erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Megint jönnek, kopogtatnak
Kaputelefonos világunkba, különösen albérlőként, ritkán történik meg, hogy a lakás ajtaján váratlanul kopogtassanak. Legfeljebb ha a szomszédot zavarja a hangoskodás, esetleg épp a vízórát jön leolvasni a lépcsőházfelelős. Viszont választások előtt megsokszorozódik a kopogtatók száma: támogató aláírásokért, javaslatokért, szórólappal és ígéretekkel állnak meg az ajtónk előtt a fiatal önkéntesek vagy a jelöltek személyesen.
Nézegetem a közösségi oldalakat, minden jelölt elmegy, meghallgat, találkozik, leül egy kicsit a kert vagy a lépcsőházak előtti padokon az idősek mellé, kezet fog és gyermekeket ölelget. Sorolja a megvalósításokat, bizonygatja, milyen jó itt, csatornáztak, aszfaltoztak, renováltak, újítottak, építettek, s még jobb is lehet, ha vasárnap eleget teszünk állampolgári kötelességünknek. Mert nagy tervek vannak, tudják, hogy hol járhatatlan az út, gyűjtik a panaszokat, igényeket, bölcsődét, idősotthont, munkahelyet, kerékpárutat, folytatást vagy változást ígérnek. S a beszélgetés közben szorgalmasan dolgozik a kampánycsapat: fotóz, jegyzetel, szöveget ír és bejegyzést tesz közzé – hogy mások is lássák, mennyire emberközeli, barátságos, megbízható, nyílt és őszinte a jelölt.
S csak remélni merem, hogy a kampánylátogatások egyszer túljutnak a bejárati ajtókon, és a jelöltek szembesülnek a valós állapotokkal, ami a takaros portákon belül általában rejtve marad: a magukra maradt idősekkel, kiknek gyermekei évente egyszer látogatnak haza külföldről, a családon belüli erőszak áldozataival, a szoba-konyhás lakásokban tengődő fiatal házaspárokkal, a román érettségitől rettegő először szavazóval, a kisnyugdíjassal, akinek a számlák kifizetése után alig marad néhány leje. S hogy talán egyszer a választások lejárta után is kopogtatnak...
Háromszéki Eszter
