A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek is bekavart a világjárvány 2020-ban. Emiatt úgy tűnt, hogy több tervezett nagy rendezvényüket és előadásukat végleg le kell mondaniuk. A kezdeti leállás után ugyanakkor az online térben indult újra a tevékenységük. Az elmúlt évről és a jövőbeli tervekről András Mihállyal, a társulat igazgatójával beszélgettünk.

– Az elmúlt évre visszatekintve, hogyan jellemezné 2020-at?

– A 2020-as évet a világjárvány tükrében lehet csak értelmezni, sok mindent el kellett engedni, mégis ehhez képest azt mondom, hogy a komoly veszteségek ellenére pozitív a mérleg. Mikor mit követelt az adott helyzet, megcselekedtük, alkalmazkodtunk. Voltunk karanténban, „kényszermunkán”, de a kollégák ezalatt is helytálltak. Az élet a járvány ellenére nem állt meg, folyamatosan zajlott, ehhez kellett alkalmazkodni. Legtöbb kollégám általában komoly fizikai erőfeszítésnek van kitéve – délelőtt próbák, délután oktatás a környező falvakban – a járvány mindnyájunkat engedett kicsit regenerálódni. A karantén ideje alatt is voltak „házi feladatok,” koreográfiákat kellett begyakorolni és edzéseket végezni, viszont a korábbiakhoz képest, lényegesen kisebb volt a megterhelés.

– Ilyen körülmények között részt tudtak venni szakmai képzéseken a társulat tagjai?

– A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes folyamatosan alkalmazottai megfelelő képzésén dolgozik, mert a szakmai képzések mind fizikai, mind szellemi síkon nagyban hozzájárulnak az egészségük megőrzéséhez. Heti rendszerességgel tartunk képzéseket, edzéseket szakemberek bevonásával. A szellemi képzést a Táncművészeti Egyetemet végző táncosok biztosítják, hiszen az ott kapott tudás egy részét a belső munkafolyamatok során át tudják adni a tánckar többi tagjának. 2019 szeptemberétől ugyanis az erdélyi hivatásos táncosok hozzáférnek a felsőfokú képzésekhez, a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóivá válhattak. Az elméleti és gyakorlati órák és vizsgák Marosvásárhelyen zajlottak, táncosaink a szakmában magas szinten jártas oktatóktól tanulhattak, illetve továbbra is tanulhatnak. Vannak új, tehetséges, műsorainkban már szereplő fiataljaink, akiknek persze időre van szükségük a felzárkózáshoz, vagy hogy előtérbe kerülhessenek. Mindez úgy tud megtörténni, hogy azok a megbecsült kollégáink, akik több évtizede velünk dolgoznak, a munkafolyamatok során átadják tudásukat az újabb generációnak. Így egészséges „frissítés” történhet a társulatban. Szükséges lehetőséget biztosítani a fiataloknak a fejlődésre, ez a folyamat most is tart.

– A 2020-ra tervezett fellépések, előadások, turnék közül mennyi maradt el a járvány miatt, van köztük olyan, amit később be tudnak pótolni?

– Fájó szívvel sorolhatnám, hogy mennyi mindenről kellett lemondanunk. A vírus előtti időszakban, 2020 februárjában, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes még Magyarországon turnézott, a Fészek nélkül – Bukovinai székelyek és a Góbé farsang című előadásainkat mutattuk be. Ugyanis tekintettel a farsangi időszakra, együttesünk éves programját a Góbé farsang című új előadásunkra való felkészüléssel kezdtük. Ezzel a műsorunkkal összességében 3512 nézőt tudtunk bevonzani az előadásainkra. A Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című műsorunkat pedig a közönség, azaz hozzávetőlegesen 875 néző, összesen három alkalommal láthatta. Az előadások mellett új műsorok is születtek. A vírus előtti első negyedévben az Ékes Gyergyó alkotási folyamata zajlott, ami az előadáson túl tánctörténeti jelentőségű munka. Ugyanis az első hivatásos együttes vagyunk, akik önálló műsort készítettek gyergyói táncanyagból, abban a tudatban, hogy ez a mi feladatunk is, mivel Gyergyószék, Csík vármegye része. A gyergyói folklórkutatások közben egyértelművé vált, hogy akinek ilyen értékes és igényes zenéje, népviselete van, annak a tánca is ugyanolyan volt. Azonban műsorunkat – az ismert helyzet miatt – csak szűk körben sikerült bemutatnunk, azaz eddig összesen nyolc előadás során 570 néző láthatta. A Zeng a lélek, zeng a szó... című előadásunk már egy viszonylag szerencsésebb időszakra készült el, de minden esetben be kell tartanunk az egészségügyi hatóság által korlátozott nézői számokat, és ez nagyban befolyásolta az előadások nézettségét. Ennek fényében az új folklórműsor 12 alkalommal került színpadra és szám szerint 1242 néző kísérhette figyelemmel.
Előadásaink mellett, intézményünkben immár több mint 10 éve heti rendszerességgel nép­táncoktatással egybekötött táncházként működik a Zugtánc, melynek a Hargita együttes a házigazdája, működési költségeit pedig a program szervezője, az András Alapítvány pályázati úton biztosította. A képzésre szintén rányomta bélyegét a járvány okozta korlátozás, így csupán kilenc alkalommal tudtuk megrendezni. Sajnálatos módon azonban elmaradtak a csűrdöngölők, a különböző találkozók, az évfordulóra tervezett gálaműsorunk, számos külföldi turnénk – bár ezek talán a későbbiekben még pótolhatók lesznek.

