Konzervatívabb beállí­tott­ságú társadalmunk­ban, ahol majdnem mind­ennek meg­hatá­rozott, avagy elvárt rend­je és ideje van, fur­csának tűnik, ha a középiskolát befejező fiatal egy évet „kihagyna”, hogy legyen ideje átgondolni, jobban felkészülni a „nagybetűs életre”. A család gyakran megijed: milyen dolog az, ha valaki nem tanul, nem is áll be dolgozni, azaz „nem csinál semmit”. Pedig ez a semmi nagyon is hasznos tud lenni.

Angliából indult

Nézzünk néhány statisztikai adatot: az európai fiatalok körében a felmérések szerint évente átlagosan 180–230 ezer fiatal (18–24 éves korosztály) dönt úgy, hogy halasztja a tanulmányait, és „kihagyott évet” tart. Ez az időszak Európa egy részén már mélyen beágyazódott kulturális hagyomány, amely a személyes fejlődést és a függetlenség megszerzését szolgálja. A gap year-t tartó európai fiatalok több mint fele utazással tölti ezt az időt.

A szünetév koncepciója egyébként Nagy-Britanniában virágzott ki az 1960-as években, és régóta egyfajta beavatási szertartásnak tekintik. Valójában nincs korhatár a szünetév megtartására, de általában a középiskola vége és az egyetemi tanulmányok kezdete között, vagy az egyetem elvégzése után, a posztgraduális képzés vagy a karrier megkezdése előtt kerül rá sor. Ma már Ausztráliában, a skandináv országokban, de más európai országokban is egyre általánosabb, hogy a fiatalok – gyakran egy hátizsákkal a hátukon – elindulnak felfedezni a világot és önmagukat. 

Lehetőségek a kilépésre

Nagy-Britanniában például külön erre specializálódott cégek vannak, amelyek megszervezik a fiatal utazását, vagy külföldi önkénteskedéshez kínálnak lehetőségeket. Persze, mindez pénzbe kerül (bár az önkéntes munka nem mindig, vagy jóval kevesebbe kerül, mint az utazgatás, sok esetben pedig a fiatalok előre gyűjtenek erre a célra), ám rengeteg kedvezmény is rendelkezésre áll (pl. az európai vasutakon nekik 25 százalékkal olcsóbb a vonatjegy). De ott van a 18 éves európai fiatalok számára elérhető legnépszerűbb ingyenes utazási lehetőség, a tőlünk is megpályázható DiscoverEU program, amely az Erasmus+ része. A sikeres pályázók akár egy hónapos időtartamra szóló ingyenes Interrail vasúti bérletet kapnak, amellyel beutazhatják Európát – ha rövidebb időre is, de ez is egy lehetőség kilépni a komfortzónából. Vagy érdemes megismerkedni az Európai Szolidaritási Testület (European Solidarity Corps, ESC) által kínált lehetőségekkel: mintegy félszáz országban lehet önkéntesként bekapcsolódni akár néhány hetes időszakra is különféle programokba.

A fiatalok jellemzően külföldi tapasztalatokra vágynak, vagy idegen nyelv tanulására. A jelenség legnépszerűbb formái a külföldi munkavállalás, utazás és kultúracsere, ami hátizsákos túrázást, netán önkéntes munkát jelent távoli országokban, vagy a szakmai fejlődés, amelyek különböző gyakornoki programokban, projektekben való részvételt jelent, amelyek segítenek a karriercélok tisztázásában. 

Tervezni ér

A halasztott év lehetőséget ad az önéletrajz bővítésére is, továbbá a teljes feltöltődésre az érettségivel avagy egyetemi záróvizsgával járó szellemi kifáradás után. A kutatások azt bizonyítják, hogy a kihagyás növelheti a motivációt, mert a pihent fiatalok tudatosabban vágnak bele az egyetemi tanulmányaikba, vagy indítanak vállalkozást, kezdenek el dolgozni. Ugyanakkor fejlődik az önállóságuk, az új környezet és a valós élethelyzetek javítják a problémamegoldó képességeiket. 

Gyakran maga az élet „hozza” a halasztást, mert például nem jut be a fiatal az egyetemre, vagy nem találja helyét a munkaerőpiacon. Ez sem tragédia, ha úgy tekintünk a gap year-re, mint egy átmeneti időszakra, egy kis kitérőre a megszokott életpálya – érettségi, egyetem, munka – ívéről, amikor tudatos tervezéssel ez az időszak új irányokat is hozhat a fiatal életébe. Az erasmusplusz.hu oldal például hasznos tanácsokat ad ahhoz, hogy a gap year ne legyen elvesztegetett idő. A sikeres halasztott év titka ugyanis a tervezés, a megfelelő struktúra kialakítása, az egyéni célok tisztázása – írják.

Néha kell a távolság

Az utóbbi években magam is találkoztam néhány székelyföldi fiatallal, akik éltek a halasztott év lehetőségével. Egyikük például tanulásra használta fel ezt az időt: stresszmentesen, a maga tempójában készülhetett fel így a vágyott egyetemre, a másikuk egy munkát próbált ki, amiről – amíg nem végezte rendszeresen – nem tudta eldönteni, hogy szeretné-e hosszabb távon művelni, vagy sem. Pszichológiai szempontból még jobban kibontva, a gap year alatt úgy indulhat útnak a fiatal, úgy ismerkedhet más kultúrákkal, nyelvekkel, kóstolhat bele tevékenységekbe, hogy még mögötte van a biztos családi háttér, még nem nehezedik rá az élet összes felelőssége. Néha térben is el kell távolodni a megszokott környezettől, hogy valóban rátaláljunk saját igényeinkre, szükségleteinkre, érdeklődési köreinkre. Egy pár hónapos külföldi utazgatás, önkéntes munka is hatalmas önismereti hozadékkal bír, képet kap arról is a fiatal, hogy milyen, amikor saját magáról kell gondoskodnia. Eközben nem marad le semmiről, viszont a halasztott év után megerősödve, sok új tapasztalattal vághat bele a tanulásba. Még utazgatás nélkül is, maga a lelassulás, amikor nem kell mindennap hét órát az iskolában tölteni, készülni a vizsgákra, megadja azt a nyugalmat, amikor mélyebben el tud gondolkodni azon, hogy mi is lehet az ő igazi útja.