Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a hulladékügy országos ügy, még annak ellenére is, hogy akadnak olyan települések, ahol azt jobbára sikerült „ráncba szedni”. Uniós normák (azaz követelmények) vannak, akárcsak azokra ráfelelő hazai jogszabályozás is. Gond viszont a törvényes előírások gyakorlatba ültetése, illetve tiszteletben tartása. Ilyenkor többek között szükségesnek és időszerűnek bizonyulhat a jogszabály-szigorítás is. Van viszont, amikor magával a jogszabállyal vannak eleve gondok, például olyan értelemben, hogy adott lakossági kategóriák vagy piaci szereplők úgymond ártatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Ilyenkor is gyógyír lehet a jogszabály „kezelése”, de nem a szigorítás vonalán, hanem az enyhítésén. Aminap két olyan törvény is megjelent, amelyekről elmondhatjuk, hogy valóban a közérdeket szolgálják, az egyik még akkor is, ha bizonyos pénzbírságokra „lapátol rá”, a másik viszont anyagi terhektől mentesít egyes magánszemélyeket, illetve vállalkozásokat. Kezdjük az előbbivel. A Hivatalos Közlöny október 28-i számában jelent meg és mától válik hatályossá az a 2019/188-as törvény, amely értelmében megemelkednek a hulladékok rendszerére vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2011/211-es törvény egyes előírásai megszegése okán kiróható pénzbírságok kvantuma. A vonatkozó törvényes előírások megszigorítását a szabálysértési bírságok megemelését 2017 szeptemberében kezdeményező 12 liberális honatya abból indult ki, hogy a büntetéstételek túlontúl enyhék, és talán azok jelentős megemelése révén rá lehet majd bírni a „szemetelőket” a törvény előírásainak tiszteletben tartására. A javaslat értelmében a magánszemélyek esetében kiróható 1000 lejtől 2000 lejig terjedő szabálysértési bírságot emelték volna meg annak háromszorosára. Erre a mai naptól valós és konkrét lehetőség fog kínálkozni, ugyanis a törvénynek erre vonatkozó 61-es szakasza olyan értelemben módosult, hogy magánszemélyek esetében a pénzbírság 3000 lejtől 6000 lejig terjedhet. Ilyen kvantumú szabálysértéssel sújthatók például, akik „sorsukra hagyják” a hulladékot vagy olyan helyekre „pakolják le” el, amelyek e célra, mármint a lerakás/leürítés céljára nem engedélyezettek. Továbbá egy újonnan bevezetett szakasz értelmében amennyiben valaki nem a kijelölt és az engedélyezett helyen üríti le a szemetet, illetve a hulladékot, akkor a pénzbírságon túl kötelezett lesz annak eltávolítására, illetve elszállítására a törvényesen kijelölt szeméttelepre, ugyanakkor azt a területet meg kell tisztítania. A törvény 14-es szakasza értelmében a hulladékok birtokolói arra kötelezettek, hogy azt kategóriánként külön-külön gyűjtsék be, azaz külön a papírt, külön a fémet, külön a műanyagot és külön az üveget. Tulajdonképpen, akinél keletkezik az a hulladék, az annak birtokolója is, s következésképpen kötelezett a szóban forgó szelektálásra. Ha nem így tesz, akkor szabálysértést követ el, és végső soron 3000 lejtől 6000 lejig terjedő pénzbírsággal is sújtható lehet. A méltányosság jegyében Az utak rendszerére vonatkozóan már 22 éve létezik egy jogszabály, az 1997/43-as kormányrendelet. Annak eredeti szövege már-már „elmosódott”, ugyanis azt az elmúlt időszakok során igen sokszor módosították és kiegészítették. Nem mindig célirányosan és érdemlegesen, s abba belekerültek olyan előírások is, amelyek indokolatlannak, méltánytalannak és diszkriminatívnak is minősülhettek. Erre figyelt fel a múlt esztendőben Tánczos Barna, az RMDSZ megyénkbeli szenátora, aki szerint a 2002/424-es törvénnyel szentesített 2002/15-ös kormányrendelet révén arra kötelezték a romániai országúthálózat összes