borús égbolt
Múltról jelen időben
A leghitelesebb forrásból hallgathatnak csíki történeteket minden hónapban az érdeklődők a Mikó-várban, a Csíki történetek rendezvénysorozat keretében. A Csíki Székely Múzeum a várostörténeti kiállítás előkészítéseként tematikus esteket szervez, amelynek keretében egy-egy téma kapcsán elevenednek meg régi emlékek. A múlt felidézése itt több a nosztalgiázásnál. Az átélt pillanatok leírása, elmesélése a múltat átemeli a jelenbe. A hallgatóság között pedig egyre több a fiatal érdeklődő, aki valószínűleg magával viszi a legszimpatikusabb történeteket, megidézett életérzéseket. A múltat ők lophatják át a jövőbe.
A minap éppen a „szabadidő és szórakozás a szocializmusban” téma köré csoportosultak az emlékek. A költészet napján versek nélkül idézték a kultúra éltető erejét. A kommunista propaganda és ideológia által átitatott, felsőbb utasításra szerveződő közéletről, kultúráról szóló történetek mégsem a siránkozásról szóltak. A felidézett életérzésekben sem volt túl sok helye a keserűségnek. A múlt letisztult pillanatai megszépültek a jelenben.
A múzeum munkatársai arról is gondoskodtak, hogy fizikailag is szembesítsenek a múlttal, annak hangulatával. A bakelitlemez sercegő hangja és a nyolcvanas évekből megőrzött plakátok között, a Csíki TV Visszajátszás című műsorának vetítésével könnyebben ment a múltidézés. A Zsögödben szervezett Tavasz a Hargitán, a Megéneklünk Románia, a Régizene Fesztivál, a csíkszeredai ifjúsági ház és az ott szervezett tevékenységek, a dalárda, a táncházak, a Barozda, a Kájoni, a Trakto-rock, a Vox-T együttesekről szóló történetek azt mutatták, hogy az ideológiai irányítás ellenére is maradt valami, amire érdemes emlékezni.
Akár az első, a csíkszeredai fürdőéletről szóló beszélgetés során, most is az volt a legértékesebb, hogy nem a megkövesedett múltat idézték a múzeumban. Akik felszólaltak, azok mind átélték, megélték, érezték az akkori történéseket. A felidézett események, az ebből fakadó érzések a negyedszázados sarló-kalapács nélküli világból hallgatva szinte értelmezhetetlenek lennének magyarázat nélkül azok számára, akik nem élték át ezeket.
Hogy mit lehet abban a Tavasz a Hargitában szeretni, amit a pünkösdi búcsú ellenrendezvényeként találtak ki? – ebben a megközelítésben talán semmit, de van, akinek az jut eszébe legelőször a fesztiválról, hogy akkor volt a legnépesebb közönségük…
Igazi sztorizás kerekedett a vár falai között ezen a múzeumi estén is. Egy kort idéztek meg az emlékezők. A mesélgetéseken túl a szülők, nagyszülők kora vált érthetőbbé a fiatalabb nemzedékek számára. Hogy mit jelentett az Aranykapca vagy a Városi – a szeredaiak kedvenc szórakozóhelyei, ahol valamikor Gál Árpád vagy éppen Mici Miska zenélt –, ez is kiderült, értelmezhetővé vált a magyarázatoknak, egyféle lábjegyzeteknek köszönhetően. A beszélgetések végén kitapinthatók azok a meghatározó pillanatok, kirajzolódnak azok a személyiségek, akiknek meghatározó szerepük volt az egykori kisváros életében. Így rajzolódik ki észrevétlenül is egy leendő kiállítás hangulata, arculata.
Daczó Dénes
