tiszta égbolt
Nem csak a beteg szenved
Az utóbbi hét hónap során néhány olyan nemkívánatos és következményeiben igen súlyosként értékelhető esemény következett be a betegellátási állami intézményrendszerben, amelyek bizonyos értelemben és sok vonatkozásban beárnyékolják a hazai egészségügyi rendszert. Ugyanakkor felszínre hoztak olyan jelenségeket, folyamatokat, amelyek ugyan nem új keletűek, ennek ellenére „orvoslásuk” az elmúlt évek során nem bizonyult eredményesnek, sőt egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy az állami egészségügyi intézményrendszer „krónikus betegségben” szenved. (Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy szerencsére vannak olyan közkórházak, klinikai központok stb., amelyeknek a viszontagságok ellenére is sikerült helytállniuk, olyan eredményeket felmutatni, amelyekre méltán lehetnek büszkék, s azok között találhatóak megyénkbeliek is.) Amikor a nemkívánatos eseményeket emlegetjük, többek között utalhatunk a 2015. október 30-án bekövetkezett tragikus kimenetelű bukaresti tűzesetre, amely következtében a későbbiek során több mint 60 áldozat életét nem sikerült megmenteni, s ennek kapcsán az elmúlt hónapok során a hozzátartozók részéről számos kifogás, bírálat fogalmazódott meg mármint az orvosi ellátás szakszerűsége és hatékonysága tekintetében, s amit jórészt „visszaigazoltak” az utólag elrendelt különböző szakhatósági kivizsgálások is. Továbbá utalhatnánk a kórházi fertőtlenítőszerek, s annak kapcsán a fővárosi Hexi Pharma cég vonatkozásában felszínre került súlyos visszaélésekre, mulasztásokra, amelyek okán különböző bűncselekmények elkövetése okán eljárást folytat jelenleg is a Legfelső Ügyészség, valamint a DNA. (A jelek szerint ebben az ügyben esetleg érintettek lehetnek kórházi vezetők is, bár egyelőre tevőlegesen senkit sem gyanúsítottak meg.) És hogy még „színesebb” legyen a kép, az elmúlt hetek során fény derült másabb törvénysértő esetekre is, például több mint 70 onkológus szakorvos „nyaraltatására”, elmegyógyászok által lefolytatott illegális gyógyszertesztelésekre, kenőpénzek elfogadására stb. Mindezzel egyidejűleg az egészségügyi érdekképviseletek elégedetlenségüknek és tiltakozásuknak adtak hangot a szakszemélyzet bérezésével kapcsolatosan, s erre valamelyes „gyógyírt” jelenthet a tegnapi kormányülésen elfogadott sürgősségi kormányrendelet, amely értelmében a szóban forgó szektorban viszonylag „látványosabb” bérkorrekcióra kerül sor.
Tény ami tény: a tíz évvel ezelőtt nagy dérrel-dúrral beharangozott és a 2006/95-ös törvénnyel útjára indított egészségügyi reform jobbára „hatástalan” gyógyszernek bizonyult, esetenként ugyan tüneti kezelésként ideig-óráig enyhített a beteg rendszer „fájdalmán”, de „a rákos sejtek” terjedését nem sikerült meggátolni. Próbálkoztak ezzel is, azzal is, ami nem jelentett egyebet, mint a szóban forgó törvény már-már mindennapossá vált módosítását és kiegészítését. Ebben az összefüggésben azt is megemlíthetjük, hogy az egészségügy, valamint az egészségbiztosítási pénztár két olyan szegmens, amely esetében az elmúlt évek során az ilyen vagy olyan rangú jogszabályok már-már heti rendszerességgel jelentek meg, és sokszor egy adott rendeleten a tinta meg sem száradt, azt máris átírták. Joggal kérdezhetnénk, miért is beteg ez a rendszer? Mindenekelőtt talán azért, mert az azt körülíró jogszabályok nem bizonyultak kiszámíthatóknak, stabiloknak, egyértelműeknek, másrészt pedig a rendszer finanszírozását sem sikerült megnyugtatóan biztosítani (az jobbára alulfinanszírozottnak bizonyult), s mindezt tetőzte, tetőzi az orvosok, valamint az ápolói szakszemélyzet elvándorlása. Amit felvázoltunk, az nem puszta feltételezés, valakiknek a meglátása vagy véleménye. Nem, mert léteznek olyan tanulmányok, dokumentumok, amelyek ugyancsak „rossz színben” tüntetik fel a romániai egészségügyi rendszerben uralkodó állapotokat. A stockholmi Health Consumer Powerhouse (HCP) elnevezésű szervezet évente nyilvánosságra hozza az Európa-szerte elismert és mérvadónak tekintett Európai Egészségügyi Fogyasztói Index eredményeit. A 2015-re vonatkozó jelentés 35 országot értékel, 6 kategóriában, 48 teljesítménymutatót vizsgálva, s maximálisan 1000 pont érhető el. Tíz éve készül ilyen rangsor, s a 2015-ös esztendeiben a 35 elemzett ország közül Románia 527 ponttal a 32. helyre került, csak Albániát (524 pont), Lengyelországot (523 pont) és Montenegrót (484 pont) előzve meg. A tanulmány készítői szerint „Romániának súlyos problémái vannak az egész állami szektor managementje tekintetében”, ugyanakkor országunk „az orvosi ellátás elavult struktúrája, valamint a nagyarányú és költséges kórházi beutalások okán is szenved”. Sokatmondó ez a megállapítás, akárcsak a rangsorban elfoglalt pozíció. A teljesítménymutató esetében egyetlen dolgot emelnénk ki: Románia a kezelések eredményei tekintetében a lehetséges 250 pontból alig 104-et „szerzett meg, s így e teljesítménymutató esetében Macedónia mellett az utolsó helyet foglalta el. (Igaz viszont, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések és az agyvérzések okozta elhalálozásszám 2015-ös esztendei csökkenése okán a jelentés értékelést is tartalmaz.) Nem részleteznénk a szóban forgó jelentést, illetve rangsor tartalmát, csupán arra utalnánk, hogy az első helyet 916 ponttal Hollandia foglalta el, s ezt a pontszámot összehasonlítva az országunk által elérttel, számot adhatunk arról is, hogy hol is tartunk az egészségügyi fogyasztói index tekintetében. Igaz, Hollandia egy fejlett nyugat európai ország, s talán nem szerencsés az összehasonlítás. Talán vessünk egy pillantást Csehországra: a kelet-európai ország 776 ponttal a 13. helyet foglalta el, de 700 pont körüli értékkel a rangsor közepére került Horvátország, Észtország és Macedónia is. Nem akarnánk túlértékelni ezt a rangsort, de helytelen lenne azt állítani, hogy nem tükörképe egy adott helyzetnek, adott állapotoknak.
Hecser Zoltán
_web.JPG)
