enyhe havazás
borús égbolt
„Ne vigyorogj a sír mellett!”
November elseje van, Mindenszentek ünnepe, vagy ahogy a katolikus keresztény világ nevezi, az üdvözült lelkek emléknapja, a csendes, családon belüli emlékezés órái. Sokaknak azonban mindez azt jelenti, hogy ma nem szabad mosolyogni, mivel ha az elhunyt szeretteinkre gondolunk, azt csakis szomorkodva tehetjük.
Többször is hallottam, amint a sír körül állva valaki rászól egy másik emberre, mondván: „Ne vigyorogj a sír mellett!” Nyilván nem arról beszélek, hogy illő lenne „nyeríteni”, sőt, ha az ember nem olyan régen vesztette el egy hozzátartozóját, biztosan nem nézi jó szemmel, ha valaki fülig érő szájjal áll egy nyughely mellett. Csupán arról beszélek, hogy az emlékezés napja nem egyenlő a „kötelező” kesergéssel, de ezt is persze mindannyian másképp éljük meg, és ezzel nincs is gond.
Úgy gondolom, a szeretteink, akikre gondolunk, nem azt kívánnák, hogy összetörten emlékezzünk rájuk, hanem úgy, hogy felidézzük a velük kapcsolatos szép emlékeinket, vagy akár a vicces pillanatokat, amelyek olykor mosolyt csalnak az arcunkra egy-egy mécses meggyújtása közben.
Mindenszentek napja, vagy a holnapi halottak napja olyan esemény, amikor a családtagok találkoznak, lehetőségeik szerint hazajönnek a külföldön élő rokonok, és senki nem a munkájára koncentrál, hanem örül a pillanatnak, hogy azokkal emlékezhet, akik közel állnak hozzá, azokra, akik sokat jelentettek számára. Próbáljunk nem arra figyelni, hogy ki hogyan éli meg ezt a napot, hanem emlékezzünk a magunk módján úgy, ahogy mi szeretnénk. Mert igazából ez lenne a lényeg...
Kertész László
-min.jpg)
