Mozogni, szabadon

HN-információ
Több szülővel is beszélgettem mostanában, akik szívesen járatnák valamilyen sportkörre csemetéiket, de nem akarják, hogy versenyekre hordozzák őket, hanem egyszerűen csak a mozgás öröméért, a jó hangulatért, a szakszerű fejlesztés kedvéért tennék. Kisebb, főleg elemis gyerekekről van szó, akiket a tudatos szülők „kilopnának” a virtuális világ fogságából, reménykedve a mozgás, az egészséges életmód megkedvelésében, de anélkül, hogy mindez (az iskolán túl) újabb teljesítménykényszert hozna a kicsik fejére. Körbekérdezgettem az ismerős sporttanárokat. Volt, aki a fejét csóválta, hogy milyen valóságtól elrugaszkodott gondolat a sport versenyek nélkül. Arra az érvre, hogy talán túl korai, hogy az előkészítős, elsős gyerekeket a hónapból legalább két hétvégén, más váro- sokba különböző megmérettetésekre hurcolják, a válasz az volt: szokják a „gyűrődést”, a sok tutujgatás helyett rájuk fér a „való élet” megtapasztalása. Valóban? Feltétlenül szükséges a hétvégét buszozással, stresszel, ordítozó edzőkkel, a pálya széléről bekiabáló, mindig-mindenkinél-okosabb szülőkkel, és ha nem nyernek, a kudarc érzésével tölteniük a szombatot ahhoz, hogy „belevaló” gyerekekké váljanak? Szerencsére van néhány olyan lehetőség is, ahol nem kell állandóan és programszerűen megmérettetni. Úgy tudom, Székelyudvarhelyen lehet úszásra járni csak úgy, hogy úszkáljon és megtanulja a helyes technikákat a gyerek. Úgy hallottam, hogy mostanában fociedzések is lesznek kicsiknek, a versenyzés kényszere nélkül. Persze, mindig benne van a pakliban, hogy valamelyik apróságról kiderül, hogy az adott sportághoz különös tehetsége van. Ha ez még nagy akarással, és a szülők elkötelezettségével is társul (hangsúlyoznám ennek a hármas feltételnek az egyidejű fontosságát), akkor már el lehet gondolkodni az edzés magasabb szintre emelésén. De addig? Talán egyszer engedjük a gyereket önfeledten mozogni, megkedvelni, igényelni a tevékenységet. Vetélkednek egymás között úgyis, de egy oldott, örömteli, megfelelésmentes közegben, maga a sport fegyelme és szépsége önmagában is pozitívan hathat, és talán sokkal több gyerek maradna valamilyen mozgásforma bűvöletében. És ez is cél, nem? Asztalos Ágnes A cikk a Hargita Népe március 5-i számában jelent meg.


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!