A könyvtárakat sok községben nemcsak azért látogatják, mert kölcsönözni szeretnének az olvasók, hanem azért is, mert a könyvtáros segíteni tud a helyiek ügyes-bajos dolgaiban. A parajdiak például tudják, hogyha fénymásolniuk kell vagy segítségre van szükségük egy kérvény megírásában, akkor számíthatnak a könyvtárosra. Emellett az olvasók is gyakran használják a könyvtárat: több mint százötven aktív olvasója van a parajdi könyvtárnak. Minderről Kádár Margittal, a parajdi könyvtárossal beszélgettünk. ‒ Mióta dolgozik könyvtárosként, és milyen állapotban volt a könyvtár, amikor elkezdte a munkát? ‒ 1990-ben lettem könyvtáros, azelőtt a tanügyben helyettesítettem. Akkor még a kultúrotthonban volt a könyvtár, két külön helyiségben. 1995-től van itt, a polgármesteri hivatal udvarán, de akkor csak két teremben volt hely a könyveknek. 2014-ben sikerült bővíteni az épületet, akkor a pénzügy helyére került a könyvtár. Most sem olyan nagy, hogy sokan elférjenek az olvasóteremben, de jó, hogy legalább ekkora. Sokat költöztettük a könyveket, nagyon sok munka volt. Szerencsére volt, aki segítsen, de a zömét én végeztem. ‒ Milyen a könyvállomány? ‒ Szerintem megfelelő, sok jó minőségű könyvünk van. Sokat vásárolunk az önkormányzat segítségével. Magánszemélyek adományából is gyarapodik a könyvállomány, van, amikor egész hagyatékot a könyvtárnak adományoznak helyiek. Ennek köszönhetően sok meglévő, de rossz állapotú könyvet jobbra tudtam cserélni. Tartalmilag is igyekszem mindenféle témájú könyvet beszerezni, hogy mindenki kapjon neki való olvasmányt. Több mint tizenkétezer kötetünk van, köztük sok a meséskönyv, ifjúsági irodalom, szépirodalom, szakkönyvek. Beszéltünk a polgármesterrel arról, hogy az idén több helyi, kortárs szerző munkáját lenne jó beszerezni, mert erre is van igény. Ugyanakkor figyelek arra, hogy legyenek román nyelvű kötetek is, mert a községben erre is van igény. Nem mondom, hogy sok turista téved be a könyvtárba, de van, aki ellátogat, és ha román ajkú, akkor jó, ha neki is van megfelelő olvasmány. Van néhány, de nem annyi, amennyit szeretnénk. Az olvasók néha jelzik, hogy mire van igényük, és amikor sokan keresik ugyanazt a kötetet, olyankor felírom a címet, és megvásároljuk. ‒ Mit csinálnak a régi könyvekkel, amiket leírnak a leltárról? ‒ Felhasználtuk őket könyvszobrászaton. Nem teszem ki őket, hogy szabadon elvihetők, mert amit én leírok, az olyan, hogy már senkinek sem fog kelleni. ‒ Milyen intézmények támogatják a könyvtár működését? ‒ Az önkormányzat a fenntartó, tavaly például négyezer lejre tudtunk új könyveket vásárolni. Mint említettem, magánszemélyek is támogatnak, és a csepeli Munkásotthon könyvtára is nagyon sokat segített. Többek között pedig a Hargita Megyei Kulturális Központ adományozott nekünk könyveket, valamint a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont is. ‒ Az olvasókról mit lehet tudni? ‒ Tavaly 168 aktív olvasónk volt. Lehetne nagyobb is ez a szám, mert nagy a község. Nemrég figyeltem meg ‒ és meg is lepődtem ‒, hogy nagyon kevés gyerek van beiratkozva, de ez azért van, mert amikor eljönnek, mindig a szülő neve kerül fel az olvasójegyre. Egyébként sok gyerek jár a könyvtárba. ‒ Sok községben a könyvtárat nemcsak kölcsönzéskor látogatják a helyiek, hanem szerveznek különböző kézműves-tevékenységeket, előadássorozatokat, fórumokat. A parajdi könyvtárban szerveznek