Miniszter, aki alkalmazott is…
Az elmúlt héten ugyancsak felkorbácsolta a közhangulatot az a maga nemében akár botrányosnak is nevezhető egyéni munkaszerződés, amelyben „alkalmazottként” szerepel a jelenlegi egészségügy-miniszter, Victor Costache. A fővárosi Libertatea napilap oknyomozó riporterei olyan információk birtokába jutottak, miszerint miniszteri kinevezését követően új egyéni munkaszerződést kötött a nagyszebeni Clinica Polisano Kft.-vel (amelynél a múlt esztendőben még orvos-igazgatói funkciót töltött be), s annak értelmében ő mint alkalmazott „heti 10 óra munkavégzésre kötelezett, egyenlőtlen módon, az alkalmazottnak az egészségügyi minisztérium keretében munkaóráin kívül”. A szóban forgó 2019. november 7-én megkötött 1589-es számú szerződésben az is szerepel, hogy a havi bruttó bére 20 512 lej. Továbbá az tartalmaz az alkalmazóval szembeni hűségre vonatkozó kötelezettségeket is, s azok között vannak olyanok is, amelyek nemigen összeegyeztethetők azokkal a kötelezettségekkel és feladatkörökkel, amelyek ráhárulnak miniszteri minőségében. És hasonló jellegű kikötéseket vélünk felfedezni a „non konkurencia” tekintetében előírt kötelezettségek tekintetében is. A miniszter a botrány kirobbanásakor azt hangoztatta, hogy ő jóhiszeműen járt el, s állítólag kikérte a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) véleményét is, ami kedvezőnek bizonyult és az ő munkavállalásáról tudott a kormányfő is. Továbbá nyomatékolta azt is, hogy ő nem szeretett volna és nem is szeretne elszakadni a szívsebészeti ténykedéstől, ezt várják el tőle a betegek is, ugyanakkor ő ingyenesen végzi majd a műtéteket abban a nagyszebeni magánklinikában. Ez mind szép és jó, de ő, ha olyan nagyon akart volna továbbra is igen tiszteletre méltó módon a gyógyítás szolgálatában is tevékenykedni, azt megtehette volna egy fővárosi közkórházban vagy egyetemi klinikán, például ügyeletek vállalása révén, ugyancsak szerződés alapján, úgy, ahogy arról rendelkeznek az állami orvosi ellátásban jelenleg hatályos jogszabályok. S akkor azért a heti 10 óráért nem kellett volna elutaznia Nagyszebenbe. Azt is megjegyeznénk, hogy állítólag ugyanott továbbra is tanít az egyetemen. Kicsit soknak tűnik, hogy egy miniszternek jut ideje oktatói, valamint szívsebészeti heti rendszerességű tevékenységre, főleg a 270 kilométeres ingázás közepette. Idetartozik az is, hogy az a munkaszerződés a jelek szerint több sebből is vérzik. A munkatörvénykönyv 113-as szakasza tételesen rendelkezik arról, hogy a munkaidőt be kell osztani, az ő esetében viszont ez nem derül ki a szerződés szövegéből. Ugyanakkor a részmunkaidővel foglalkoztatottak esetében is alkalmazandók azok az előírások, amelyek a hétvégi munkaszüneti napokra vonatkoznak, ő viszont Ludovic Orban szerint hétvégeken műt (ez viszont tételesen nincs belefoglalva abba a munkaszerződésbe, csak az a bizonyos heti 10 óra). Ő azt állította, hogy ingyenesen vállalt munkát. Igen ám, de a munkatörvénykönyv 38-as szakasza értelmében az alkalmazott nem mondhat le azokról a jogosultságokról, amelyeket számára elismer a törvény. A bér pedig egy ilyen jog. Ennek az alkalmazásnak van egy mellékzöreje is: a Hivatalos Közlöny január 10-i számában jelent meg az egészségügyi miniszternek ama 2020/6-os rendelete, amely révén jóváhagyta az akut szívinfarktusos betegek kezelésének prioritást képező akcióinak adminisztrálási, finanszírozási és gyakorlatba ültetési módozatát egyben, s amely nyomán hatályon kívül helyeződött az ugyanezen témakörben eddig hatályos 2015/449-es rendelet. Különben az ilyen prioritást jelentő akciókra országos viszonylatban 19 egészségügyi egység volt jogosult eddig is, és ezen túl is. Összevetve a két rendelet szövegét kiderül, hogy azok között nincs különösebb, illetve jelentősebb eltérés. Egy viszont bárkinek szemet szúrhat: eddig a prioritási akciók elvégzésére feljogosított egységeknek két angiográffal kellett rendelkezniük, ezentúl elégséges lesz egy is. Furcsállandó ez az „ellátmányszűkítés”. Napvilágot láttak viszont olyan értesülések, miszerint a miniszter eredeti elképzelése szerint erre azért lett volna szükség, hogy a beavatkozást végző egységek száma bővülhessen három magánklinikával, köztük lévén a nagyszebeni is. A miniszter ezt az értesülést megcáfolta, bár némi bizonyítékkal a Libertatea újságírói előrukkoltak.
Ludovic Orban kormányfő nem lát semmi kivetnivalót minisztere alkalmazotti minőségében. Ha ez így igaz, akkor azzal is egyet érthetne, hogy az igazságügy-miniszter egy ügyvédi kamaránál is tevékenykedjen, a pénzügyminiszter egy adótanácsadó cégnél, a belügyminiszter pedig egy magándetektív-irodánál, a munkaügyi miniszter pedig felvonókezelői kurzust menedzseljen…
Hecser Zoltán