tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Mire jó egy világnap?
Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Manapság olyan sok világnap van, hogy lassan hajlamosak vagyunk rá se hederíteni. Paradox módon a rendkívüli válik megszokottá. Mégis van valami bosszantó abban, hogy világnapja van a nők elleni erőszak megszüntetésének. Az benne a bosszantó, hogy egyáltalán létezik. Ugyanis azért létezhet, mert világszerte sokan gondolták úgy, hogy szükség van rá. Ez pedig sajnos azt jelenti, hogy a nők elleni erőszak globális, az emberiség egészét sújtó probléma.
Az erőszakos cselekedeteknek természetesen mindig van oka. Legalábbis nem nehéz ok-okozati összefüggést találni a között, hogy valaki nehéz anyagi helyzetbe kerül és a benne felgyülemlő feszültséget családtagjain vezeti le. Társadalmi vagy akár személyes okot mindig lehet találni a nyers erőszak elkövetésére, ellenben mentséget soha.
Nincs az a mostoha anyagi helyzet, nincs az a jogos felháborodás, ami a fizikai vagy ami azt illeti, lelki bántalmazást elfogadhatóvá teszi és a bántalmazót felmenti.
Ahhoz, hogy társadalmunk egyáltalán működni tudjon, szükség van írott és íratlan szabályokra, olyan magatartásbeli normákra, amelyekről közmegegyezés van és amelyhez mindenki tartja magát.
Akkor sem lehetünk elnézőek a nőket, gyerekeket, meg úgy általában a gyengébbeket bántalmazókkal szemben, ha egyébként tudjuk, hogy a mostoha körülmények, a rossz neveltetés, az őt körülvevő bántalmazó környezet váltotta ki belőle a tettlegességhez vezető nyers indulatot.
Más kérdés, hogy valószínűleg jelentősen lehetne csökkenteni a családon belüli erőszakos cselekmények számát, ha a társadalmi feszültségeket legalább részben enyhíteni tudnánk. Az erőszakos cselekményeket kiváltó okok felszámolásával legalább részben elejét lehetne venni az erőszakos megnyilvánulásoknak. A másik megelőző eszköz az oktatás lehetne. Olyan oktatási rendszerre lenne szükségünk, amely nem pusztán oktat, hanem nevel is. Hozzáértő és jól fizetett szakemberekre lenne szükségünk ehhez. De valahogy sosem szerepel a mindenkori kormányok prioritási listáján. Mert ahogy Székelyföldön mondani szokták: van baj elég. Könnyű mondani. Tudom persze. Ha mást nem is, de azért annyit megtehetünk, hogy legalább elgondolkodunk egy-egy ilyen társadalmi problémán, mert hátha majd egyszer cselekedni is tudunk. Hát erre jó egy világnap.
Kiss Előd-Gergely
