Nem a tananyaggal, hanem a matematikatanárok módszertani felkészültségével, pszicho­peda­gógiai tudásával van gond. Jó, a gyermek mentális fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó módszerekkel a matematika igenis megtanítható, és a vizsga jó eredménnyel letehető – ezt vallja Bíró G. Albert székelyudvarhelyi nyugalmazott matematikatanár, eredményes oktatási segédeszközök kidolgozója, módszertani szakértő. [caption id="attachment_91080" align="aligncenter" width="4090"] Matek a pólón. Megjeleníthető és letapogatható tudomány, látássérülteknek is[/caption] Sokan érettségiztek tegnap matematikából, az eredményeket még nem lehet tudni, de az előző években tapasztaltak alapján előrevetíthető, hogy a románjegyek után vagy mellett a matekjegyek lesznek a leggyengébbek. A nyolcadikosok országos értékelő vizsgájának már ismert a végeredménye, amely egyfajta látleletként is értelmezhető: a tanulóknak majdnem fele alig éri el az ötöst, és az átlagosan 2500–3000 fiatal közül százak dolgozatára kerül kettes, hármas vagy négyes osztályzat (idén 83-an még kettest sem kaptak), miközben 9-es, 10-es jegy nagyon kevés van. Lehetne jobb is A székelyudvarhelyi matematikatanár, Bíró G. Albert nyugalomba vonulása óta is aktívan foglalkozik diákok vizsgára való felkészítésével. „Csapatában” – ahogy mondani szokták – gyengék és közepesek vannak nagyobb arányban. Tavaly húsz-húsz diákot készített fel a nyolcadikos záróvizsgára és az érettségire. Az előbbiek átlaga a matekvizsgán 9,60 lett, az utóbbiaké 9,80. – Idén olyan diákjaim vannak, akik a próbaérettségin 2,20–3,50 közötti eredményekkel indultak. Az érettségin várhatóan megírják a 8-ast – jegyezte meg a matematikatanár. Bíró G. Albert bő négy évtizedes pedagógusi tapasztalattal, saját, újító, hatékonyságot növelő módszereivel foglalkozik a diákokkal. Már évekkel ezelőtt elkészítette a matek elsajátítását jelentősen megkönnyítő tárgyi modellező készletet, kidolgozta az oktató kártyás rendszert, és – ahogy fogalmaz – a „kütyüktől” sem húzódozik, megtanulta a dinamikus rajzprogramot használni, és a számítógépes modellezést is „beveti” a matematika könnyebb befogadhatósága érdekében. Akkor mi a baj? Katasztrofális a matematika helyzete az iskolákban – vélekedett a nagy tapasztalatú pedagógus. Ennek okát leginkább abban látja, hogy megszűntek a módszertani központok, és rengeteg kívánnivalót hagy maga után a matektanárok képzése. – Az egyetemen felvett módszertani kurzustól nem lesz senki matektanár. A matektanárnak értenie kell a matematikát, és értenie kell a gyermeket is! De hiányzik a pedagógusok pszichológiai, tanulásmódszertani, tanuláslélektani felkészítése. Meg kéne tanítani a gyermekeket tanulni, ehelyett görcsöket alakítunk ki, és nagyon korán beáll a matekfrász. Viszont, ha a pedagógus értené a tantárgyát és a gyermeket is, minden esetben le tudná vinni az elsajátítandó anyagot arra a szintre, ahonnan már a diák is elindulhat – közölte a tanár úr. A tananyaggal szerinte nincs baj, lehet válogatni a tankönyvek közül, és mindegyik annyira „lebutított” tartalmat kínál, hogy normál intelligenciával rendelkező gyermek módszertanilag felkészült pedagógussal a jó közepesnél magasabb szinten is kéne értse a matematikát. A vizsgakövetelmények is jól megközelíthetők szerinte – jó felkészítés esetén. – Nincs olyan, hogy nincs érzéke a gyereknek matematikához. De a tanár gyakran megszégyeníti a gyereket, elülteti benne, hogy ő nem képes – mondta Bíró G. Albert, aki erősen bírálta a tanárok hozzáállását. Új módszereket kéne elsajátítaniuk szerinte, és igen, a technika, a számítógép használata is már jogos elvárás velük szemben. A diákok esetében viszont az is nehezíti még a matematika elsajátítását, hogy hadilábon állnak a szövegértelmezéssel – tette hozzá a tanár úr. Ő egyébként nem tartja jónak a délutáni magánórákat sem, amire rákényszerülnek sokan, mert már több kutatás is kimutatta: a gyermek nagyon elfárad. A mateket meg kell jeleníteni A módszeréről beszélve Bíró G. Albert elmagyarázta, hogy a matektanítás során először tárgyi modellezésre van szükség, amikor a gyereknek lehetősége van végigtapogatni, meghajtogatni, adott esetben szagolni (ezt a módszert komoly eredményességgel alkalmazza nemlátók vagy gyengénlátók során), a munkába minél több érzékszervet vonnak be, mert a többszörös megközelítés hatására jóval hatékonyabban alakul ki a térszemlélet. Ha ez már megvan, és a logikus gondolkodás kezd működni, jöhetnek a grafikai kártyák. – Nem kell könyv. Matematikából elég 60 oktatókártya egészen az érettségiig. Még egy 12 oldalas fogalomtárat is használok. Mindez bőven elég – közölte a tanár úr. A felvázoltak után megnézik, hogy a kézzelfogható valóságot hogyan lehet átvinni egy kicsit elvontabb, azaz a grafikai szintre. Itt már a számítógépes modellezés is jöhet, majd ezután jön az absztrakt szint. Bíró G. szerint mintafeladatokat kell adni a tanulónak, és tíz elég ahhoz, hogy 8-ason felül teljesítsen a vizsgán. – A lényeg, hogy fel kell tárni a legközelebbi fejlődési zónát, és ott kell hatni. Ha még nincs kész valamire a diák, megijesztem. A gyerekek sokáig a konkrét cselekvések szintjén vannak, saját kutatásaim alapján is csak jóval később (18 éves kor körül) érik el az absztrakciós szintet, de a logikai készség, gondolkodás fejleszthető, megtanulható. Humorral, megértéssel kell közelíteni – hangsúlyozta ars poeticáját a pedagógus. Bíró G. Albert szerint komolyan foglalkozni kellene a matematikaoktatás helyzetével, igenis figyelembe kéne venni a gyenge eredményeket, és tenni kéne valamit. Az biztos, hogy a pedagógusképzésben, illetve a pedagógiai gyakorlatban szemléletváltásra van szükség.   Asztalos Ágnes