borús égbolt
Minthaérettségi
A múlt heti vizsgák kapcsán jutott eszembe ez a kifejezés, amit középiskolás koromban hallottunk a magyartanárunktól. A próbaérettségi helyett ugyanis sokkal kifejezőbb a minthaérettségi megnevezés, mert olyan ez a vizsga, mintha igazi érettségi lenne, mégsem az.
Azért jó ez a tettetés, mert a tanulók megtapasztalják, hogyan zajlik a vizsgafolyamat, így az igazi érettségin nem lesz furcsa a ceremónia: az osztálycsere, a három órán át tartó vizsga, a szigorúság. Nem volt olyan nagyon rég, hogy én is részt vettem a minthaérettségin. Emlékszem arra, hogy a legtöbben azért tartottuk hasznosnak ezt az egészet, mert megtanultuk beosztani a rendelkezésünkre álló három órát, és jól kiröhögtük magunkat a tételekben levő helyesírási hibákon. Szóval rájöttünk, hogy a történelem- és földrajztételek fordítóinak nem erősségük sem a fordítás, sem a helyesírás, és a rendes érettségin legalább tudtuk, hogy el kell kérni az eredeti, román nyelvű tételt is.
Ugyanakkor vannak gyenge pontjai is a folyamatnak. Például nem mindenki halad úgy a tananyaggal, ahogyan kellene, és előfordul, hogy olyasmiről kell írniuk a diákoknak, amit még nem tanultak. Ha van olyan szerencséjük, mint a mi osztályunknak, hogy négy év alatt öt romántanár váltotta egymást ‒ s ebből három az utolsó évben ‒, akkor bőven van rá esély. De sebaj! Hogy elüssék az időt, esszé helyett írhatnak receptet (ez egy másik saját példa: történelemből akkor még nem beszéltünk a 20. század második feléről, de a minthaérettségin a 20. századi európai totalitárius rendszerekről kellett volna írnunk, úgyhogy én, primitív tudásommal inkább egy receptet készítettem arról, hogy milyen hozzávalók kellenek egy ilyen rendszerhez, s mi az elkészítési módja).
Mindemellett a tanárok és a szülők könnyen hibázhatnak, ha baljós megjegyzéseket zúdítanak a diákok fejére. A rossz jegy nem vetíti előre a bukást, éppúgy, ahogyan a jó jegy sem garantálja, hogy a tanuló a rendes érettségin is jól fog teljesíteni. Az én szüleim például nyugodtan fellélegeztek a minthaérettségin szerzett eredményeim után, nyár elején viszont felváltva vigasztaltuk egymást, hol ők engem, hol én őket.
Szóval nem szabad elfeledni, hogy olyan mindegyik vizsga ‒ következik a hangsúlyos rész! ‒, mintha érettségi lenne. Ennek megfelelően kell kezelni.
Péter Ágnes
.jpg)
