Mesél a múlt Alfaluban

Digitalizálták a gyer­gyó­al­fal­vi templom to­rony­gomb­já­ba helyezett időkapszulát. A nem mindennapi esemény előzménye, hogy a jú­li­us­ban bekövetkezett pusz­tí­tó vihar meghajlította a templomtorony apostoli keresztjét. Emiatt több szakember által végzett restaurálási folyamat kezdődött, amelynek részeként az 1930-ban elhelyezett toronygömböt is restaurálták. A benne talált iratok a korabeli viszonyokról, a Trianon utáni állapotokról és arról a többéves pereskedésről adnak hírt, amelyet ennek az emlékiratnak az elhelyezése váltott ki.

Boncina-Székely Szidónia
Becsült olvasási idő: 7 perc
Mesél a múlt Alfaluban
Balról Balogh Baricz János, aki kivágta a gömböt, hogy megmentse az emlékírókat a hatósági számonkéréstől

A műemlék épületté nyil­ván­í­tott gyer­gyó­al­fal­vi templom hosszú évszázadok óta mesél: a sorozatos átépítések, felújítások, bővítések mind azt igazolják, hogy ebben a nagyközségben erős hitű közösség él, amely számára mindig fontos volt az a hely, ahol történelmük íródott. 
Egy nagy léptékű felújítás 1930-ban vált szükségessé és időszerűvé. Ekkor építették a templom északi oldalhajóját, a munkálatok a helyi polgárság, a közbirtokosság, az egyháztanács és a falubeliek támogatásával kezdődtek el, májusban. A falumonográfia szerint a bővített templomot 1930. november 9-én szentelték fel; a két emlékiratot pedig ugyanezen év júliusában fogalmazták meg.
A falubeliek köztudatában még él a történet, mely szerint bizonyos árulás miatt fény derült az emlékiratok tartalmára. A hatóságok ezért csendőri felügyeletet állítottak a toronylábhoz, amelyet csak akkor voltak hajlandóak eltávolítani, ha az emlékiratokat leveszik a toronygombból. A források szerint egy alfalvi szobafestő vállalkozott arra, hogy kivegye a dokumentumokat a toronyból, hogy azok ne kerüljenek a hatóságok kezére. Mivel az eltávolítási akcióba hiba csúszott, és a dokumentumok mégis a hatóságok kezébe kerültek, ugyanazon év októberében ezek kivonatát ismét elhelyezték az időkapszulában. A dokumentumokat idén szeptemberben digitalizálta Gál Levente, a Tarisznyás Márton Múzeum munkatársa: ezek tartalmáról, keletkezésének körülményeiről számolt be.

– Az időkapszulában található dokumentumok 1930. júliusi és októberi keltezésűek, kivonatai annak, amit korábban elhelyeztek itt. Erre számos utalást találunk ezekben a dokumentumokban, illetve Gyergyóalfalu monográfiájában, amelyben teljes terjedelemben közlik a hatóságok kezére került írásokat. Az emiatt elkezdődött és három évig tartó jogi procedúra végén elismerik, hogy nincs államellenes ezekben az írásokban, és ejtik a szerkesztők elleni vádakat. A gömbben másodszorra elhelyezett iratokban is utalnak a Trianon utáni állapotokra, a kedvezőtlen gazdasági helyzetre

– ismertette az emlékiratok keletkezésének körülményeit Gál Levente.

Állványok a torony körül és a mellékhajó falainak építése 1930-ban

Emlékiratok közösségről, családról, adakozásról

A toronygombban talált dokumentumok közül jelentős a felújítás idején papi szolgálatot teljesítő Gaál Tamás plébános emlékirata.
„Hosszú írást csináltam az egyház történetéről, a régmúltról és a jelenről, de mivel azt a vádat emelték ellenünk, hogy irredenta iratokat helyeztünk el, az ügyészség levetette, s most nincsen időm azokat újból leírni” – utal az akkori plébános október 7-i írásában a korábbi dokumentumokra, majd röviden összegzi annak tartalmát.

