enyhe havazás
Munkáról és nőnapokról nőnapon
Nőnap vagy anyák napja? Az én gyermekkoromban nem volt kérdés: csak március 8-át ismertük. Az 1990-es változás után viszont szinte illett az anyák napjára „átnyergelni”, elsősorban azért, mert a nőnapot sokan munkásmozgalminak tartották, és végül az lett belőle, hogy a munkaközösségek továbbra is nőnapoznak, az iskolákban pedig gyakran osztályonként változik, hogy nőnapon vagy anyák napján köszöntik édesanyjukat a gyerekek.
Utánanéztem: egyik ünnep sem székely eredetű. A Wikipedia szerint március 8-hoz több esemény is kapcsolódik: 1857-ben New York-ban textilipari nődolgozók tüntettek, emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve, 1917. március 8-án pedig Oroszországban kértek a nők kenyeret és békét. Négy nappal később II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, amely szavazójogot biztosított a nőknek, és ezáltal vált véglegessé a nőnap dátuma. De Magyarország nem ekkor, hanem már korábban, 1913-ban csatlakozott a nőnapozáshoz, és 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. 1917-ben Magyarországon is tárgyalások zajlottak a nők választójogáról, de egész biztos, nem Oroszország miatt, hanem mert ott volt az ideje. Igaz, dr. Balogh Lajos csíkszeredai ügyvéd ezt nem éppen így látta, mint kiderül a Csíki Lapok 1917. augusztus 22-i számában közölt írásából: „Mig a társadalmi egyenjoguság kérdéséhez szó sem fér, addig a politikai egyenjoguság eldöntése szorgos vizsgálatunk anyagát kell képezze” – írta, elég lesújtóan nyilatkozva a korszak feministáiról.
Azóta bizony sok víz lefolyt az Olton, és dr. Balogh Lajos napjainkban biztosan nem nyerne választásokat Csíkszeredában az akkori elveivel. Alig húsz év múlva, 1938-ban megnyitotta rendelőjét Csíkszeredában az első orvosnő, és ugyanabban az évben Udvarhelyen bejegyezték az első nőügyvédjelöltet, a nők pedig a negyvenes években, a kommunizmusban és a kapitalizmusban egyaránt bekapcsolódtak a politikába.
De térjünk még egy kicsit vissza kezdeti kérdésünkre: az anyák napjának is utánanéztem: története az ókori Görögországba nyúlik vissza, viszont hivatalos ünneppé, május második vasárnapjára 1914-ben, az Amerikai Egyesült Államokban nyilvánították. Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta, és a legelső anyák napi ünnepséget nem májusban, hanem március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában tartották 1925-ben munkásgyerekeknek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ma már a háromgyerekes családok is nagycsaládnak számítanak, s az anyák többsége ügyesen összeegyezteti a családban való helytállást a munkahelyi karrierrel. (Megjegyzem, a férfiak soha nem a nők munkához való jogát vitatták – otthon akár meg is szakadhattak bele –, hanem a munkába járási jogukat...)
Ma már a család és a karrier összehangolása nálunkfelé is egészen természetes, még ha sztereotípiaként sokan emlegetik is a konzervatív székely társadalmat. Nem kell sokat nézelődni, hogy lássuk: senki nem küldi ma már az asszonyt a patakra mosni, a székely háztartásokban nem ritka a mosogatógép, a házastársak megosztják a háztartási munkát, és a férfiak nemcsak gyereknevelési szabadságra mennek, hanem a nőgyógyászatra is elkísérik az asszonyukat, sőt teljesen természetes, hogy ott vannak a szülőszobában is. Szerintem így van jól, mégis van létjogosultsága az ünnepeknek március 8-án és/vagy május első vasárnapján: nem árt a nagy rohanásban néha a nőt, az anyát ismét észrevenni, s mondjuk egy szabadnappal megajándékozni munkahelyen és otthon egyaránt…
Daczó Katalin
-min.jpg)