– Hogyan sikerült a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes harmincéves évfordulóját megünnepelni, illetve milyen intézményi támogatásra számíthattak a járványhelyzetben?

– A harmincéves évfordulót online térben, az elmúlt harminc évben bemutatott különböző megfilmesített táncos előadásainkból összeállított Harminc éve táncban műsorunkon keresztül csemegézhették az érdeklődők. Ezen a ponton külön kiemelném a közösségi oldalunk robbanásszerű látogatottságát, ami véleményem szerint elsősorban a fizikai térben való működés korlátozásának köszönhető. Ezzel is elindultunk egy úton, de az igazi élményt, boldogságot mégis inkább a színpad, a közönség közelsége jelenti számunkra. Jó azt látni, hogy nincs elveszve a néptáncmozgalom, hanem nagyon is élő, virágzó a néptánc. Az online felületnek köszönhetően sikerült Kárpát-medencei viszonylatban is partnerséget kialakítani. Zökkenőmentes fennmaradásunkban oroszlánrészt vállalt a Csíkszereda önkormányzata, támogatását ebben a nehéz időben is teljes mértékben élvezhette a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Becsülendő és értékelendő, hiszen ennek köszönhetően nem kellett a dolgozói állományt leépítenünk. További támogatást kaptunk még az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőtől és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től, amely támogatások jelentős mértékben hozzájárultak a működési költségekhez, a produkciós költségekhez és beruházásainkhoz. Így nyílt lehetőségünk például kisbuszok vásárlására, ami a jövőben megkönnyíti a turnékra való kiszállást, de idetartozik az új népviseletek készíttetése, színpadtechnikai eszközök fejlesztése és nem utolsósorban az egyéb művészeti munkát segítő költségeink támogatása.

– A járvány a társulatot sem kímélte, megosztaná velünk járvány közeli tapasztalatait? 

– A fertőzés előreláthatóan és most már igazoltan átvonult az együttesen, hiszen nem lehet táncolni összefogódzás nélkül, izzadnak a táncosok, ez a tevékenység nem tud másként működni. Azonban hál’ istennek kollégáink viszonylag könnyedén átvészelték a betegséget, és a családjukban sem történt nagyobb probléma. Komolyan kezeltük az eseteket, mihelyt az első jelek mutatkoztak, az egészségesek is karanténba vonultak. Azonban külön kiemelnék egy nagy veszteséget, amely ugyan nem a járvánnyal függ össze, de megviselt minket, elvesztettük Urus Csaba irodai munkatársunkat, kollégánkat, személye szinte pótolhatatlan, hozzá hasonló emberekre mindig is szükségünk volt, van és lesz.
Mivel nem jöhetett külső szakember, rendező, így a belső megújulással kellett foglalkozzunk. Több időt tudtunk fordítani a már folyamatban lévő munkáinkra. Ilyen tevékenység a viseletek bővítése és a szinte már muzeális értékkel bíró viseletek karbantartása. Az együttes kellékese, Veres Aranka a nagy leállást követően, márciustól augusztusig fő tevékenységeként a viseletek elkészítésén és felújításán dolgozott. Ez a munkafolyamat nagyban segíti azt a kitűzött célunkat, hogy a ránk hagyott örökség – ebben az esetben a viselet – meg tudjon mutatkozni a ma embere számára is, anélkül, hogy elveszítené az eleink hétköznapi-ünnepi viseletein megmutatkozó stílusjegyeket, formákat, színeket.

– Milyen tervekkel vágnak neki az idei évnek?

– A 2021-es évet úgy terveztük, mintha nem lenne a vírushelyzet, hiszen az a dolgunk, hogy „életben és egészségben” gondolkodjunk. Persze van B és C tervünk is, mert kell hogy legyen, de reméljük a legjobbakat. Rendezvényeik tekintetében csak néhányat említenék – Ezer Székely Leány Napja, Csűrdöngölő, Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozója, harmincéves évforduló stb. –, már ez is nagy volumenű, többnapos rendezvényeket foglal magában, ezenkívül még újabb műsorokban gondolkodunk. Külföldi, szórványba és az anyaországba tervezett turnék vannak kilátásban az idénre is. Újabb kollégák bevonásával szeretnénk azt elérni, hogy a betölteni kívánt és a már betöltött funkciók a maguk teljességében tudjanak működni, mert hiszem azt és érzem, hogy többre vagyunk képesek, hivatottak. Nagy szükség lenne újabb dolgozókra, mert a korábbi létszámcsökkenéssel a tevékenységeink száma nem csökkent. Ebből érezhetően előbb-utóbb gondok lesznek, már néha vannak is. Igényeink, álmaink nagyobbak, és remélem, sikerül ezekhez létszámban is felzárkózni.