havazás
borús égbolt
Munkaszüneti nap vagy szabadnap?
A nagy egyenlőségben ismét kiderül, hogy vannak az egyenlőknél is egyenlőbbek. Nem tudom, más hogy van vele, de engem bánt az a tény, hogy míg a görögkeleti egyház húsvétját megelőző nagypéntek és az azt követő húsvéthétfő hivatalos munkaszüneti nap, addig a nyugati egyházak hívei szabadnapot kérhetnek, vagy pihenőszabadságuk rovására ünnepelhetnek – s a közhivatalokban ünnepelnek is. Tehát a római katolikus, református, evangélikus, unitárius vallás követői, valamint a neoprotestáns felekezetek tagjai által ült ünnep amolyan fakultatív, másodrangú ünneppé degradálódik e rendelkezés vagy gyakorlat által. Az már csak véletlen egybeesés és egyben hab a tortán, hogy nemcsak a görög rítusú keresztény húsvéthétfő szabad, hanem lévén, hogy május elseje, ami ugyancsak hivatalos munkaszüneti nap szerdára esik, a kormány a keddi napot is munkaszüneti napnak nyilvánította. Tehát a keresztény ünnep ünneplése egybefolyik egy másik – az állampárti időszakban kiemelt jelentőségűnek tartott – ünneppel, a báránysült és a piros tojás fogyasztása átcsap a sörös-miccses majálisba.
Ezzel nincs is semmi baj, engem az a látszólag apróság bosszant, hogy az én ünnepem, a közösségem ünnepe nem ugyanolyan rendű-rangú, mint a többségi nemzethez tartozók ünnepe.
Még akkor is bosszant, ha ez két pénteki és két hétfői szabadnapot jelent az egy-egy helyett, megfejelve a május elsejével és a közbeiktatott szabadnappal. A kormány szándéka szerint a dolgozók pihenése és a turizmus fellendítése volt a szinte egyhetes vakáció megadásának célja. Tehát mi, nyugati keresztények aktívabban hozzájárulunk a nép pihentetéséhez – szinte kétannyit pihenve, mint más – és jóval derekasabban kivesszük a részünket a hazai turizmus felvirágoztatásából. Persze felerészt szabadnapjaink, pihenőszabadságunk rovására.
Nem újdonság számunkra, hogy nem könnyű dolog másnak lenni ebben az országban: a nem románok, amennyiben anyanyelvükön akarnak tanulni, heti négy-öt órával többet kell koptassák az iskolapadot, mint románul tanuló társaik, huszonöt százalékkal többet kell tanulni a nyolcadik osztály záróvizsgájára, és érettségin is a nem románul tanuló fiatalok eggyel több vizsgán kell teljesítsenek, mint a többségi iskolában tanuló társaik. Közösségi rendezvényeinken, hogy ne érjen a diszkrimináció vádja, többnyire biztosítani kell a kétnyelvűséget, ami szintén többletidőt és -energiát jelent. De hát már tudjuk, nem könnyű kisebbséginek lenni…
Visszatérve a kényszerű szabadnapra: nem tartanám szentségtörésnek, ha mindkét húsvétot hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítanák minden évben. Ez nem is állna távol kormányaink ünnepgyakorlatától, ugyanis egyre-másra jelennek meg újabb és újabb munkaszüneti napok. Meg aztán a gesztus üzenete sem volna elhanyagolható: „Mi veletek ünneplünk, s ti is ünnepeljetek velünk.” Ez a kölcsönös tisztelet jele lenne. A nagylelkűnek hitt gesztus, miszerint mi szabadnapunkon, szabadságunkon ünnepelhetünk, enyhén szólva bántó…
Sarány István
.jpg)
