„Mert arra születtünk, hogy odaajándékozzuk magunkat, de nem kényszerből, hanem szabadon és szeretettel. Szolgáljuk családunkat, népünket, szülőföldünket és legyünk embertársaink javára.” (Darvas-Kozma József) [dropcap]H[/dropcap]a meggondolom, mi is vándoroltunk ezer évekkel ezelőtt, szomszédjaink zaklatása és egyebek miatt az őshazából a Kárpát-medencébe. Felvettük a kereszténységet, hogy megfeleljünk új szomszédjaink és a kor elvárásainak, államot alapítottunk, alkottunk, gyarapodtunk, háborúkat vesztettünk, menekültünk, újjáépítettünk (Marshall-terv nélkül), politizáltunk, pereltünk, fellázadtunk, kivégeztük honfitársainkat, ártatlanokat is (Önfia vágta sebét) stb. Jönnek az ázsiaiak naponta ezrével. Ők is Isten teremtményei. A fenti idézet szerint keblünkre kellene ölelni őket. Az ellenzék odaát fejét csóválja és uszít hazája ellen az EU-ban a kerítés miatt, de jobbat nem tud: Miféle nép az, amely elzárkózik és nem kitárulkozik? Érdekes, hogy azon a bizonyos december 5-én attól estek kétségbe, hogy az erdélyiek elözönlik kies hazájukat! Miközben a kormányt szidják, senkinek sem jut az eszébe, hogy a költségvetés melyik részéből kellene lefaragni azokat a milliárdokat, amelyek fedeznék a szíves vendéglátást. Az ázsiaiak továbbra is özönlenek. Megsemmisítik irataikat (így nem büntetik tiltott határátlépésért), eldobálják ruháikat, hogy minél szerencsétlenebbeknek nézzenek ki. Mögöttük a sok szemét és ürülék. Menet közben a bankokból pénzt vesznek fel, nem piasztert, eurót és nagy összegeket fizetnek embercsempészeknek. Mintha otthonról direkte ezért küldték volna: menjetek, foglaljatok új hazát magatoknak. Nem lehet meghatározni, ki a menekült és ki a bevándorló. Százféle nyelvet beszélnek, senki nem érti a szavukat, lehet közöttük terrorista, gyilkos, bűnöző, csavargó vagy fertőző beteg. Ahol eljárnak, megdézsmálják a zöldséges-, gyümölcsöskerteket, sokszor agresszívek. Nem szeretném elkiabálni, de ha így tart, egy szép nap mecsetek épülnek, magas, karcsú minaretekkel, ahonnan a müezzin zümmögi „la illa il Allah”. És kisebbség leszel saját hazádban. Ismerős, nem? Az ENSZ emberjogi főbiztosa arra szólítja fel az európai államokat, nyissák ki határaikat és fogadjanak be minél több menekültet. Tudják, ki ez a főbiztos? Zeid Raad al-Husszein. Világos? Ha most valaki felszólítaná ezt a népet, térjen át a keresztény vallásra, kiátkoznák, díjat tűznének a fejére és elvágnák a torkát. Nem lenne ildomos, ha nem említeném saját dolgainkat. Mi is menekültünk kétszer is az első és a második világháború elől. Nem mentünk messze, csak ide a szomszédba véreinkhez, ahol ugyanazt a nyelvet beszélték, egyazon kultúrával, hagyományokkal rendelkeztek. Hogy mennyire láttak szívesen, eltérnek a vélemények. Egy biztos, azonnal bekapcsolódtunk az ottaniak életébe, dolgoztunk, papjaink miséztek, tanítóink tanítottak, neveltek, és ahogy a veszély elmúlt, hazajöttünk, s vagy elölről kezdtük vagy folytattuk, ahol abbahagytuk. Buczkó József hajdúsági néprajzkutató könyvet is írt Szállást adtunk hűséges magyar véreinknek címmel, amelyben meghatóan ecseteli az első világháborús Hajdúságba menekült székely családok életét. Volt persze, aki továbbment, de nem szégyenkeztünk miattuk. Nem bűnözni, dolgozni mentek. A magyarokra soha nem volt panasz, végezték feladataikat, nem egy tudós, feltaláló Nobel-díjas lett. Amerikában Szilárd Leótól, a híres atomfizikustól megkérdezte egy riporter: professzor úrnak van tudomása arról, hogy itt, Amerika földjén is jártak valami szuperintelligens lények? Igen, hogyne – felelte a tudós –, most is itt vannak. Úgy hívják őket: MAGYAROK. A sajtó és minden más média állandó műsora ez a modern népvándorlás. Az egész szószátyár nyugati világ Amerikával az élen arról filozofál, hogyan lehetne kezelni a menekülteket. Senkinek nem jut eszébe megszüntetni a kiváltó okokat, amelyek emberek millióit űzik el szülőföldjéről. Miért csak Törökország harcol az Iszlám Állam ellen? S ha már menekülni kell, miért nem mennek a fajtájukhoz, mint ahogy mi tettük annak idején? Számtalan olajuktól dúsgazdag arab államról tudunk, közelebb is kapnák azokat, nem is kellene ezreknek útközben elpusztulni. Persze, mehetnének Dél-Koreába, Laoszba, Kínába, Japánba, ezeket mind közelebb kapnák. Ki érti ezt? Kopacz Zoltán,Csíkszereda