A néptánc és népzene iránti szeretet és a közösséghez való tartozás élménye a mozgatórugója a gyergyócsomafalvi Mocorgók Nép­táncegyüttesnek. A csapatban a lehető legpozitívabb értelemben fonódik egybe a múlt a jelennel, a hagyomány, az ősi kultúra a huszonegyedik század pörgős mindennapjaival. A Mocorgók közel száz táncosa oktatói segítségével színt és vidámságot visz a település ünnep- és hétköznapjaiba, de arról is gondoskodnak, hogy Csomafalva híre a nagyvilág minden szegletébe eljusson. Gyergyócsomafalván a kommunizmus éveiben is működött helyi néptáncegyüttes: Szakáli Csaba oktató vezetésével a fiatalok jelentős sikereket értek el országos szinten is. Az 1990-es években Kopacz József egykori táncos a feleségével közösen működtetett több korosztályt megszólító csoportot, majd néhány évnyi megszakítás után Mogyorós László vette át ezt a feladatot 2004-ben. A pedagógus-oktató a gyermekek verbuválása mellett fontosnak tartotta azt is, hogy táncházzal egészüljön ki az oktatás: a jó hangulatú eseményeken Erdély minden tájegységének és a moldvai magyar közösségeknek a dallamai is megszólaltak. Ezek az immár hagyományosnak mondható karácsonyi, húsvéti és falunapi táncházi események ma is részei a faluközösség életének. [caption id="attachment_153184" align="alignnone" width="2560"] Az oktatók nem csalódtak: lelkes csapat várta őket[/caption] Lelkes csapat irányítását vehették át az új oktatók A tánccsoport szakmai irányítását 2007-től Karda László csíkszentdomokosi oktatóval közösen végezte Mogyorós László, ekkor kapta az együttes a Mocorgók nevet. A néptánc-koreográfus Karda László távozását követően, rövid szünet után, 2016-ban a Balázs-Bécsi házaspár vette át a csapat irányítását. – Amikor oktatóként hívtak minket Csomafalvára, még a Maros Művészegyüttes táncosai voltunk, és éltünk a lehetőséggel, annak ellenére, hogy évekkel azelőtt egyszer láttuk a csomafalviakat táncolni. Nem csalódtunk, hiszen egy lelkes csapat várt minket, közel nyolcvan gyermek, akikkel még abban az évben karácsonyi előadással készültünk. Januártól özönlöttek az újabb tagok, közel kétszeresére nőtt a kezdeti létszám – kezdi el a Mocorgók jelenének bemutatását Balázs-Bécsi Orsolya. Hozzáteszi, hogy a járványhelyzet miatt nagyon nehéz időszak van mögöttük, csökkent a létszám, de bíznak abban, hogy a nyári táborok után sokaknak ismét kedvük támad a közösség tagjává válni. Jelenleg három csoport alkotja a Mocorgók Néptáncegyüttest: kisiskolásoktól a középiskolásokig vannak tagjai, emellett egy lelkes, tíz párból álló fiatalfelnőtt-csoport is táncol Gyergyócsomafalván. Az együttes nyitottsága abban is megnyilvánul, hogy tagjai nem csak a helyi közösségből kerülnek ki, a szomszéd falvak fiataljai közül is sokan gondolják úgy, hogy itt szeretnének tovább fejlődni. – Azért, hogy színvonalas előadásokat tudjunk színpadra vinni, megadjuk a lehetőséget mindenkinek, aki tehetséges, hogy tovább fejlessze magát a csapatban. Nem a versengésről szól ez – ki melyik faluból való –, hanem pusztán arról, hogy alakuljon egy népzenét és néptáncot szerető közösség, és mi megnyitjuk a szívünket mindenki előtt, akit ez érdekel. Olyan kevesen vagyunk ez irányú érdeklődéssel, hogy fontos összefognunk: ezt a szellemiséget próbáljuk átadni, és megteremteni az anyagi lehetőségeket arra, hogy ezek a gyermekek világot láthassanak – vázolja röviden céljaikat Balázs-Bécsi Orsolya. Helyi legendát dolgoztak fel A Mocorgók Néptáncegyüttes a helyi Fenyőalja Hagyományőrző és Turisztikai Egyesülethez tartozik, így lehetősége van pályázni viseletekre és különböző tevékenységekre. Helyszínként a csomafalvi kultúrházat a helyi önkormányzat bocsátja rendelkezésükre térítésmentesen, emellett a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ fontos támogatójuk: így kerülhetett sor egy helyi legenda feldolgozására