borús égbolt
Mi lesz a „hasonló esetekkel”?
Végre! Székelyudvarhelynek is megvan a saját migráns-sztorija!
A hét első napjának kora délutánján idegennek látszó embereket véltek felfedezni a városlakók a több bevásárlóközpontot is ellátó nagy parkoló környékén, és közülük nem is kevesen – legalább 20-an – azt a fáradságot is vették, hogy bejelentést tegyenek az állami és helyi rendőrségnél, miszerint migránsokat láttak. Még többen voltak, akik autóból, gyalogosan elsétálva lefotózták az „eseményt”, azaz a „migránsokat”, majd hatalmas lendülettel osztogatták a közösségi oldalon. A riogatók közé még egy – magát az udvarhelyiek érdekében tevékenykedő csapatnak tartó – civil szervezet is beállt.
Szóval éberség volt. Nem is kevés. Az udvarhelyi résen van.
A rendőrség – mindkettő – egymást erősítve kiszállt a helyszínre, majd megállapította: Székelyudvarhelyen megszállt, romániai körúton lévő motoros turisták bátorkodtak bevásárolni, illetve feltűnni a forgalmas közterületen. A helyi pénzből fenntartott helyi rendőrség késő délután közleményben tudatta az aggódó városlakókkal, hogy „a 14 személy izraeli állampolgár, akik érvényes belépési engedéllyel rendelkeznek, április 17-én, kedden hagyják el városunkat”. Eddig még elmegy, de most következik a csattanó: a helyi rendőrség köszöni a városlakók észrevételeit és együttműködését (miben, miért?), valamint arra kéri őket, hogy „amennyiben hasonló esettel találkoznak, bizalommal hívják a Helyi Rendőrséget”.
Na, éber polgárok, feladat feladva: jön a turistaszezon, tessék nyitott szemmel járni-kelni, sőt aludni is, nehogy holmi betolakodók lepjék el kies tájainkat (ahol állítólag évek óta a turizmus fellendítésén ügyködik mindenki, és ahol vannak olyan falvak, amelyikben majdnem minden második ház kihasználatlan panzió stb.), majd randalírozni kezdjenek, netán erőszakolni a székely ember lányait, asszonyait, anyját, nővérét. Az éberségre, sasszemre nagy szükség lesz, hiszen valamilyen módon meg kell majd különböztetni az év melegebbik felében megnövekvő „idegenáramlásban”, hogy ki a „migráns” és ki a jószándékú turista.
De hát a székely köztudottan leleményes, mindent (is) jobban tud másnál, neki egyértelmű: aki fehér, az turista, aki kissé sötétebb bőrszínnel merészkedik ide, az tuti biztos, hogy migráns. Ja, és nehogy elfeledjék az éber polgárok a nagy figyelésben: minderről pontos jelentést kell(ene) adni a helyi rendőrségnek, hogy ők, ha szükség, „azonosítsák” az ide tévedő embereket. Már látom lelki szemeimmel, amikor valami csoda folytán mondjuk dél-európai turisták érkeznek hozzánk, és lerohanják őket a helyi rendőrök.
Azért – amíg még van egy kis idő a felkészülésre – az sem ártana, ha az éber polgárok tanulmányoznák néhány szó jelentését, például utánanéznének, ki a migráns és ki a menekült, mit is jelent valójában a liberális szó, s netán a tolerancia fogalmával is ismerkedhetnének egy picit. Merthogy – érdekes módon – ezek a fogalmak egyébként eléggé húsbavágók minekünk, székelyeknek.
Kedves éber polgárok! Fiataljaink, barátaitok, családtagjaitok, gyermekeitek jelentős része maga is migráns, akinek befogadó hazájában nagyon jól fognak a liberális értékek (mint személyes szabadság, egyenjogúság, törvény előtti egyenlőség, szólás- és vallásszabadság stb.) és a tolerancia. Sőt mi magunk – mint kisebbség is – többek között ezen az alapon kérjük, követeljük egyfolytában jogainkat. Akkor hogy is vagyunk ezekkel a fogalmakkal? Nekünk kell, de mi nem tesszük?
Szép új világ… Mi történt velünk? Csak kamu hírekből és propagandából, a bűnbakképzés ősi szokására alapozva tájékozódunk? De hát van, kell legyen saját eszünk is! Talán jó lenne, ha táplálnánk utazással, olvasással, komolyabb hírforrások szemlézgetésével, nyitottsággal is. Mert a világ változó és sokszínű, és sokféleképpen magyarázható, s ezt épp nekünk kellene nagyon jól tudnunk. A veszett félelem nem óv meg, de zűrös helyzetben az önálló, higgadt, felelősségteljes, rugalmas gondolkodás mindig jó iránymutató lehet.
Hétfőn vizsgáztunk. De könyörgöm: migránsok, Udvarhelyen? Ne vicceljünk már, több száz kilométerre a határoktól a sokat átkozott gödrös utak, netán a Küküllő veti ide őket? Miközben megvannak nekünk a saját, jól körülhatárolható, megoldásra váró problémáink: a kisebbségi helyzetünk, a romákkal való együttélés, a mélyszegénységben élő gyermekek esélyegyenlőségének hiánya, a családon belüli és egyáltalán a nők elleni (helyi férfiak által elkövetett) erőszak csökkentése, és még bőven sorolhatnám...
De nem teszem, viszont reménykedem, hogy hasonló esetek szülővárosomban többet nem fordulnak elő. És jelentgetni sem kezdünk a helyi rendőrségnek. Bőrszín alapján főleg nem.
Asztalos Ágnes