használóját, hogy úgynevezett használati díjszabást fizessen. A díjszabás az országos útkezelőhöz (CNAIR) folyik be, s azt akkor is be kell fizetni, ha az országút zónájában (az út tengelyétől 22 méterre) fejt ki egy gazdasági ügynök kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenységet. Ugyanakkor a megyei, a községi és a falusi utak esetében a helyhatóságok nem állapítanak meg és nem kötelezik a járműtulajdonosokat útmatrica megvásárlására. Ilyenképpen pedig azok a gazdasági ügynökök, akik tevékenységüket az országutak zónájában fejtik ki, diszkriminálva vannak azokkal szemben, akik másabb kategóriájú utak zónájában „találtatnak”. Ezen észrevételek alapján fogalmazta meg a szenátor úr törvénymódosító javaslatait. Amúgy azzal a Dăncilă-kormány nem értett egyet és ellenérveit egy igen terjedelmes jegyzékben fogalmazta meg. Ettől függetlenül a képviselőházban ez esztendő szeptemberében elfogadásra került a módosító jellegű törvényjavaslat, azt utólag kihirdette az államelnök, s a Hivatalos Közlönyben az október 28-án jelent meg. A 2019/189-es törvényről van szó, amely a mai naptól válik hatályossá, s amely értelmében újólag módosult és kiegészült az utak rendszerére vonatkozó 1997/43-as kormányrendelet. Az új törvény értelmében módosult a jogszabály 46-os szakasza (9)-es bekezdésének a szövege olyan értelemben, hogy azok a magán- és jogi személyek, akik a közút zónáját kizárólag a tulajdonuk megközelítése/elérése érdekében használják, mentesülnek az útzóna használati díjszabás fizetése alól. Ugyanakkor az a gazdasági operatőr, amely országos vagy helyi érdekű közszolgálatot realizál, nem kötelezett úthasználati szerződést kötnie a közút ügykezelőjével és megfelelő díjszabást fizetni a közút használatáért és a közút zónájába való behajtásért. A 46-os szakasz is módosult olyan értelemben, hogy ezentúl az út ügykezelője a generált forgalom volumene és a közút zónáját használó gazdasági ügynökök tevékenységi területe függvényében állapítja meg az út használati és az út zónájába való behajtás díjszabásait, valamint a mentességet ezen díjszabások fizetése alól. (Az eddigi megfogalmazásban a mentesség lehetőségére vonatkozóan nem létezett előírás.) Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében amennyiben a közutak építése, korszerűsítése, módosítása, karbantartása vagy kihasználása, valamint a közlekedés biztonsági feltételek megteremtése megköveteli a villamosenergia-, valamint a földgázszállítási és -elosztási közérdekű hálózatok felszámolását, elköltöztetését vagy módosítását, arra egy tanulmány alapján kerül sor, amelyet a hatályos jogszabályoknak megfelelően kell megvalósítani, s az ezen munkálatok generálta költségeket az út ügykezelőjének kell állnia, kivételt képez az eset, amikor is az ügykezelő egy megyei vagy helyi tanács, s ebben az esetben a költségeket egyenlő arányban állja az út ügykezelője és azok a gazdasági operatőrök, akik birtokolják azokat a hálózatokat. Módosult a jogszabály 47-es szakaszának egyik bekezdése is olyan értelemben, hogy ezentúl az autópályák és az országutak kivitelezése végett az utak ügykezelői kötelezettek azon munkálatok ellenértékének a kifizetésére, amelyeket a nyomvonal zónájában található berendezések, közművek, elektromos hálózatok és/vagy hidrotechnikai, kőolajipari vagy talajfeljavítási építmények védelme, elköltöztetése, eltérítése vagy megszüntetése érdekében kell elvégezni. Az eddig hatályos jogszabály előírásait összevetve: az ezentúl hatályos módosított szöveggel arra a következtetésre juthatunk, hogy indokolt és célirányos volt Tánczos szenátor úrnak múlt esztendei törvénymódosítási javaslata.

Hecser Zoltán