– Az egyoldalas kéziratban az első templom építéséről közöl adatokat a plébános, majd a 17–18. század fontos egyháztörténeti momentumait említi, beszámol az 1930-as beruházás anyagi vonatkozásairól, kiemelve, hogy a pénz értéktelenedése miatt lemondanak a templom további bővítéséről, csak az északi oldalhajó épül meg, a déli nem, hiszen a további munkálatok elhúzódnának. Ehelyett az összegyűlt pénzből átépítik a felszegi iskolát és bekerítik a temetőt

– avatott be az első emlékirat tartalmába Gál Levente muzeológus.
A polgárság és az egyháztanács tagjai 1930 júliusában fogalmaznak meg emlékiratot, amelyben röviden összegzik a korabeli állapotokat, elégedetlenséget fogalmaznak meg az impériumváltás utáni időszak kapcsán, majd kézjegyükkel látják el azt. A felújítást végző szakemberek, Nagy Károly bádogosmester és társa, a gyergyóújfalvi Pál Imre, akik a kupola felújítási munkálatait végezték, utólagos bejegyzést tettek az emlékirat hátoldalára, a munkálatok kapcsán, 1930. október 6-i keltezéssel.
„Ezen emlékiratokat a gömbbe betették Pál Imre és Leopold Ferenc bádogosok október 6-án, Pál Imre gyer­gyó­újfalvi lakos és menyasszonya, Ambrus Ilonka, Ambrus Ágoston unokája. Ezt a gömböt már másodszor szereltük fel, mert kivallották és ami benne volt, a hatóságok kezére adták” – olvasható a tárgyalt emlékirat hátoldalán.
Személyes családi emlékek, fényképek, régi bankjegyek és egy leltár az egyháznak adományozott javakról – ezeket helyezte az örmény származású Lukács család saját időkapszulájába. A dokumentumok igazolják, hogy a család az 1800-as évek elején jelent meg Gyergyóalfaluban, ahol jelentős kereskedelmi, később ipari tevékenységet folytattak, majd az államosítás idején kilakoltatták őket, elvették ingatlanjaikat. 
Később Lukács István legkisebb fia, János él a családi házban, leszármazottai jelenleg nem élnek itthon, de rendszeresen hazajárnak és minden évben megemlékeznek felmenőikről. A torony időkapszulájában elhelyezett dokumentumokból teljes kép rajzolódik ki a családi kapcsolatokról, a mellékelt fotóknak köszönhetően mindenki azonosítható. Más forrásokból tudjuk, hogy a Lukács család az egyházközség fő támogatói közé tartozott, ők adományozták a Szent István királyt ábrázoló üvegablakot a templom javára, valamint a jelenlegi orgonát is.
Gál Levente kiemelte: a dokumentumok között fotótörténeti érdekesség is van, Ruczeszdorfer Ferenc műtermében készült egy portré Lu­kács Mártonról. A fotó minden bizonnyal a 20. század első éveiben készült, hiszen a fentnevezett fotográfus 1902–1904 között tevékenykedett a térségben.

Gaál Tamás plébános emlékirata

Bővült a toronygomb tartalma

A digitalizált dokumentumokat a múlt hónapban helyezték vissza a gyergyóalfalvi templom toronygombjába, mellékelve újabb iratokat és egy digitális eszközt, huszonegyedik századi egyháztörténeti adatokkal.

– Ft. Borka Ernő plébános mint az egyházközség elöljárója, valamint az egyháztanács tagjai emlékiratot fogalmaztak meg, amelyben ismertetik, milyen környezeti tényezők hatására kellett levenni a gömböt. Leírták, milyen állapotban találták a bádogozást, a gerendákat, milyen javításokra volt szükség. Néhány fotóval és dokumentummal ismertették az egyházi élet főbb pillanatait, illetve egy adathordozót is elhelyeztek, amelyen bővebben megtalálhatók a leírt információk, fényképek

– összegzett Gál Levente kiemelve, hogy az időkapszula digitalizált anyaga újabb kutatásokra ösztönzi, bizonyos helytörténeti események részletesebb kibontására kötelezi. 
 

A gyergyóalfalvi római katolikus templom Gyergyószék egyik legrégebbi épülete, Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja számon. P. Domokos Kázmér felszentelt püspök és apostoli helynök 1675 és 1678 között innen kormányozta az egyházmegyét: a gyergyóalfalviak ennek tiszteletére és emlékére Árpád-házi keresztet, úgynevezett kettős keresztet állíttattak 1930-ban, Gaál Tamás plébános idején, amikor a tetőzetet és a torony kupolarészét is felújították, a templomot pedig mellékhajóval bővítették. 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!