Az idén hatályba lépett, az új Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény az elmúlt esztendő szeptemberében jelent meg, s azon a tinta még jóformán meg sem száradt, máris módosították a 2015/41-es sürgősségi kormányrendelet révén. 2015. november 3-án a Hivatalos Közlönyben megjelent a 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén újólag módosították és kiegészítették az Adótörvénykönyv egyes előírásait, ugyanakkor „hozzányúltak” a júliusban megjelent, az Adóeljárási Törvénykönyvre vonatkozó 2015/207-es törvényhez is. Ez utóbbi kormányrendeletet hagyta jóvá módosításokkal és kiegészítésekkel a parlament a 2015. december 31-én keltezett 2015/358-as törvénnyel, amely még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. Ezek szerint igen kacifántosnak ígérkezik az Adótörvénykönyv előírásainak a gyakorlatba ültetése… A dolgok ilyenszerű alakulása okán talán nem érdektelen felidézni a 2015/207-es törvény 4-es szakaszát, amely az Adótörvénykönyv módosításának és kiegészítésének a módozatát szabályozza: „A jelen törvénykönyv törvény révén módosítható és egészíthető ki, amely a Hivatalos Közlönyben való közlést követően legalább hat hónap múltán léphet életbe… Amennyiben a törvény révén új adók, illetékek vagy kötelező hozzájárulások kerülnek bevezetésre, megemelkednek a jelenlegiek, kiiktatódnak vagy lecsökkennek a meglévők, mindez minden egyes esztendő január 1-jével kezdődően lép életbe és nem módosítható egy év leforgása alatt… Azon esetekben, amikor a módosításokra és/vagy kiegészítésekre kormányrendeletek révén kerül sor, előirányozhatóak rövidebb hatályba léptetési határidők is, de nem kevesebb, mint 15 nap a nyilvánosságra hozatal időpontjától számítva…” Ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor a múlt esztendő novemberében megjelent 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet jelenleg minden további nélkül hatályos lehet, mondjuk ezt annak okán, mert annak közlésétől immár több mint két hónap telt el. Sokkal bonyolultabb, azaz kacifántos kérdést vet fel a kormányrendeletet jóváhagyó, most megjelent 2015/358-as törvény. Igen, mert szem előtt tartva a fentebb már említett előírásokat, legalább hat hónapnak kell eltelnie addig, míg az abban szereplő előírások hatályba lépnek. Azaz június végén lehetne, vagy kellene alkalmazni a törvényben szereplő módosító előírásokat, illetve a kiegészítéseket. Azokat átolvasva viszont olyan jellegűekről van szó, amelyek gyakorlatba ültetése részben sürgősnek tűnik, de mindenképp időszerűnek, s akkor mi lesz? Nos, erre a kérdésre érdembeli választ nemigen tud adni senki, csak esetleg a törvény szövegének az átértelmezése révén arra való hivatkozással, hogy nincs szó tulajdonképpeni törvényről, csupán egy sürgősségi kormányrendeletet „szentesítő” aktusról. Ezt az érvelést akár el is fogadhatnánk, ha az a fránya törvény nem tartalmazna számos módosítást és kiegészítést. Nesze neked, stabilitás Nem véletlenül tértünk ki az Adótörvénykönyv 4-es szakasza előírásainak a felvázolására. Annál is inkább nem, mert azok az előírások nem ok nélkül és nem véletlenül kerültek bele a törvény szövegébe. Annak idején a Ponta-kormány azért is tartotta egyebek mellett szükségesnek egy új Adótörvénykönyv és Adóeljárási Törvénykönyv kidolgozását, mert az eddig hatályost az évek során számtalanszor módosították, a módosítások és kiegészítések nyomán pedig megbomlott annak egyensúlya, egyes előírások szembementek másokkal stb. stb. Azt is hangoztatták, hogy egy olyan törvénykönyvtervezetet dolgoznak ki és terjesztenek be a parlamentbe, amely majd kiállja minden szempontból az idő próbáját, s amelynek fő jellemzője lesz a stabilitás, a kiszámíthatóság és az áttekinthetőség. Ugyanezt hangoztatták a honatyák is a törvény elfogadása során, akárcsak Klaus Johannis államelnök akkor, amikor második nekifutásra kihirdette a törvényt. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az új Adótörvénykönyv azért is fordult meg kétszer a parlamentben, mert az államelnök szükségesnek tartott bizonyos pontosításokat, finomításokat, átfogalmazásokat, amivel a parlamenti pártok vezetői is egyetértettek, s a végső szavazás előtt a frakcióvezetők egyeztettek is. Az viszont egy más kérdés, hogy utólag mégis az derült ki, hogy nem sikerült egy „maradandó művet” megalkotni, és jó néhány szakember részéről aggályokat váltott ki a november elején megjelent 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet. Most, amikor az a kormányrendelet „átment” a parlament két házán, kiderült, hogy a honatyák is rádöbbentek bizonyos finomítások, pontosítások, átfogalmazások szükségességére. Miről is van szó? Annak idején vázlatosan ismertetve a 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet egyes előírásait, utaltunk arra, hogy a jelek szerint a kormány indokoltnak tartotta bizonyos adócsökkentések határidejének előrehozását, nevezetesen a víz áfakulcsának 9 százalékra való mérsékelését, valamint az osztalékadó 5 százalékra csökkentését 2016 januárjától, s nem 2017. január 1-től, ahogy az szerepelt a már megjelent 2015/225-ös törvényben. Ugyanakkor a kormányrendelet szövegébe belekerültek amolyan stilizálások is, egyes szövegrészek átfogalmazása, valamint bizonyos elírások helyesbítése. Most is a kormányrendeletet jóváhagyó törvényben hasonló jellegű módosítások és kiegészítések tömkelegével találjuk szemben magunkat, szám szerint több mint 50 módosításról és kiegészítésről lévén szó. És ha már a helyi adókat említettük, példázódhatunk is: módosult az Adótörvénykönyvnek az épületadóval kapcsolatos 460-as szakaszának az egyik bekezdése olyan értelemben, hogy ezentúl az épület adózási értékét háromévente kell aktualizálni egy felértékelési jelentés alapján, ezt a felértékelést pedig csak egy engedéllyel rendelkező felértékelő készítheti el. Számos új előírás került be az Adótörvénykönyvbe azon állami vagy a területi-közigazgatási egységek közt vagy magántulajdonában lévő épületekkel és területekkel kapcsolatosan is, amelyeket koncesszióba, bérbe, ügykezelésbe vagy használatba adnak olyan entitásoknak, amelyek nem minősülnek közjogiaknak, s amelyek esetében a használati jogot gyakorló entitás adó vagy illeték fizetésére kötelezett. Hecser Zoltán