Rég járt egyszerre ennyi képzőművész Csíkszeredában, mint a Barabás Miklós Céh országos kiállításának múlt heti megnyitóján. Az eseményről beszámoltunk a Műhely melléklet múlt számában, most a szeptember 19-ig látogatható tárlat anyagát bemutató szöveget közöljük Túros Eszter művészettörténész tollából. A centenáriumához közeledő, Barabás Miklós szellemiségében megálmodott képzőművészeti céh első alkalommal tart országos kiállítást Csíkszeredában. Reprezentatív, nagy volumenű tárlat. Ünnepi alkalom. Egy lehetőség, hogy széles rálátást kapjunk az erdélyi magyar művészet jelenére, belső viszonyaira, minőségeire. A mostani alkalom a számvetések és személyes találkozások ideje is, a tárlat és a hozzá kapcsolódó céhes találkozó révén felszínre kerülnek a közös ügyek, gondok, előremutató javaslatok. A külső szemlélők számára elsősorban egy nagyszabású kiállítás ez, ahol jól ismert nevek mellett nagyon sok új névvel is találkozunk. Közel 150 művész munkái láthatók, túlnyomó részben erdélyi, illetve néhány magyarországi alkotó művei. A művésztársadalom jelentős része képviselteti magát, néhányan közülük első ízben állítanak ki a céh keretei között. Az így kirajzolódó kép nagyon sok mindent mutat, nagyon sokféleképpen közelíthetünk hozzá. A céh alapításakor az volt a szándék, hogy az egyesítse Erdély valamennyi jelentős képzőművészét. Ha megnézzük a kiállítók névsorát, kiderül, hogy bár nagyon sok fontos művész szerepel itt, a nagy öregektől a harmincas éveiket taposók nemzedékéig, de sokan vannak olyanok is, akik nincsenek itt. A hiányzók közt vannak tagok, és természetesen nem tagok is. A seregszemle ugyan nem teljes, de ha a céh szellemisége felől nézzük, talán mégis, ismételten afelé tart. A céh szakmai népszerűségét mutatja, ha megnézzük, milyen arányban vannak jelen a különböző generációk. Úgy tűnik, hogy a legtöbb művész számára fontos ez a szakmai közösségvállalás, még akkor is, ha az sokak számára csak egy-egy kiállításon való megmutatkozásról szól. A céh 1994-es újraalakulása óta lassan fiatalodik a társaság, egyértelműen népszerűbbé vált a fiatalok körében, mind többen kérték/kérik belépésüket a mára már közel 200 tagot számláló közösségbe. Egy ekkora lélegzetvételű kiállítást lehetetlen egyszerre befogni, egészként kezelni. A kifejezésmódok sokfélesége és a tartalmi változatosság kínálatában azonban sokféle kérdés, szempont felmerülhet, amely mentén mégis megközelíthető. A céh szellemisége, a részvétel és a generációs arányok mellett ilyen lehet a nemzedékváltások kérdése is, ahogyan a kiállítás terében, ebben a többé-kevésbé kronologikus egymásmellettiségben félreismerhetetlenül kirajzolódnak mester és tanítvány kapcsolatok; ahogy jól követhetően érzékelhető valamiféle folytonosság a különböző generációk kérdésfelvetéseiben, megközelítéseiben, kifejezésmódjaiban; folytonosság abban, ahogy a művészeti problémák természete lassan változik, ahogy a nézés iránya módosul, változik az érdeklődés, ahogy a galériák hagyományos kereteihez illeszkedve bár, időnként azokon mégis túlmutatva alakulnak a művészet határai; ahogy nagy közösségi és sorskérdések találkoznak a személyessel, ahogy a hagyományokhoz való viszonyulás új és új formákat ölt; ahogy a különböző lokális tartalmak, motívumok összecsengenek egy nagyobb, globális térben; ahogy az erős gyökerek segítik a megújulást, ahogy a világ alakulására, égető problémáira válaszolnak az alkotók; ahogy centrum és periféria viszonyai időnként átértékelődnek; ahogy a nagy történetek a legapróbb gesztusok révén közelivé válnak, a különböző szólamok egymással feleselnek, a fennköltség és közvetlenség hangjai összerendeződnek; ahogy az egyéni történetek egy nagyobb keretezésben szemlélhetők; ahogy a kísérletezés és a reflexió szükségszerűvé válik. A kiállított munkák nagy része az utóbbi évek termése, ennek ellenére egyfajta időutazást is lehetővé tesznek, művészettörténeti dimenziókat nyitnak. A múlt felé mutatva a jövő kérdéseit feszegetik. A fenti kérdések ebben a tálalásban kiegészülnek a közösség kérdéseivel. A határok kijelölése, a munkák elrendezése, a képaláírások, a kiállításhoz tartozó katalógus, de még a kiállításon, illetve a holnapi közgyűlésen való részvétel is a Barabás Miklós Céh működőképességének, szervezettségének fokmérője. Bízom benne, hogy a céh történetének közel száz esztendeje, Barabás Miklós és Kós Károlyék szellemisége éreztetik hatásukat és időről időre sikerül megújulni, aktív szerepeket vállalni, jelen lenni még nagyon sokáig.