalma tavaly meghaladta a 2,7 milliárd lejt, alkalmazottai száma a 6000-et. Amúgy igen széles skálán mozog a görög érdekeltség, kezdve a távközléssel és végezve a tejfeldolgozó iparral. És vannak érdekességek is, például a Coca Cola Hellenic a cégnyilvántartásban holland többségi részvényesként szerepel, de ugyanakkor a görög cégcsoport székhelyét átköltöztette Svájcba. Utalhatunk arra is, hogy a görög érdekeltségű, Romániában bejegyzett kereskedelmi társaságok országunk exportjában 1,4%-kal részesednek, ugyanakkor a Görögországba irányuló romániai export jóval meghaladja a görögországi importot. Olyan nagy cégek exportjában foglal el jelentős helyet Görögország, mint a Rompetrol Rafinare vagy az ArcellorMittal Galați. Amúgy a jelenlegi kedvezőtlen görögországi konjunktúra esetleg hátrányosan érintheti egyes romániai cégek Görögországba irányuló kivitelét. Ami pedig a görögországi turizmust illeti, román szempontból egyelőre nem kell visszaesésre számítani, lévén, hogy a hazai pénzpiacot eddigelé nem érintette meg a jelenlegi görög válság, mármint a lej/euró árfolyam alakulása tekintetében. Ellentmondások Nemcsak válsággal sújtott ország Görögország, hanem bővelkedik ellentmondásokban is. E tekintetben példázódhatnánk a személygépkocsi-eladások idei alakulásával. Az esztendő első öt hónapja során 16%-kal több új személygépkocsit írattak a forgalomba, mint 2014 azonos időszakában. Abszolút számban kifejezve mintegy 34 110 járműről van szó, olyan körülmények között, amikor a kétszer akkora lakosság számú Romániában csak 26 ezret (az egy más ügy, hogy Görögországban az elmúlt hónapok során is az átlagos nettó bér meghaladta az 1000 eurót, míg országunkban a 420 eurót sem érte el). Ilyen növekedési arány közepette 29%-kal csökkent a Dacia-eladásszám, de közel 30%-kal nőtt a Mercedesé! Amúgy a becslések szerint a Görögországban eladott új személygépkocsik átlagára meghaladta a 15 000 eurót. Szigetet vegyenek! A maga nemében érdekes velejárója volt a görög válságnak az állam-, illetve a magántulajdonban lévő szigetek eladási szándéka. Már 2008-ban ilyen eladási szándékok jelentkeztek, akkor még jó áron, azaz az eladó szempontjából. Jelenleg egy külföldi befektető akár 50%-kal is olcsóbban megvásárolhat egy görög szigetet, mint 2008-ban. Egyes értesülések szerint jelenleg mintegy 50 privát tulajdonban lévő görög szigetet kínálnak eladásra, s azok között van a Mikri Lesvos-sziget, amelyért 800 000 eurót kérnek. Ezért a pénzért Londonban csak egy közepes méretű lakást lehetne vásárolni. Az ajánlattevők azonban késlekednek, illetve még olcsóbban vásárolnának a politikai bizonytalanságokra való hivatkozásokkal. Vannak azonban olyan gazdag arabok, kínaiak és oroszok, akik behatóbban érdeklődnek ugyanis az Unión kívüli országokból származó azon személyek, akik 250 000 eurót meghaladó ingatlantulajdont szereznek, letelepedésre jogosultakká válnak. Hadd említsük meg, hogy az AS Monaco labdarúgócsapat orosz tulajdonosa, Dmitrij Ribolovljev 100 millió euróért vásárolta meg áprilisban a privát tulajdonban levő Skorpios-szigetet. Quatar emírje 6 szigetet vásárolt meg, s azokon palotákat kíván építeni 24 gyermeke és 3 felesége számára. Athéntől mintegy másfél órás utazás után érhető el az Evia-öbölben található 5 hektáros Trinity-sziget, amelyet 12 millió angol fontért kínálnak eladásra, a szigeten van egy bár, gyümölcsfák, 350 olajfa, egy lakóház, de még egy a 17. században épült őrtorony is. Nemrégiben hirdettek árverést az Égei-tenger északi részén található Spalatthronisi-sziget eladására. Első esetben próbálkoznak eladni árverés útján egy szigetet. Várják a jelentkezőket… Hecser Zoltán


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!