és színpadra állítására tavaly nyáron. A Jerika kő legendája egész estés produkciójának színre vitelét a csapat vezetője, Balázs-Bécsi Csaba koreográfusként, Balázs-Bécsi Orsolya látványtervezőként valósította meg, több neves szakember közreműködésével. A Jerika kő legendáját a hivatásos néptáncegyüttesek is pozitívan fogadták: a csapatot meghívták a tavaly Székelyudvarhelyen szervezett erdélyi táncháztalálkozóra, majd a Maros Művészegyüttes 65. évfordulójára szervezett programsorozat részeként is bemutatták a produkciót Marosvásárhelyen. Idén a csomafalvi legenda feldolgozását Pest megyében öt helyszínen ismerhetik meg az érdeklődők a szárhegyi kulturális központ szervezésében, emellett Kolozsváron, a Szent István-napi néptánctalálkozó nyitóestjén is bemutatják. A csapat középiskolás tagjai a Gyergyói-medence több településéről járnak Csomafalvára táncolni, néhányan közülük pedig távolabbi városban folytatják középiskolai tanulmányaikat. A pörgős mindennapok és a fáradtság ellenére is a péntek estéjük és a szombat délutánjuk a táncról és a közösségről szól. – 12 évvel ezelőtt kezdtem néptáncot tanulni, és elmondhatom, hogy a jelenlegi csapat nem is csapat, hanem egy igazi nagycsalád, ahol az oktatóink úgymond a szüleink, és mi mindannyian testvérekként szeretjük egymást. Nincs harag, széthúzás, és ennek az a titka, hogy megbeszélünk mindent, és segítünk egymásnak, egymáson – Ambrus Orsolya így fogalmazza meg egy szombati próba és fellépés előtt a gondolatait. Később azt is elárulja: a középiskola elvégzése után is tenni fog azért, hogy életének része legyen a tánc. Hasonlóan vélekedik Ilyés Tímea is, aki gyergyóalfalviként lett a csapat tagja, majd Székelyudvarhelyre iratkozott középiskolába, de minden hétvégéjét a Mocorgókkal tölti. – Jelenleg pedagógiát tanulok, és Balázs-Bécsi Orsolya munkája annyira motivál, hogy én is szeretnék a későbbiekben kicsiknek néptáncot tanítani. Az oktatóink által a hivatásos tánc titkaiba is beleláthattunk, meséltek színpadi tapasztalataikról, találkozhattunk hivatásos táncosokkal, így ha erre az útra lépek, biztosan megkapom ehhez a támogatást – meséli Tímea, hozzátéve, hogy egy nehéz hét után itt feltöltődik, a fáradtságot is elfelejti a jó hangulatú próbákon. Bartalis Tamás ugyancsak a csapat egységét hangsúlyozza, ennek pedig fontos összetevője a szabály, miszerint mindenki egyenlő, nincs jobb vagy rosszabb táncos. Tamás lehetőséget kapott, hogy oktatóként is kipróbálja magát, hiszen nagyon szereti a kicsiket, így most nekik tanítgatja a tánclépéseket. Új elemeket is behoztak Az oktatás szépségeit és nehézségeit mérlegelve Balázs-Bécsi Orsolya elmondja: amikor elkezdték ezt a munkát, nemcsak a tapasztalat hiányzott, hanem egy követendő példa is, amely mentén elindulhattak volna. Csak a kihívás volt adott: hogyan lehet minél több gyermekkel, fiatallal megszerettetni őseink táncait, zenéjét. Kissé merész lépésként, a hagyományra építve, de új elemeket, öltözetet, más mozgáskultúrát is behoztak a tánccsoport életébe: újfajta látásmódot, a hagyományos továbbgondolását a huszonegyedik század igényeihez igazítva. – A Jerika kő legendájának megformálásakor a darab intenzitása nem engedte volna meg azt, hogy a táncosok a hagyományos viseletben lépjenek színpadra, így inkább színvilágban igazodtam a múlt örökségéhez, de fontos volt, hogy funkcionális darabokat viseljenek a fiatalok. Fel kell vennünk a viseletet teljes pompájában egy-egy ünnepi alkalomra, de a darabjait külön-külön is hordhatjuk, és ugyanígy a hagyomány néhány elemét is hasznosíthatjuk a hétköznapjainkban. Így a következő generációk is biztosan megélhetik azokat – összegzett Balázs-Bécsi Orsolya. A Mocorgók Néptáncegyüttes Jerika kő legendája című előadása május 13-án Kézdivásárhelyen és 14-én Gyergyóújfaluban látható.

Boncina-Székely Szidónia