December 4-én, szombaton az Erdélyi Kárpát-Egy­e­sü­let Csík­szé­ki Osztálya (CsEKE) szervezésében, az éves túratervnek megfelelően, a Csíki-havasokba, Mikulás-túrára tartottunk Márton Adél és Márton Gyula vezetésével. A reggeli gyülekező a szépvízi víztározó szomszédságában volt, ahol régen látott túratársunk csatlakozott hozzánk, jó érzés volt újra találkozni a mesterünkkel, aki egykoron elindított ezen az úton és megszerettette velünk a magas hegyek világát. Az is örömmel töltött el, hogy ezúttal is sok szimpatizáns szegődött hozzánk. Aki már egyszer belekóstolt velünk a természetjárásba, az apránként a családja többi tagját is bevonja ebbe a tevékenységbe. A víztározótól a Szénás úton indultunk tovább, aztán a Gyertyánaszó nevű területen kezdődött a gyalogtúra, miután túravezetőink stílusosan Mikulás-sapkában köszöntöttek, ismertették a Mikulás-túra kialakulásának történetét és felvázolták az előttünk álló útvonalat, ami 18 km távolságot és megközelítőleg 700 m-es szintkülönbséget tartogatott számunkra, ennek nagy része a Nagy-Gozorú tetejére és a Szellő-tetőre való kikapaszkodásnál csúcsosodott. Indulás előtt a Mikulás-sapkás szervezők egy-egy túrabotból kaput formáztak, a résztvevők pedig alatta áthaladva megszámláltattak, a kijáratnál egy piros kicsi puttonyból édességet is kaptak energiapótló gyanánt az útra. Deres kaszálókon haladtunk keresztül, majd egy meredek ösvényen felfelé, olyan helyeken, ahol túravezetőnk gyermekkorának legszebb élményei születtek. Most is szívesen elevenítette fel ezeket a történeteket, amikor a kis kalibához és a szomszédságában álló hatalmas fenyőfához érkeztünk, amelyre többször is felkapaszkodtak annak idején. Innen körbenézve és a szemközti oldalakat pásztázva megpillantottuk a távolban a Pogány-havas és Széphavas íves domborulatait. A Nagy-Gozorú tetejéhez közeledve fenyőcsemeték sokasága sorakozott, olyanok voltak, mint a szépen díszített kicsi karácsonyfák. Tűleveleiket fagyott vízcseppek ékesítették, és beragyogta ezeket a napsugár, fényfüzérré alakítva, ünneplőbe öltöztetve az apró fákat. Miután elértük a Nagy-Gozorú tetejét, innen végig a gerinc vonalán haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőket-ereszkedőket magunk mögött hagyva, amíg elértük a Pálos-feje nevű részt, végig gyönyörű napsütésben. Itt egy mostanra már elcsendesedett esztenát magunk mögött hagyva, rácsatlakoztunk a piros kereszt turistajelzéssel ellátott útvonalra, amely Csobotfalváról indul, és már ismerős volt a menaságiak által szervezett Egyeskő 60 teljesítménytúráról. Ezen továbbhaladva, immár egyre fehérebb környezetben értük el a Szellő-tetőt (1494 m), a mai körtúránk legmagasabb pontját. A Szellő-tető már messziről jól kirajzolódik jellegzetes félig kopár, félig fenyőkkel borított oldalával, most még hangsúlyosabb volt ez a kettősség, ugyanis az északi felét hó borította, a déli oldalán a nap leolvasztotta a havat, és a felfelé vezető rövid, de igen meredek kaptató képezte a választóvonalat. Itt a hegyen hamarabb érkeznek a Mikulások, látszott, hogy dolgoztak már ezen a helyen, finoman megrázták ősz szakállukat, beborítva ezáltal a hegyoldalt finom porhóval. Ajándékba kaptuk ezt a mai napot, az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a napsugár mindvégig simogatott, ezúttal a Szellő-tetőn se fújt a szél, ami ritka jelenségnek számít ezen a helyen. A ragyogó, tiszta időnek köszönhetően jó messzire elláttunk a hegy tetejéről, amire nem könnyű a feljutás a meredekebbik oldalról, de az elénk táruló látvány mindenért kárpótol. A csúcsfotó idejére még a hátizsákokban lapuló Mikulás-sapkák is előkerültek, volt rénszarvasagancsos fejdísz és zöld manósapka is, hogy teljes legyen az összkép. A vidám hangulat ezúttal is garantált volt, ami ezeknek a túráknak elmaradhatatlan velejárója. Ebédünket a menedékkunyhó köré telepedve fogyasztottuk, sütkérezve a napon, aztán a pihenő után lefelé ereszkedtünk a havas úton. Kis kitérőt tettünk a Motorsirülő nevű helyre, melynek történetét és az első világháborúhoz kapcsolódó eseményeket egyik túratársunk részletesen ismertette. Egy darabig az aszfaltozott Szénás úton haladtunk lefelé, amelyre vékony jégréteg fagyott, így a felülete nagyon csúszóssá vált, a közúti forgalom számára nemhiába van korlátozás ezen a szakaszon november 15.–április 15. időszakban. A bakancsos talpaknak mégiscsak jobb a mohás, puha pázsit és még a köves ösvény is, ebből a meggondolásból rátértünk a régi Szénás út nyomvonalára, és ezen ereszkedtünk vissza a völgyben várakozó autókig. Szép napunk volt, és minden ilyen természetben töltött, élményekkel telített nap az életünkben ajándék, a legszebb, amit kaphatunk. Köszönet a túravezetőinknek, hogy egész év folyamán lelkesen felvállalják a közösségi programjaink megszervezését, és megszépítik ezáltal napjainkat, éveinket, életünket.

Péterffy Ágnes-Katalin