hasonló rendezvényeket? ‒ Kézműves-foglalkozást szerveztem, ami a járvány ideje alatt nem működhetett, és még nem indítottuk újra, de hamarosan újra megszervezzük. Gyerekeknek szól ez a tevékenység, mindig az ünnepekre készültünk valamilyen különlegességgel. Nagyon szerették a varrást, de vágtunk, ragasztottunk, festettünk is. Quilling-technikával is alkottunk, a könyvszobrászatot is kipróbáltuk. Ezek a legegyszerűbbek, mert még kicsik a gyerekek, de amit tudok, szívesen megtanítom nekik. Teázni is szoktunk ilyenkor, énekeket is tanultunk. Jó program volt, mert nem volt kötelező, mindenki csak akkor dolgozott, ha volt kedve. Jó hangulat volt mindig, habár a délutáni iskola után sokan fáradtan érkeztek ide. Kérdezték is nemrég, hogy lesz-e még könyvtár ‒ ők így nevezik ezt a tevékenységet ‒, és mondtam nekik, hogy lesz, csak kell még egy kis idő. Nem jönnek sokan egyszerre, mert nincs nagy hely az olvasóteremben, és nem könnyű egyszerre sok kisgyermekre vigyázni. Más programokhoz, a mostani versenyekhez nem csatlakoztunk, de régebb részt vettünk több ilyen rendezvényen, és nyertünk is díjakat. Egyébként tagja vagyok az Áprily Lajos Közművelődési Egyesületnek, és velük szoktunk mindenféle programokat szervezni. Szavalóversenyt, megemlékezést, kirándulásokat az Áprily-kúthoz és könyvbemutatót is rendeztünk. ‒ Milyen kapcsolatban van a községi könyvtár és az iskolai könyvtár? Szerveznek közös programokat a tanítókkal, tanárokkal? ‒ A tanárokkal nem szoktunk közös programokat szervezni, de van, hogy eljönnek könyvtárlátogatásra, de ‒ mivel nincs nagy hely a könyvtárban ‒ nehezen férnek el a gyerekek, főleg, ha egyszerre két osztály érkezik. A járvány miatt ez is elmaradt, de remélem, hogy hamarosan újraindul. Az iskolai könyvtárral jó a kapcsolatunk, az ottani könyvtárossal sokat segítünk egymásnak, hol én neki, hol ő nekem. ‒ A Kájoni János Megyei Könyvtár hogyan segíti a munkájában? ‒ Nagyon jó az együttműködés, szakmailag mindig segítenek. Tudom, hogy bármikor hozzájuk fordulhatok, számíthatok az ottani munkatársakra. Minden évben részt veszek a Romániai Magyar Könyvtárosok vándorgyűlésén, és az általuk szervezett tanfolyamokon is. A BiblioNet programhoz is csatlakoztunk, így sikerült három számítógépet szerezni, és mindenféle szükséges eszközöket. Nyomtatót is kaptunk, vetítőgépet és vásznat is. Könyvadományt is kapunk a megyei könyvtártól, és folyóiratokat is rendelnek a községi könyvtáraknak, amelyeket sokan keresnek. ‒ Milyen a viszony a helyiek és Ön, a könyvtáros között? ‒ Ide mindenki bejön, és nemcsak azért, hogy kölcsönözzenek. Ha segítség kell egy kérvény megírásában, hozzám fordulnak, és ha egy formanyomtatványt kell kitölteni, akkor is ide jönnek. Sokan fénymásolni, nyomtatni jönnek. Előfordul, hogy négyen-öten is itt vannak, de egyik sem vesz ki könyvet. Ma például jöttek, hogy segítsek kitölteni a népszámlálásos kérdőívet is. Bátran jönnek ide, bizalommal fordulnak hozzám, én pedig szívesen segítek, amiben tudok. ‒ Hogyan osztotta be a nyitvatartási időt úgy, hogy mindenkinek megfeleljen? ‒ Hétfőtől péntekig reggel nyolctól délután négyig vagyok itt, de amikor jöttek a gyerekek kézműveskedni, olyankor ötig-hatig is ittmaradtunk. ‒ Kitől kap visszajelzést? ‒ Leginkább az olvasóktól, akik ha bejönnek, megdicsérik a könyvtárat, a könyvek minőségét. Ők mindig jelzik, hogy mi a jó és mi a rossz.

Péter Ágnes