borús égbolt
Mert a sorrend a lelke!
Ült a néni a kicsi házikó aprócska helyiségében, előtte egy íróasztal. Ennyi. Minden dolga az volt, hogy dossziék papírjait rakosgatta sorrendbe. Mindenféle papírokat, mindenféle dossziékban. Elment az ember például a rendőrségre, hogy valami papírt beszerezzen egy mondjuk „élelmiszeri és nem élelmiszeri típusú gumiabroncsok megsemmisítése Natura 2000-es terület határától 15 méterre” című kitalált tevékenységhez, és a néni összerakott neki egy erre szolgáló dossziét. Jó pénzért. De ha csak simán erkölcsi bizonylat kellett, és az egész művelet négy-öt lap egymás után tevéséből állt, akkor is hozzá irányítottak, lepengettük a jó pénzt, és az elvárt sorrendben sorjázó papírokat tartalmazó dossziétulajdonosok kimért nyugalmával máris mehettünk ügyet intézni, most már élesben. Ő nem egy javasolt segítség volt. Mindenki hozzá irányított, a papírsorrend megkerülhetetlen és mindenható tudójához.
Ez körülbelül tíz éve volt. Mostanában teljesen más jellegű ügyek miatt kilincselek, s minden arra utal, hogy a papírrakosgató nénik valahol még mindig kifejtik hiánypótló tevékenységüket, csak én valamiért nem találkozok velük.
Tapasztalom, hogy ha valahová egyszerre be kell nyújtanom több úgynevezett aktát, alig szólalok meg, máris a kezembe nyomnak egy papírfecnit, rajta lista, melléje pedig éles megjegyzés, hogy a papírok pontosan abban a sorrendben legyenek befűzve. Csak annyit változott a világ, hogy most nem küldenek a nénihez, hanem rám bízzák, találjam meg. Szabadpiacosodott.
De semmiképp sem hiszik el, hogy már jártam a 26-os irodában pecsétért, a 4-esben aláírásért, a postán okmánybélyegért, az iktatóban útbaigazításért, a kasszánál a befizetésért és a 14-esben azért, hogy megkérdezzem, tegnap a bajszos úriember ugyanilyen ügyében hogyan is jártak el… Egyszerűen hihetetlen sokak számára, hogy másoktól is meg lehet tudni az iratok jegyzékét és pontos sorrendjét, nemcsak tőlük.
Jólesik, amikor a hülyének nézettek elfojtott dühe után a komplett dossziét leadók elégtételével távozom. Sőt legutóbb már a hiányzó papírjaimat is lefénymásolták az ügyintézős irodában! Nem azért a megspórolt 3 lejért vagy 10 percért vagyok roppant hálás, hanem azért, mert ez a fajta jóindulat még mindig olyan ritka… Köszönöm, kedves néni!
Kovács Hont Imre
_web.JPG)
