Márton Áron püspökké szentelésének 83. évfordulója alkalmából gyerekrajzokból készült kiállítást nyitottak meg Csíkszentdomokoson. A tárlat gyergyói, udvarhelyi és domokosi fiatalok munkáiból áll, a rajzok a néhai püspök alakját, jelentőségét, példáját tükrözik. Az esemény céljáról, tapasztalatokról Kovács Árpád művészettörténész gondolatait közöljük. Feltehetjük a kérdést, hogy mi újat tudunk mondani Márton Áronról, a nagy püspökről, az emberkatedrálisról az ő bölcsőhelyén, Csíkszent­domokoson, hiszen talán a domokosiak ismerik a legjobban az ő emberi nagyságát, az iránta érzett tiszteletet és szeretetet, talán ők ismerik a legjobban a Nagy-Hagymás és az Egyeskő alatt azokat a völgyeket, mezőket, erdőket, ahol Márton Áron gyermekkorát töltötte, ahol kialakult kiemelkedő személyiségének lélekformáló ereje, amellyel drámai életútját végig tudta járni. Talán nem tudunk újat mondani, de azt megtehetjük, hogy megismerjük életét, átéljük életszentségét, hogy közel kerülhessünk hozzá, hogy megtudjuk, milyen volt ő valójában? Minekünk, akik már nem találkozhattunk vele, fontos, hogy legyen képünk róla, hogyan hozta a döntéseit, hogyan vívódott, hogyan döntött a nehéz helyzetekben, hogyan viselte el a szenvedéséeket, a megaláztatásokat, a börtönéveket, milyen volt a viszonya a tanítványaival, a népével, milyen örökséget hagyott ránk? Ha tehát megismerjük életét, tanításait, életpéldáját, akkor példaképként fel tudunk nézni rá. Én már gyermekkoromban az akkori plébánosom és a nagyszüleim mesélése folytán sokat hallottam a nagy püspökről, a börtönéveiről, a palotafogságáról, a diadalmas bérmaútjairól, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy nekünk is van egy hősünk, akihez tudunk fohászkodni. Nagyon szeretek a szentek életéről olvasni, Szent Ferencről, Pió atyáról, II. János Pál pápáról. És talán mindegyik szent életútjában közös az, hogy a Jóisten már gyerekkorukban kiválasztotta őket, hogy legyenek Isten és az emberek szolgái. Nagyon meghatott az, ahogyan Márton Gerő bácsi, Márton Áron püspök unokaöccse elmeséli a családi szájhagyomány alapján, hogy Márton Áron, amikor gyermekkorában pásztorkodott, nyirfa- és fenyőágből oltárt készített, oda tette Máriának a képét, és hívta a többi gyermeket imádkozni. Isten már születésekor kiválasztotta, hogy az ő szolgája legyen. Az is megható, ahogyan tovább meséli, hogy a Márton család két gyereke egyszerre megbetegedik a fertőző diftériában, édesanyjuk mindkettőjüknek elkészíti a halottas inget. Anna meghal, Áron életben marad. A gondviselés adja az édesanyja, majd rajta keresztül az első világháborúba induló vonat ablakán át Márton Áron kezébe azt a rózsafüzért, amely – saját bevallása szerint – megmenti a puszulástól. Az Úristen kiválasztotta és feladatot adott neki. Talán ezek a Márton Áron püspökkel kapcsolatos tudatos és tudatalatti gondolatok, vagy a gondviselés súgta azt, hogy tavaly ősszel, szeptemberben, amikor a kulturális örökség napok szokásos tanulmányútját szerveztem és szerveztük a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal, annak ellenére, hogy az útvonalunk Gyergyószentmiklós és környéke volt, jött a gondolat, hogy térjünk be a Márton Áron Múzeumba, és nézzük meg a nagy püspök életútját, munkásságát bemutató kiállítást a huszadik századi Erdély változó történelmének ellenfényében. Az udvarhelyszéki, csíkszéki és Gyergyó környéki gyermekeket két csoportra osztottuk, és egy ragyogó, átfogó, szemléletes bemutatót tartott Sándor Edit községi könyvtáros. A tanulmányút végeztével meg­kértük a gyerekeket, hogy