Hirdetés

Nem hajtani, hívni kell a nyájat

Isten bolondja című előadását mutatja be Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó négy Hargita megyei helyszínen. A hitet humorral erősítő, emberformáló embereket bemutató esten Isten bolondjai között üzen számunkra a néhai Szamaras Jóska és Hazug Pista is.

Balázs Katalin
Becsült olvasási idő: 3 perc
Nem hajtani, hívni kell a nyájat
Fotó: Berecz András archívuma

Ölembe hullt a téma, bár előttem hevert, mégis csak öregen láttam meg – kezd bele mondókájába Berecz András, ha valaki megkérdezi, miről is szól az Isten bolondja előadása. A történet kanyargós, s amint a Budapesten élő ének- és mesemondótól megszokhattuk, a história útja nem kerüli ki Székelyföldet sem. Ha Isten bolondjait keressük, bizony Somlyót, Gyergyóalfalut és Baktát is meg kell járni.
„Történt ugyanis egyszer, hogy Vidnyánszky Attila színházi ember figyelve tevékenységemet, felkért, vegyek részt a Csíksomlyói passióban. Mondom neki, ha valaki, akkor én biztosan alkalmatlan vagyok rá. Ez az én hitem, és ez egyáltalán nem játék. Márpedig én olyan ember vagyok, hogy ha a környezetem savanyú, én muszáj megcsiklandozzam. Különleges sors ez, bolondos. Erre születni szokás. Isteni pecsét. Megjavulni esélytelen.” Berecz András nem is javult, a Csíksomlyói passióban mégis láthattuk, ahogy szokásához híven két hidegrázós pillanat között megcsiklandozza a közönséget. Játszott, mert belátta, a vérző kereszttől egy-egy kitérőt kell tenni. „A szenvedést egy idő után fokozni nem lehet. Elfárad az ember, aki szenvedést néz, s elfordul, hogy tovább ne lássa. Aki szenvedést lát, bezárkózik, a nevető ember viszont ledobja pajzsát... és ilyenkor lehet döfni egyet rajta, amelyik a benne lakó ördögöt célozza meg. Ez maga a katarzis, a megtisztulás. Ezért érdemes színházba és templomba járni, énekelni és mesét mondani” – született meg a felismerés, amely emberformáló emberek, események nyomába indította.
Mit keres egymás mellett a szent és a humor? Miért mondja Szent Pál „Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen”? A kora középkorban főként a spanyol szerzetesek miért hívtak tréfacsináló embereket a feltámadás eljátszására? Franciaországban miért öltöztettek szamarat püspöknek? És a buddhista szerzetesek a 9. századtól miért döntötték el, hogy a nehezen érthető szent szöveget tréfás mesébe kell foglalni?
A válaszkeresésben, úgy a világjárvány ideje táján megszületett a Berecz-konzekvencia: „a szent és a humor nem tud elmenni egymás mellett. Ha az emberekre ráolvasod a bűnüket, elszaladnak. Nem űzni, hanem hívni kell őket. Mert ugye, a pásztorkodásnak is kétféle módja van. Az egyik esetén elöl megy az ürü, hátul a pásztor, a kutyák pedig terelgetik a nyájat. A másiknál a kutyák csak katonák, nem terelnek, külső veszélytől védenek. Elöl megy a pásztor, füttyög, furulyázik, a bárány pedig megbabonázva megy utána. Olyan nótát kell találni tehát, hogy utánad menjen a nyáj.”
Olyan emberek szavából komponált nyájhívó nótát Berecz András, akik hisznek a szent és humor erejében, akik bölcsek és bolondok voltak emberpróbáló és emberformáló időkben. A magyar kultúra napjának közeledtével a csíkiakat, gyergyóiakat kínálja meg a nevetés és növekedés lehetőségével a pásztorok küldönce.
Az Isten bolondja előadást január 18-án Gyergyóalfaluban, 19-én Csíkszenttamáson, 20-án Gyergyószentmiklóson, 21-én Gyergyóremetén tekintheti meg a közönség.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!