erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Mennyire sürgős a… sürgősségi?
A kormányfő – akárcsak a kormánypárt egyik-másik vezéregyénisége – az utóbbi időszakban többször is „méltatta” múlt esztendei tevékenységük sikereit, valamint a választópolgárok javára kifejtett áldozatos erőfeszítéseiket. A kormányfői beszámolóban viszont egyik „teljesítményről” megfeledkezett a nyilatkozó: arról a 114 sürgősségi kormányrendeletről, amelyet a 2018-as esztendőben fogadtak el. Durván számolva ez azt jelenti, hogy minden második munkanapra jutott egy, vagy azt, hogy úgy átlagban egy kormányülésre két sürgősségi kormányrendelet „esett”.
Szíve joga a kormánynak a „törvényalkotás” is, erre felhatalmazást ad az Alkotmány 115-ös cikkelye, s annak (4)-es bekezdése értelmében „a kormány kizárólag olyan különleges helyzetekben fogadhat el sürgősségi kormányrendeleteket, amely szabályozását nem lehet elhalasztani, arra lévén kötelezve, hogy annak tartalmában megindokolja a sürgősséget”.
A mindenkori kormányok igen-igen „dialektikusan” értelmezték a sürgősség fogalmát, s a megindokolás sem igen jelentett gondot számukra, s talán még kevésbé a jelenlegi, a Dăncilă-kormány számára. Átolvasva a tavaly megjelent sürgősségi kormányrendeleteket, azok megindokolási szövegrésze már-már „menüfixnek” tűnik, tűnhet. Az az érzésünk támad, hogy ebben az országban akarva, nem akarva valami földön kívüli ráhatás révén mindennaposak a „halaszthatatlan helyzetek”, s a kormány rákényszerül arra, hogy rendíthetetlenül szabályozzon, sőt megszegje a saját szavát is. Mikor ezt állítjuk, a kormánypártnak arra az elhatározására célzunk, miszerint az ő kormányzásuk alatt véget vetnek a sürgősségi kormányrendeletek „gyakorlatának”.
Mindezt annak a sürgősségi kormányrendeletnek a kapcsán elevenítettük fel, amelyet a kormány múlt keddi ülésén meglepetésszerűen fogadtak el, s amely élénk visszhangot váltott ki, pontosabban kedvezőtlen fogadtatásra talált nemcsak az ellenzéki pártok honatyáinak soraiban, hanem az igazságszolgáltatási intézményrendszer és érdekképviseletek berkeiben, valamint a tárgyilagos és pártsemleges szakjogászok soraiban, az Európai Bizottság, valamint a Velencei Bizottság illetékeseinek megrökönyödéséről nem is beszélve.
A Hivatalos Közlöny február 20-i számában megjelent ama 2019/7-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely révén újólag módosították és kiegészítették a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó 2004/303-as törvényt, az igazságszolgáltatás megszervezésére vonatkozó 2004/317-es törvényt, és időleges intézkedéseket hoztak a Magisztrátusi Országos Intézetbe (INM) való felvételi vizsgára, valamint a záróvizsgára vonatkozóan.
Maradjunk ez utóbbinál. 2018. október 15-én jelent meg ama 2018/242-es törvény, amellyel újólag módosították a fentebb már említett, a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó 2004/303-as törvényt, s ez a tavalyi törvénymódosításokat és kiegészítéseket tartalmazott az INM-be való felvételi vizsgára vonatkozóan is. Ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor miért nem tisztáztak és pontosítottak a 2018/242-es törvénnyel mindent, másrészt pedig miért vártak közel négy hónapig, s akkor hirtelenjében és úgymond suttyomban kirukkoltak egy sürgősségi kormányrendelettel, amely révén „szabályozták a halaszthatatlan helyzetet”. De akár úgy is fogalmazhatnánk a dolgok ilyenszerű alakulása okán, hogy a Dăncilă-kormány, s annak igazságügy-minisztere ugyancsak rövidlátó. (Igaz, mindebben akár a parlament is ludas lehet, hisz azt a 2018/242-es törvényt ők szavazták meg.)
Továbbá arra is utalhatunk, hogy a most újólag módosított 2004/304-es, valamint a 2004/317-es törvényeket a tavaly már módosították és kiegészítették, az előbbit 2018/207-es, az utóbbit pedig a 2018/234-es törvény révén. Nos, ezek esetében is néhány hónap elteltével bekövetkezett az újabb „halaszthatatlan helyzet”. Az ilyen semmiből jövő és végeredményben semmibe nem vezető, illetve adott (politikai) érdekek mentén meghozott sürgősségi kormányrendeletek sürgős voltát csak igen nyakatekert és fantáziadús módon lehet megmagyarázni. Az már csak hab a tortán, hogy a sürgősségi kormányrendelet a keddi kormányülésről előzetesen kiadott közleményben nem szerepelt, arról Viorica Dăncilă állítólag a kormányülés során szerzett tudomást, szerdán pedig újságíróknak azt nyilatkozta, amikor a sürgősség megindokolásáról faggatták, hogy olvassák el a jogszabály vonatkozó szövegrészét. Csütörtökön viszont már többet „tudott”, mert azt nyilatkozta, hogy majd szombaton (február 23-án) a madridi tárgyalásai során megmagyarázza az EB első alelnökének, Frans Timmermansnak a sürgősség megalapozottságát.
Amúgy Liviu Dragnea, a kormánypárt elnöke is bizonyos értelemben elhatárolódott a felháborodást kiváltó sürgősségi kormányrendelettől, azt állítva kedden este, hogy ő személy szerint nem tudott arról, de olvasta. Abban az órában viszont az nem jelent még meg a Hivatalos Közlönyben, tehát máskor olvashatta, talán akkor, amikor a kormányülést megelőző napon, hétfőn irodájában négyszemközt tárgyalt annak „kiagyalójával”, Toader igazságügyi miniszterrel…
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)