borús égbolt
Megment a szivárvány?
„Segiccség, cseka me, cseka me, cseka me, jó emberek segiccség!” Ugye, sokunknak ismerős az idézett mondat. Akinek nem, annak röviden elmondom: Az egyik videostúdió filmjének főszereplője, azaz Áron bá korán reggel kaszálni indult, miközben egy-két gombát szedett volna, de rátámadt egy vaddisznó. Ijedtében szaladni kezdett, és miután azt hitte, nem ússza meg a támadást, átszaladt vagy átesett a szivárvány alatt, és így megmenekült. Közben csodálkozott is, és kérdezgette magában, hogy: „Hol a vaddisznyó?” Majd így ujjongott: „Megmentett a szivárván!”. Hétköznapjainkon még az ajtónkon sem kell kilépnünk azért, hogy szivárványt lássunk. Mindössze néhány kattintásra van tőlünk. Elég csak a közösségi oldalakon szörföznünk, vagy épp az Eb valamelyik mérkőzését követnünk, rögtön belefutunk a szivárványba, és nem feltétlenül a legnemesebb értelmét látjuk. Nem, mert szivárványszín zászlót, jelképeket használnak egyes mozgalmak, és a szinte minden szennytől is átitatott közösségi oldalak véleményformálói még a legártatlanabb személyek agyát is átmossák. Nem célom elítélni az optikai jelenség szimbólumát használó mozgalom tagjait, annak ellenére, hogy nem feltétlenül fér bele a toleráns gondolkodásmódomba, hogy ők miként gondolkodnak. Egyrészt azért nem, mert ha keresztény szemmel nézzük, ők is a Gondviselő teremtményei, másrészt kik vagyunk mi, hogy egymás fölött ítélkezzünk?! Harmadrészt, ha nem verik nagydobra azt, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, illetve nem borzolják a kedélyeket a nagyobb közösségünkben, akkor részemről minden oké. Tehát inkább azzal van bajom, hogy a szivárvány színei láttán tényleg a legjóhiszeműbb ember sem az eső utáni jelenséggel asszociál, hanem a melegek (és nem a kánikulai napokra gondolok) mozgalmával. Minap egy kedves hölgy ismerősöm mondta, hogy évekkel ezelőtt szivárványszínű esernyőt vásárolt azért, hogy legyen, ami színt vigyen az életébe az esős, borongós napokon, ám lassan nem meri, használni, mert attól tart, hogy beszólnak neki az utcán. Aztán a csíkiak bizonyára tudják, hogy a közelmúltban a könyvkuckók szivárványszínre festett teteje kavart kisebb port a közösségi médiában. Minap szintén egy kedves hölgyismerős osztott meg egy hirdetést a közösségi oldalon, amelynek szivárvány háttere volt. Gondolom, mondanom sem kell, hogy azonnal jelezték neki, nem feltétlenül korrekt a hirdetés. Rögtön el is indult a vita. Ezek után nagy kérdés számomra, hogy tényleg hagyjuk magunkat ennyire befolyásolni?! Valóban lealacsonyodunk arra a szintre, hogy még a színek miatt is egymás torkának esünk? No de itt jut eszembe egyik középiskolai tanárom szólása, miszerint: ki hogy él, úgy ítél. A szivárvány kapcsán a következő bibliai idézet jut eszembe: „És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.” Vajon valaha lesz olyan esélyünk az újrakezdésre, mint Noénak az özönvíz után? Vajon megment minket a szövetség? Ki tudja?! Egy biztos, az esélyünk megvan rá, még a vaddisznók között is! „Jó emberek segiccség!”
Biró István
