kevés felhő
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Mi kibírnánk vajon?
Téliesre fordult a csíki időjárás. Ez magában nem szokatlan jelenség errefelé így, december vége felé, ám az utóbbi években tapasztalt enyhe telek miatt már a mínusz tíz fok körüli hőmérsékletnél is hajlamosak vagyunk farkasordító hideget emlegetni. Ahányszor szorosabbra húzom a kabátot magamon és kapucnim rejtekébe burkolózom, mindig eszembe jutnak azok, akik valamiért ki voltak, vagy éppenséggel manapság is ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ha belegondolok, hogy elődeink, nagy-, de még inkább dédszüleink megjárták a háborúk poklát. Jeges harcmezőkön, nélkülözve, embertelen körülmények között álltak helyt. A táborokba zártak, a gulág foglyai, a kényszermunkára elhurcoltak, a börtönbe vetettek mind olyan testi és lelki megpróbáltatásokat éltek át, ami a mai, kényelemhez szokott tudatunk számára szinte felfoghatatlan.
Talán elképzelni sem tudjuk, milyen a valódi kiszolgáltatottság, milyen éhezni, fázni és rettegni attól, hogy megérjük-e a holnapot. Sokszor elgondolom, lennék-e valódi túlélő? Vajon felébrednének-e bennem azok az ösztönök, kikristályosodnának-e azok a készségek, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy szélsőséges helyzetben ne a feladás, hanem a minden áron való túlélés akarata kerekedjen felül a testemben, a tudatomban?
Az egyik kedvenc televíziós reality-sorozatomban egy természetjáró fiatalember mutatja be saját bevált túlélési technikáit. Csodálattal és néha borzongva figyelem erőfeszítéseit, még akkor is, ha tudom, mellette egy televíziós stáb dolgozik, bizonyára segítséget nyújtanának alkotótársai, ha valódi életveszélybe kerülne. Nem tudom, mit bír a mai ember, de azt láttam, hogy sokan élnek a 21. században is nélkülözések közepette, elhanyagoltan, vagy éppen hajlék nélkül. Egy-egy emberi sorsot látva mindig végigfut rajtam: mi kibírnánk vajon? Elég erőnk volna a túléléshez? Hol az a pont, amikor feladnánk?
Sok a kérdés, és csak szívből remélhetem, sem nekem, sem e sorok olvasóinak nem kell soha a saját életét féltve válaszokat találni rájuk. Ha pedig mégis, akkor bátran merítsünk erőt eleink példájából, akik soha, semmilyen körülmények között nem adták fel a küzdelmet életük, családjuk, hazájuk védelmében.
Farkas Endre
.jpg)
