Hirdetés

Mikrovállalkozások „dilemmái”…

HN-információ
Január 1-jétől érvénybe léptek az Adótörvénykönyvnek, illetve az Adóeljárási Törvénykönyvnek egyes előírásait módosító és kiegészítő, még a múlt esztendőben meghozott jogszabályok. Ezekre rápótolt a múlt hónap folyamán a Grindeanu-kormány is, nevezetesen január a 6-án megjelent 2017/3-as sürgősségi kormányrendelet révén. Ennek a kormányrendeletnek az előírásai február 1-jétől váltak hatályossá, s azok nyomán az Adótörvénykönyv eddig hatályos rendelkezései közül 33 módosult. Az új előírások egy részét vázlatosan már ismertettük lapunk január 11-i számában, s azok között utaltunk a mikrovállalkozásokat érintő fontosabb előírásokra is. Lévén, hogy szakmai körökben is mutatkoznak véleménykülönbségek, érdemesnek tartjuk visszatérni a mikrovállalkozások megadózásának jelenlegi módjára. Kezdenénk azzal, hogy a kormányrendelet vonatkozó előírásai február 1-jétől léptek hatályba, a január hónapra vonatkozóan az érintett mikrovállalkozásoknak az eddigiek szerint kell eljárniuk. Tehát azok a cégek, akik 2016. december 31-én a nyereségadót fizetők soraiba tartoztak, január hónapra vonatkozóan is a nyereségadóra vonatkozó nyilatkozatot kell benyújtaniuk. A 101-es űrlapról van szó, s annak utolsó benyújtási határideje február 25. Ettől az időponttól amennyiben a megelőző pénzügyi periódusban, azaz a 2016-os esztendőben bevételük nem haladta meg az 500 000 eurót, akkor át kell térjenek a mikrovállalatokra kivetett adó alkalmazására. Ez az érték a megadózandó jövedelemre vonatkozik (azaz az adómentességet élvező jövedelmi kategóriákat figyelmen kívül kell hagyni), s lejben kifejezve ez 2 270 550 lejt jelent. Ebben az összefüggésben utalnunk kell arra, hogy a közpénzügyi minisztérium február 3-án keltezett egyik körlevele értelmében az az árfolyam, amivel számolni kell, 4,5411 lej/euró. Ez az érték alkalmazandó a múlt esztendei lejben kifejezett bevétel értékének a megállapítása esetében is. Kötelező-e vagy sem A sürgősségi kormányrendelet értelmében mindazon cégek, amelyek eleget tesznek a mikrovállalkozások besorolási követelményeinek, február 1-jétől kötelező módon át kell térjenek az azokra vonatkozó adózási rendszerre. Ugyancsak a február 1-jei időponttól kezdődően megváltozott azok adókulcsa is: azok esetében, amelyeknek nincs alkalmazottjuk, 3 százalékos adókulcsot kell alkalmazni, azok esetében viszont, amelyek egy vagy annál több alkalmazottat foglalkoztatnak, egyszázalékost. Ez az előírás, mármint a jövedelemre kivetett egy- vagy háromszázalékos adókulcs kötelező alkalmazása sokaknál kiverte a biztosítékot. Vannak olyan vállalkozók is, akik határozottan állítják, hogy ez az adózás esetenként hátrányos lehet. Egy kolozsvári vállalkozó például egy virtuális számítást is végzett, s szerinte egy kétmillió lejes évi üzleti forgalom esetében az egyszázalékos adókulcs 20 ezer lejt jelent, de számolva az általa realizált 2-3 százalékos profitrátával, ha nyereségadót fizetne, akkor csak 17 ezer lejről lehetne szó. A költségvetési tanács hozzávetőleges számításai szerint viszont azok a hazai vállalatok, amelyek éves üzleti forgalma kevesebb, mint 500 ezer euró, együttesen az új adózási séma nyomán körülbelül 1,3 milliárd lejt „nyerhetnek”, azaz takaríthatnak meg. Amennyiben viszont egy adott cégnek a törzstőkéje meghaladná a 45 ezer lejt, akkor módjában állna megválasztania az adózás módozatát. A dolgot tovább bonyolítja az is, hogy az idéntől hatályba lépett a vendéglátó- és szállodaipari vállalkozások sajátos megadózására vonatkozó jogszabály. Nos, felmerül az a kérdés, hogy van-e, lesz-e „átjárhatóság” egyes esetekben a két adónem, a mikrovállalkozások jövedelmi adója és a vendéglátóiparosok sajátos adója között. (Amúgy ez utóbbira vonatkozóan mindmáig nem jelentek meg a jogszabály alkalmazási normái.) Az egyik tekintélyes hazai adószakértő, Adrian Bența szerint amennyiben egy vállalkozó számára esetleg hátrányosnak mutatkozna a mikrovállalkozási adózási módozat, akkor a kiutat a törzstőke megemelése jelentené a már említett 45 ezer lejre. A szakértő szerint viszont alaposan mérlegelni kell a különböző adózási lehetőségeket és nem csupán pillanatnyi impulzus nyomán dönteni. Amire figyelni kell… Adótanácsadó szakcégek illetékesei amolyan eligazító jellegű számításokat végeztek. Nos, számításaik szerint amennyiben egy adott cég esetében a profitráta meghaladja a 18,75 százalékot, ajánlatosabb a 3 százalékos adókulcsos mikrovállalkozásban „gondolkozni”. Amennyiben a nyereségráta meghaladja a 6,25 százalékot, akkor akár az egyszázalékos adókulcsot alkalmazó mikrovállalkozás bizonyulhat előnyösebbnek. Továbbá azok a mikrovállalkozások, amelyek eddig nyereségadót fizettek, jobb, ha nem térnek át a mikrovállalkozások jövedelmére alkalmazott adózási rendszerre, amennyiben igen alacsony a profitrátájuk, illetve a megelőző időszakokban viszonylag jelentős veszteségeket jegyeztek, s azokat valamilyen módon vissza akarják nyerni, továbbá azok, amelyek olyan nagy arányú beruházásokat terveznek. A Coface adótanácsadó cég tanulmánya szerint a sürgősségi kormányrendeletnek nem lesz jelentősebb szerepe az érintett vállalkozások nettó eredményei tekintetében. Ezt a feltételezést arra alapozzák, hogy ugyancsak február 1-től az országos minimálbér kvantuma 1250 lejről 1450 lejre emelkedett, s ennek okán olyan pótlólagos költségei jelentkeztek, amelyeket nem lesz képes ellensúlyozni a mikrovállalkozásokra kivetett kedvezőbbnek tűnő adókulcs. A szakmai körökben megfogalmazott vélemények, a különböző elemzők számításai arra engednek következtetni, hogy nemigen tisztult ki, legalábbis egyelőre nem, a kép a mikrovállalkozásokat érintő új adózási rendszer hatásmechanizmusa tekintetében. Egyesek szerint mindezt bonyolítja az is, hogy az Adótörvénykönyv egyes előírásait módosító jogszabályokkal nem tartott lépést az Adótörvénykönyv alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó kormányhatározat „aktualizálása”. Hecser Zoltán


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!