az út során látottakat – amelyekről fényképfelvételeket is készítettek – készítsenek rajzokat, festményeket. Nagy örömömre a nagy püspökről és Csíkszentdomokosról is készültek műtárgyak, amelyeket az udvarhelyi kiállításon a Forrásközpontban kiállítottunk és díjaztunk, ezek között említeném Lőrinc Beáta oroszhegyi VIII. osztályos tanuló ceruzaportréját, amely nagyon élethűen adja vissza a nagy püspök arcvonásait és jellemét. Kétségtelen, hogy a Márton Áron Múzeumban látottak volt az ihletője a gyergyószentmiklósi Fülöp Flórának, aki a szülői ház makettjét rajzolta le. Nagyon narratív a székelyszentléleki László Barbara képe. A bal felső regiszterben látható a püspök címere, alatta az emlékirataiból a börtönévekre vonatkozó rész, középen az áldást osztó Áron püspök, majd a jobb oldalon az általa alapított és szerkesztett Erdélyi Iskola folyóirat címoldala és püspöki mitrája. A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanulói – Hodgyai Szabina, Gedő Krisztina Enikő, Abrán Lukács, Tóth Jácinta, Pál Edina – kollázsokban jelenítették meg a tanulmányúton látottakat. A gyergyószentmiklósi Román Eszter-Anita az elszánt, határozott fiatal püspököt ábrázolja színes ceruzával, jól kiemeli a vörös cingulumot, ugyancsak a fiatal Márton Áront mutatja be egy fiatalkori fotót felhasználva a VIII. osztályos gyergyószentmiklósi Angi Boglárka. Az udvarhelyi Pál Edina vegyestechnikát használ, itt a püspök ismert portréját egy újságból kivágja, majd beragasztja a műtárgyba, továbbá részleteket láthatunk egy templom főkapuján és egy női kötényen látható tulipándíszről. A gyergyói és udvarhelyi alkotók mellett öt domokosi fiatal is kiállított. László Boróka VI. osztályos csíkszentdomokosi tanuló a domokosi templom falán látható, fémbe kalapált, Mérey András egykori csíkszeredai grafikus műve alapján Máté Jenő csíkkozmási kovácsmester keze nyomán formát öltő képet értelmezi és alkotja újra. Egy másik rajzán látható az áldást osztó püspök alakja. Az ugyancsak helybéli VI. osztályos Kedves Bíborka a pásztorbotot tartó, profilból látható portrét kiegészíti az Istenünk, te Áron püspököt… ima szövegével. Az ugyancsak helybéli Rafain Eszter a nemrég elhunyt Csomafáy Ferenc Márton Áronról készített híres, ismert fényképét interpretálja, jó rajzkészséggel. Szabó Eszter dicséretes, jó rajzot készített a püspök ismert arcvonásairól, kiemelve nyílt, határozott tekintetét, bölcsességét. Az ugyancsak domokosi Szabó Szilvia nem követi az eddigi portrék rajzosságát, hanem színes, sodort papírokból kialakított mezőkkel adja vissza az áldást osztó püspök alakját, Lukátsovics Magda egy kevésbé ismert, a csíkszentdomokosi plébánián található olajfestményéből ihletődve. A kiállításon látható néhány makett is azon munkák közül, amelyeket a Cselekvő iskola Márton Áron püspökkel című játék keretében készítettek erdélyi és magyarországi fiatalok, és amelyek a püspök életének egy-egy jeles helyszínét jelenítik meg, pl. a gyulafehérvári püspöki palota udvarán lévő filagória makettje, melyet Bálint Béla, Pál Sándor, Magyari Tamás oroszhegyi tanulók készítettek Bálint Piroska tanítónő vezetésével. Ha a kiállítás célját, jelentőségét vizsgáljuk, akkor Kovács Gergely érsek úr egyik interjúja jut eszembe, amelyben a főpásztor arra a nehéz feladatra hívta fel a figyelmet, hogy Márton Áron püspök alakját, jelentőségét, példáját a fiatalokkal is meg kell ismertetnünk, ha azt szeretnénk, hogy örökségének, példájának hatása generációk múlva és élő legyen. Reméljük, ez a kiállítás is egy apró, jövőbe mutató lépés.