A csíkszeredai Prisma fotóklub női tagjainak alkotásaiból készült tárlat látogatható a Nagy István Művészeti Középiskola aulájában. A kiállított anyagot Péter Izabella méltatja. [caption id="attachment_45836" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Tarczali Éva[/caption] A párizsi Pompidou központban szembesültem azzal az elgondolkodtató ténnyel, hogy az ott kiállító majdnem 160 művésznek kevesebb mint a 10 százaléka nő, viszont a témák majdnem 60 százaléka vonatkozik a nőkre – az alkotások legtöbbje akt. Március nyolcadika talán épp egy ilyen kiállítást kívánna, amelynek témája a nő… ezzel szemben kicsit fordítottunk a dolgon: most mi, NŐK ajándékozunk. Nem a nő a kiállítás témája, hanem a női látásmód bemutatására törekedtünk: van itt tájkép, szociofotó, portré és részletfotó, változatos a képanyag, anélkül azonban, hogy témák köré rendeztük volna azt. Felvetődik azonban a kérdés: létezik egyáltalán női fotózás, női témaválasztás? Amikor ehhez a szöveghez az interneten inspirációt kerestem, nagyon sok, a nőkre vonatkozó klisét találtam. Mindent, ami közszájon forog, viszont semmit nem tud mondani rólunk. Épp ezért, úgy gondolom, csak a képek elemzése az, ami által megismerhetők vagyunk. És mit is mondanak ezek a felvételek? Hiszen a fotók nagy részét akár férfiak is készíthették volna… Talán csak a témaválasztás érzelmi megközelítése, a sajátos kromatika, a sorsok iránti érzékenység az, ami megkülönbözteti képeinket a férfitársaink által készített felvételektől. [caption id="attachment_45838" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Bányász Emerencia[/caption] És talán még valami: nem szándékosan, mégis a képeinken szereplő személyek nagy része nő – és mosolyog. A Prisma legutóbbi kiállítása talán kicsit pesszimista látásmódot sugallt – nehéz sorsokkal, nyomorral találkoztunk a Zsil-völgyében. Most viszont – amikor a téma szabadon választott –, első érzésünk a kiállítás képeinek megtekintése közben az az életerő és az az öröm, amely megjelenik az önfeledten játszó gyerekek arcán, egy mosolyban átsejlik a nikáb mögül, vagy amelyet a Verespatak mellett készült, a zagytározó vizéből kinövő fa képe sejtet. Szeretném, ha ezt az életigenlést találnák meg képeinken, és a kiállítás megtekintése után ezt az érzést vinnék magukkal.