Mosolyogsz, de érzem, hogy belül szorongsz… Féltő szemmel figyeled hároméves kislányodat, aki előttünk a földön játszik, de hangod színéből kihallom, hogy igazából a magad irdatlan gondjaival vagy elfoglalva… Mivel először vagy nálam, nem tudod, mit mondhatsz el nekem és mit nem? És mert sokat hallgatok, ugyanis egész lényedet meg akarom érteni, zavarban vagy, és nem tudod, hogy értem-e, amit mondasz, vagy sem? És akkor kibuggyan belőled: „Céltalanná vált minden… Ha nem lenne ő…” – és kislányod felé intesz, „…akkor… …”… Nem fejezed be a mondatot, de megértem… Más is van velünk, ezért hagyom, hogy ti ketten beszéljetek. A női lelkek hamarabb összeérnek ennyi tengernyi szenvedés láttán… Sok jó tanácsot kapsz tőlünk, még több címet és telefonszámot, s azzal a szent ígérettel engedlek el, hogy még visszajössz… Megfogadod… Én meg közben gondolkozom, és megfogalmazom azt, amit Neked, most célt vesztettnek, mondani szeretnék… De mivel nem vagyok benne biztos, hogy a következő találkozónk alkalmával is ilyen céltalan leszel, most leírom Neked – és mindenkinek – ezeket a gondolatokat arra az esetre, ha ugyanilyen helyzetbe kerülne… Kérdezz meg száz embert egymás után az utcán, hogy mit várnak az élettől? És ők százszor egymás után száz különböző választ adnak majd Neked. Ami viszont a különböző válaszokban közös lesz, az az, hogy mindegyiküknek van egy célja! És mindegyik erre a célra irányítja az életét. És mindent el is követ azért, hogy ezt a célt elérje. Jegyezd meg: Minden ember számára életbevágóan fontos a cél! A cél – életed értelme… A cél – cselekedeteid motorja… A cél – mindennapjaid iránytűje… A cél – rád váró kincshez vezető térkép… A cél – jellemed formálója… A cél – szenvedésre, kudarcra, fáradságra és tragédiára a leghatékonyabb gyógyír… A cél – maga az élet… Azok az emberek, akiknek nincs céljuk, céltalanul elfecsérlik az életüket, és egy nap majd azt kell megállapítaniuk, hogy elveszítették annak fonalát. Csavargókká váltak, akik egyik napról a másikra tengetik mindennapjaikat, és ha őszinték lennének önmagukhoz, be kellene vallaniuk, hogy az élettől már nem is várnak semmit… Megfeneklettek és elsekélyesedtek… Ne feledd, Te csak úgy juthatsz előbbre, ha megnevezed életed célját. És csak úgy juthatsz magasabbra, ha ez a cél nap mint nap szemed előtt lebeg. És csak úgy éred el életed célját, ha minden idegszáladdal harcolsz érte. Valahol azt olvastam: „Ha fontos neked a célod, akkor megoldást találsz. Ha nem, akkor csak kifogást.” Hogy milyen érdekes és milyen érdekfeszítő, lebilincselő egy cél szerint élni az életed, azt csak akkor látod meg, ha kimondod a célt, célba veszed és minden erőddel harcolsz érte. Harcolj a célodért, hidd el, megéri! Mert csak oda jutsz el, ahova nézel. Hova nézel? Ft. Dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános