Olyan helyzetbe csöppentek a családok két hete, ami az élet számos területén vet fel komoly szervezési és egyéb kérdésket. Új, ismeretlen körülmények közé kényszerít mindenkit a koronavírus, amelyekre nem igazán lehetett felkészülni szülőként, pedagógusként sem. Mit mondjon a felnőtt, ha kérdezi a gyermek? És hogyan? A napi rutin megnyugtató a gyermekek számára. Biztonság                                          Illusztráció: László F. Csaba Az amerikai Iskolapszichológusok Országos Egyesülete már február végén megfogalmazott egy útmutatót, amely szülőknek szóló kommunikációs és pszichológiai javaslatokat tartalmaz. Ennek szellemében támogatják a hozzájuk forduló szülőket a székelyudvarhelyi iskolai tanácsadók is (természetesen csak telefonon vagy online csatornákon). Mert az új vírus, a járványveszély miatti aggodalom szorongást okoz gyerekben és szülőben egyaránt, és ebben a nehéz helyzetben a gyermekek a felnőttektől várják az iránymutatást. A szülő pedig sokszor maga sem tudja a saját aggodalmát kezelni, ez viszont csak növeli a szorongást a gyerekekben. Legyen jelen a szülő A támogató javaslatok között az egyik legfontosabb, hogy a felnőtt maradjon nyugodt és legyen megnyugtató, mert minden, amit mond és tesz a koronavírussal, az adott megelőzési intézkedésekkel kapcsolatban, növelheti vagy csökkentheti a gyermek szorongását. Ha valóban úgy van, akkor nyomatékosítsák a gyermekben a szülők, hogy mindannyian jól vannak, és mindenki, az egészségügyben dolgozók is ügyelnek a biztonságukra, egészségükre. Azt is javasolják az iskolapszichológusok, hogy a szülő legyen mindig „kéznél”, hogy a gyermek beszélhessen érzelmeiről, aggodalmairól, és érezze azt, hogy van, aki meghallgatja őt. Csak semmi erőszak! Amikor nagy a feszültség, hajlamosak vagyunk hibáztatni valakit, ha lehet, kerüljük el ezt – ajánlják a szakemberek. Úgy vélik, a gyermek nyugalma érdekében fontos elkerülni a sztereotípiákat és azt is, hogy egy bizonyos embercsoportot tegyünk felelőssé a vírus kialakulása miatt. A mások felé irányuló erőszakot és negatív megjegyzéseket meg kell állítaniuk a szülőknek, és ha más felnőttek a család értékeitől eltérő módon nyilvánulnak meg előttünk (például mást mondanak, netán valótlanságokat állítanak, riogatnak), beszéljenek róla és adjanak magyarázatot a gyermeknek. Biztonságot adó napirend Az útmutató hasznos javaslatokat tartalmaz a digitális eszközök használata, televíziónézés és médiafogyasztás terén is. Egyértelműen azt ajánlja, hogy a szülő korlátozza a tévézést, valamint az interneten elérhető információkat, és próbálja meg elkerülni az olyan információk nézését, illetve hallgatását, amelyek felzaklathatják a gyermeket. Beszéljen arról gyermekeivel, hogy az interneten előfordulhatnak olyan információk is, amelyek pletykákra vagy pontatlan értesülésekre épülnek. A szülőnek tudatában kell lennie annak, hogy a gyermek életkorának nem megfelelő információk feszültséget, félelmet keltenek! A vírusról szóló hírek folyamatos keresése és olvasása is növelheti a szorongást, helyette játsszanak inkább, vagy keressenek egyéb közös tevékenységet. Érdemes az átlagos napi rutint fenntartani, amennyire csak lehetséges, legyen egy állandó napirend, amely megnyugtatón hat a gyermekre, a szülő bátorítsa, hogy csinálja meg az iskolai feladatokat, gyakoroljon, de ne fokozza, ha túlterheltnek tűnik. Csak tiszta forrásból Természetesen a szülőnek tájékozottnak kell lennie, ismernie kell az esetleges vírusfertőzés tüneteit, és minden egyéb fontos információt a COVID–19-ről, a járványmegelőző intézkedésekről (például karantén, szükségállapot, kijárási tilalom stb.) viszont nagyon fontos, hogy hiteles forrásokból szerezze értesüléseit (például az UNICEF magyar nyelvű oldala, a kormány, megyei, helyi intézmények tájékoztatói stb.) Tényszerű információk hiányában a gyermekek a valós helyzetnél jóval ijesztőbbnek képzelik el a jelenlegi helyzetet, ezért fontos, hogy a szülő őszintén, nyíltan beszéljen, törekedjen pontos információk átadására, és ne hagyja figyelmen kívül a gyermekek aggodalmait! Az útmutató talán legfontosabb javaslata, hogy a szülő mondja el minél részletesebben, hogy mit tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy megelőzzék a betegséget, növelve ezzel azt az érzést, hogy ők is kontrollálhatják a betegség terjedésének sebességét – ezzel csökkenthető a szorongásuk is. Az amerikai Iskolapszichológusok Országos Egyesületével együtt hangsúlyozzák a megkérdezett udvarhelyi szakemberek is, hogy a szülő szánjon időt – ha lehet – mindig a beszélgetésre, a magyarázatot szabja a gyermek életkorához, tájékoztassa őt a fontos teendőkről, és ha elakad ebben, vegye fel a kapcsolatot a gyermeke iskolai tanácsadójával.

Asztalos Ágnes