tiszta égbolt
Mézes kenyér
Alapvetően nem vagyok nosztalgikus alkat. Bár szívesen emlékszem vissza a múlt eseményeire, érdekel a történelem, és régi tárgyakat is gyűjtök, mégsem mondhatom, hogy nap mint nap a múltba révednék, és azt mormolnám magam elé: régen minden jobb volt. Bizonyára volt, ami jobb volt a 21. századot megelőző korokban, és biztos, hogy számtalan dolog viszont rosszabb, vagy legalábbis más. Néhány dolog azonban nem változott. Ilyen számomra a mézes kenyér.
Hogy honnan, az elmém mely hátsó zugából tört elő ennek az egyszerű, ám nagyszerű ételnek az emléke, fogalmam sincs. Utoljára talán kisiskoláskoromban ettem mézzel lecsorgatott kenyeret. Uzsonnára kaptuk az iskolában. A szakács nénik, gondolom, már reggel elkészítették, délutánra a kenyérszeletek mézzel csorgatott fele enyhén megkeményedett, ahogy átitatódott az édes hozzávalótól. Gyerekként két pofára tudtam enni, de azóta sem kívántam meg. Egyik este aztán a semmiből beugrott, hogy mézes kenyeret fogok enni. Annak rendje és módja szerint fogtam a hozzávalókat, jelesül a kenyeret és a mézet, és némi csorgatást követően készen is volt a vacsora. Nem volt türelmem megvárni, amíg a kenyeret átitatja a méz és megkérgesedik, de így is megállta a helyét.
Hogy miért is írom le mindezt? Talán mert gyakran átgondolom, hogy ha valami hiányzik a régi időkből, az a praktikusság és az egyszerűség. Manapság mindent túlbonyolítunk, túlgondolunk, túlszervezünk. Tévedés ne essék, ez alól én sem vagyok kivétel! Én is ugyanazokat a túlbonyolított köröket futom le minden egyes napon, mint bárki más, miközben emlékeimben eleven példaként él régi emberek élete, gondolkodása. Azt gondolom, a mézes kenyér egy apró, ám jelentős lépés lehet a praktikusság felé. Nem szó szerint, hanem csak úgy, szimbolikusan. Számomra ez az étel jelenti a letisztult gondolkodást. Két összetevő, minimális idő- és energiaráfordítás, és mégis értékes végeredmény. Minden feladatunkat ilyen letisztult módon kellene végeznünk, és akkor máris egyszerűbb lenne az élet.
Próbáld ki bátran, kedves olvasó, kend meg Te is a magad mézes kenyerét, és dőlj hátra kicsit az így megspórolt időt kihasználva. Jó étvágyat hozzá!
Farkas Endre
.jpg)